Bizonyságtételek a gyülekezet részére

A bizonyságtételek lényege és befolyása

(Testimonies, Vol. V., p. 654-691.)

Mivel a vég egyre jobban közeledik és a világ utolsó munkája is egyre jobban terjed, a jelenvaló igazság vallóira nézve annál fontosabb, hogy világos felfogásuk legyen azon bizonyságtételek lényege és befolyása felől, melyeket az Úr kezdettől fogva egybekapcsolt a hármas angyali üzenet hirdetésével. Az itt következő oldalak kivonatokat tartalmaznak abból, amit az elmult negyven év folyamán, ezen különös munkában szerzett tapasztalataimról írtam; továbbá abból is, amit Isten kijelentett nékem a bizonyságtételek lényege, fontossága, valamint azon módra nézve, hogy miképpen adattak és hogyan kell tekinteni őket. BGR 9.1

Nemsokára az 1844-es, idők eltelte után adatott nekem az első látomás. Éppen látogatóban voltam egyik szeretett testvérnőmnél a Krisztusban, kinek szíve az enyémmel szorosan egybe volt kötve. Miközben családi istentiszteletet tartottunk és öt testvérnőmmel együtt leborulva imádkoztunk, Isten ereje oly mértékben szállt reám, ahogy még soha annakelőtte nem éreztem. Úgy tünt fel nekem, mintha világosságtól körülvéve egyre magasabbra emelkednék a földről. Ekkor kaptam látomást az adventhívők tapasztalata, Krisztus eljövetele és a hűségesek jutalma felől. BGR 9.2

Csakhamar az első látomás után egy második látomásban meg lettek mutatva azon nehézségek, melyeken keresztül kell mennem és utasítást nyertem ama kötelességről, hogy az Isten által kijelentett dolgokat tartozom még másoknak is elbeszélni. Előre ki lett jelentve nekem, hogy munkám nagy ellentállásba fog ütközni és hogy szívem félelemmel lesz eltelve, de ugyanakkor Isten kegyelme minden nehézségen át fog segíteni. Ezen látomás aggodalommal töltött el engem, mert feltárta azon kötelességemet, hogy ki kell mennem a nép közé és hirdetnem kell az igazságot. BGR 10.1

Én azonban attól féltem, hogy végeredményben igen felfuvalkodottá válnék, ha úgy adnám ki magamat az emberek előtt, mint akit a Mindenható látomások és kijelentések adása által különböztetett meg tőlük. Több ilyen eset volt előttem ismeretes. BGR 10.2

Imában kértem az Urat, hogy ha már mindenáron mennem és beszélnem kell az ő kijelentéseiről, legalább ment maradjak a felfuvalkodottságtól. Az angyal így szólt: “Imáid meghallgatásra találtak és választ fognak nyerni. Ha az általad rettegett veszedelem fenyegetne téged, akkor az Úr kinyujtott karja készenlétben lesz megmentésedre; szenvedések által megőrzi alázatosságodat és magához közelebb von tégedet. Ha hűségesen végrehajtod megbizatásodat és mindvégig kitartasz, akkor enni fogsz az élet fájának gyümölcséből és inni fogod az élet vizét.” BGR 10.3

Ebben az időben történt, hogy az első angyali üzenet hivői közül sokan rajongásba estek. Úgy a tan, mint az életmód terén veszedelmes tévelygéseknek adtak teret és készek voltak mindazokat, akik nézeteiket nem akarták elfogadni, azonnal elítélni. Isten egy látomásban kinyilatkoztatta nekem tévedéseiket és elküldött tévelygő gyermekeihez, hogy fel- világosítsam őket erre vonatkozólag; ezen kötelességem teljesítésénél azonban nagy ellentállásba és keserű szemrehányásokba ütköztem. BGR 10.4

Igen nagy teher gyanánt nehezedett lelkemre azon megbízatás, hogy elbeszéljem a tévelygőknek azt, amit az Úr mutatott nekem rájuk vonatkozólag. Nagy fájdalmat okozott nekem mások nyugtalanításának és elszomorításának gondolata, mivel azonban nem bujhattam ki ezen kötelességem teljesítése alól, igyekeztem az üzeneteket enyhíteni és a lehető legkedvezőbb színben feltüntetni. Ilyenkor azután visszavonultam és lelki aggodalmamban sírtam Azokra tekintettem, akiknek csupán saját lelkükről kell gondoskodni és úgy véltem, hogy az ő helyzetükben nem zúgolódnék. Nehezemre esett az istentől kapott világos és éles bizonyságtételeket közölnöm az illetőkkel. Minden esetben szorongva vártam a következményeket; s ha a megintett egyének feddésemnek ellene mondottak és az igazságnak ellentállottak, olyankor a következő kérdések támadtak fel bennem: “Vajjon megfelelő módon hirdettem-e az üzenetet? Nem lehetett volna ezen lelkeket valami úton módon még megmenteni?” Ilyenkor oly nagy lelki kínokon mentem keresztül, hogy a halál szívesen látott hírnöknek, a sír pedig édes nyughelynek tünt fel előttem. BGR 11.1

Eljárásomnak veszélyes és bűnös voltát csak akkor ismertem fel, midőn az egyik látomásomban Jézus elé lettem vezetve. Feddő pillantással rám tekintett, azután elfordította tőlem orcáját. Leírhatatlan rémület és félelem vett erőt ekkor rajtam. Arcra borultam előtte, de képtelen voltam egyetlen szót is kimondani. Ó, mennyire vágytam elfedni és elrejteni magamat ezen rettenetes pillantás elől! Ebben a pillanatban némileg megértettem az elveszettek érzelmeit, midőn majd ezt fogják kiáltozni a hegyeknek: “Essetek mireánk és rejtsetek el minket annak színe elől, aki a királyi székben ül, és a Bárány haragjától.” BGR 11.2

Ezután egy angyal felszólított, hogy álljak fel; a szemem elé táruló látványt azonban igen nehéz volna leírni. Egy összekuszált hajú, tépett ruházatú, rémült arckifejezésű embercsoport lett elém vezetve. Midőn közel értek hozzám, ruházatukat az enyémhez dörzsölték. Magamra tekintve láttam, hogy ruházatom vérrel van beszennyezve. Erre ismét akár a holt, kísérő angyalom lábai elé estem. Semmiféle mentegetődzés nem jött ajkaimra és legjobban szerettem volna erről a szent helyről eltünni. Az angyal felemelt és így szólt hozzám: “Ez nem a te jelenlegi állapotod, de ezen jelenet azért lett eléd tárva, hogy felismerd mi vár reád, ha vonakodnál másokkal közölni az Úrtól kijelentett dolgokat.” Ezen ünnepélyes figyelmeztetés lebegett előttem, midőn elindultam, hogy hirdessem az embereknek azon igéket, melyeket én az Úrtól kaptam. BGR 12.1