Bizonyságtételek a gyülekezet részére

A könyvevangélista, mint az evangélium szolgája

(Testimonies, Vol. VI, p. 321-325.)

Az istenfélő, igazságszerető és értelmes könyvevangélistát tiszteletben kell tartani, mert az általa betöltött hivatás egyenlő a prédikátoréval. Sok fiatal prédikátorunk és olyanok, akik a prédikátori hivatásra készülnek elő, igen sok jót cselekedhetnének, ha az iratterjesztés munkájában tevékenykednének, feltéve természetesen, hogy valóban megtértek. Az emberekkel való állandó érintkezés által olyan tapasztalatokhoz jutnának, aminőket csupán igehirdetésük útján sohasem szerezhetnének. Miközben házról-házra járnak, alkalmuk adódik az emberekkel való közvetlen érintkezésre és a krisztusi élet kellemes illatának terjesztésére. Miközben azon fáradoznak, hogy másoknak áldására legyenek, önmaguk részesülnek áldásban és mélyebb hittapasztalatokban. Bibliaismeretük állandóan gyarapodna és egyre jobban megtanulnák, hogy mimódon kell a lelkeket Krisztushoz vezetni. BGR 91.1

Prédikátoraink hordjanak maguknál állandóan könyveinkből és ahová csak mennek, mindenütt terjesszék azokat. Ahol csak látogatást tesz a prédikátor, mindenütt visszahagyhat egy könyvet, akár eladás, akár pedig kikölcsönzés által. Az üzenet hirdetésének kezdeti szakában ilyen módon lett végezve a munka. A prédikátorok könyvevangélisták gyanánt dolgoztak és a könyvek eladása által befolyt összegekkel olyan helyeken támogatták a mű előhaladását, ahol a legnagyobb szükség mutatkozott. Ilymódon tapasztalatokat szereztek ezen a téren, ezért útmutatással és tanáccsal tudnak szolgálni a mű ezen ágában is. BGR 91.2

Senki se gondolja, hogy az evangélium prédikátorára nézve lealacsonyító dolog a könyvterjesztés és az igazságnak ilyen módon való előmozdítása. Aki így cselekszik, az csak Pál apostol példáját követi, aki így szól: “Ti tudjátok, hogy az első naptól fogva, melyen Ázsiából jöttem, mint viseltem magamat tiköztetek az egész idő alatt, szolgálván az Úrnak teljes alázatossággal és sok könnyhullatás és kisértetek között, melyek énrajtam a zsidóknak utánam való leselkedése miatt estek. Hogy semmitől sem vonogattam magamat, ami hasznos, hogy hirdessem néktek és tanítsalak titeket nyilvánosan és házanként, bizonyságot tévén mind zsidóknak, mind görögöknek az Istenhez való megtérés és a mi Urunk Jézus Krisztusban való hit felől.” Ap. csel. 20, 18-21. A kiváló szónoki képességekkel megáldott Pál apostol, akinek olyan csodálatos módon nyilatkoztatta ki magát az Úr, alázatosságban tett bizonyságot az igazságról. BGR 91.3

Aki igazi szolgálatra való alkalmat kíván a maga számára és teljesen átadja magát az Úrnak, az a könyvárúsítás közben számtalan alkalmat fog találni arra, hogy az eljövendő örök életről beszélgessen az emberekkel. Az így nyert tapasztalatok nagyon becsesek lesznek azoknak, akik a lelkészi pályára készülnek elő. Csakis Isten Szentlelkének vezetése alatt álló férfiak és nők válhatnak Isten nyájának igazi pásztoraivá. Ha sohasem feledkeznek meg arról, hogy állandóan Krisztus kiséretében járnak, akkor a legsúlyosabb kisértések és viszontagságok közepette is istenfélelmet és magasztos örömet éreznek. Munkájuk közben megtanulnak imádkozni. Szert tesznek a türelem, nyájasság, barátság és szolgálatkészség magasztos tulajdonságaira. Miközben arra gondolnak, hogy az ő állandó kisérőjük Krisztus nem hagyhatja jóvá a barátságtalan szavakat és érzelmeket, igazi keresztényi udvariasságot fognak tanusítani. Szavaik tiszták lesznek. A beszéd hatalmát olyan szent adománynak fogják tekinteni, melyet oly célból nyertek, hogy egy magasztos és szent művet végezzenek el általa. Az emberi eszköz meg fogja tanulni, hogy miként kell az ő isteni kisérőtársát, akivel szoros kapcsolatban áll, kinyilatkoztatnia az embereknek. A legnagyobb tisztelettel és félelemmel adóznak majd ezen láthatatlan kisérőjüknek, mert hiszen az ő szent és tiszta útjain járnak és az ő igáját hordozzák. Mindazok, akik bizalmukat ezen isteni utitársba helyezik, fejlődni fognak és fel lesznek ruházva olyan képességekkel, melyeknek segítségével az igazságot szent szépséggel övezhetik. BGR 92.1

Vannak egyesek, akik egyéniségüknél fogva a könyvárusítás terén nagyobb hasznára válnának a műnek, mintha a prédikátori műben működnének. Ha Krisztus Lelke lakozik bennük, úgy számtalan alkalmat fognak találni Krisztus igéjének másokkal való közlésére és sok lélek figyelmét hívhatják fel a jelen idők fontos igazságaira. Sok jó munkaerő vállalkozik ezen munka végzésére, azonban akadnak olyan prédikátorok is, akik úgy akarnak ezeknek hizelegni, hogy elhitetik velük, miszerint képességeik révén alkalmasabbak volnának a prédikátori hivatás betöltésére. Ily módon arra lesznek befolyásolva, hogy prédikátori állást nyerjenek el és azok, akiknek különös adományaik voltak arra, hogy mint misszionáriusok házról-házra járjanak és otthonaikban hirdessék az igazságot az egyes családoknak, ily módon el lesznek vonva tulajdonképpeni munkakörüktől. Ilyen módon elhanyagolják azt a munkát, melyben oly sok áldással lehetnének a lelkekre és lesznek belőlük hiányos felkészültségű prédikátorok. Az ige prédikálása oly eszköz, mely által az Úr, az utolsó figyelmeztető üzenetet kívánja a világgal közölni. A Szentírás a hű tanítót Isten nyájának pásztora gyanánt ábrázolja. Tisztelni és munkáját becsülni kell tudni. A prédikátori hivatással karöltve jár az orvosi missziómunka is, viszont a könyvárusítás műve úgy a prédikátori, mint az orvosi misszió- műnek is egy részét képezi. Azokhoz, akik ezen munkában tevékenykednek a következő szavakat szeretném intézni: Ha meglátogatjátok az embereket, mondjátok meg nékik, hogy az evangélium szolgái vagytok, hogy az Urat szeretitek. Ha idegen helyen jártok, ne szállodában vagy vendéglőben béreljetek magatoknak lakást, hanem inkább magánembereknél, hogy megismerkedhessetek azzal a családdal, amelynél laktok. Krisztus mindenütt, amerre csak járt-kelt elvetette az igazság magvát. És ha ti igazi tanítványai és követői vagytok úgy mindenütt bizonyságot fogtok tenni róla és nagy áldására fogtok szolgálni egész családoknak. Eközben csüggedt és beteg lelkeket is találtok, akikhez eljuttathatjátok a békesség és vigasz üzenetét. Ragaszkodjatok szilárdan Jézushoz és hordjátok kitartó szeretettel igáját, hogy megtanulhassátok miként kell az elcsüggedteket és szomorú szívüeket megvigasztalni. Hívjátok fel a csüggedők figyelmét Isten szavára és imádkozzatok a betegekért. Imaközben, mint kedves, bizalmas barátotokhoz szóljatok Krisztushoz. Mint Isten gyermekei igyekezzetek nyugodt, kedves és keresetlen magatartást tanusítani. Ez megszerzi az emberek elismerését. BGR 93.1

A könyvevangélistáknak képeseknek kell lenniök tanáccsal szolgálni a betegek ápolása tekintetében. Ezért el kell sajátítaniok az egyszerűbb betegápolás szabályait. Ha ennek eleget tettek, akkor orvosi misszionáriusok gyanánt működhetnek és a szenvedőket testileg és lelkileg egyaránt szolgálhatják. Ha ezt a munkát kellő buzgalommal végeznék a világ minden részén, akkor Isten szolgáinak imái és tanításai által igen sokan részesülnének áldásban. BGR 94.1

Szükséges annak felismerése, hogy milyen nagy fontosságú a könyvárusítás műve, mint a veszedelemben forgó lelkek elérésére szolgáló legfőbb eszköz. A könyvevangélistáknak sohasem szabad meg- tiltani azt, hogy Krisztus szeretetéről beszéljenek és Mesterük szolgálatában szerzett tapasztalataikat jelentsék. Imádkozzanak és beszélgessenek azokkal is, akik már felébredtek; a Jézus szeretetének legegyszerűbb vázolása is megnyitja előttük még a hitetlenek házának ajtaját is. Midőn a könyvevangélista otthonukban látogatja meg az embereket, gyakran alkalmat fog találni arra, hogy a Bibliából vagy más, igazságot tartalmazó könyvből egy-egy részt felolvasson. Ha olyanokra akad, akik keresik az igazságot, azoknak bátran tarthat bibliai felolvasásokat. Az embereknek éppen ezen bibliai felolvasásokra van szükségük. Isten az olyan embereket, akik mély érdeklődéssel viseltetnek az elveszett lelkek sorsa iránt, alkalmazni akarja művében. Általuk kívánja közölni világosságát azokkal, akik készek a tanítás elfogadására. A könyvárusításban működő testvérek közül sokan oly irányban buzgólkodnak, amely gyakran eltéríti őket tulajdonképpeni hivatásuktól. Mivel sok könyvevangélista tetszelgett magának a prédikátori vagy theológus szerepében, majdnem szükségesnek mutatkozott könyvevangélistáinknak bizonyos korlátokat felállítanunk. Ha az Úr szava kérdi: “Kit küldjek, ki megy el nékünk?” — akkor Isten Lelke ezt a feleletet adja szívünkbe: “Imhol vagyok én, küldj engemet!” Ésaiás 6, 8. De ne feledjétek, hogy előbb a mennyei oltárról vett tüzes parázzsal kell ajkatokat érinteni és azt minden tisztátalanságtól megtisztítani, akkor az általok idézett szavak bölcsek és szentek lesznek. Akkor elegendő bölcsességgel tudtok rendelkezni ahhoz, hogy megállapíthassátok, mit szabad és mit nem szabad mondanotok és nem igyekeztek majd tudástokat theológusok gyanánt fitogtatni. Akkor óvakodni fogtok a vitatkozás szellemének felélesztésétől, nem fogtok vitás kérdéseket felvetni. Elegendő dolgot fogtok találni, amiről ellentmondás nélkül is beszélhettek, ami által az emberek szívei megnyilnak és helyet adnak az Isten igéjének mélyebb ismerete számára. BGR 94.2

Az Úr azt kívánja, hogy lélekmentők legyetek. Ezért anélkül, hogy tantételeket akarnátok az emberekre rákényszeríteni, mindig legyetek készek “megfelelni mindenkinek, aki számot kér tőletek a bennetek lévő reménységről, szelídséggel és félemmel”. 1. Péter 3, 15. 16. Miért félelemmel? Félelemmel azért, nehogy szavaink olyasmit tartalmazzanak, ami nincs a cél szolgálatában, vagy ami káros hatással lehet az illető lélekre. Félelemmel azért, hátha nem egyezik magatartásunk azzal a példaképpel, melyet Krisztus élete tár elénk. Szoros összeköttetésben kell állanunk Krisztussal és úgy kell hirdetni az igazságot, ahogyan él. Ha Krisztus által szerzett engesztelésről beszélünk, lehetetlen, hogy a hallgatók szíve meg ne induljon, ha megtanuljuk Krisztus alázatosságát és szelidségét akkor tudni fogjuk, hogy mit kell az embereknek mondanunk, mert Isten Szentlelke helyezi majd ajkainkra a szükséges szavakat. Mindazok, akik belátják annak szükségességét, hogy a szívük állandóan Isten Lelkének befolyása alatt álljon, olyan magot fognak elvetni életük útján, amely az örökélet gyümölcsét fogja megteremni. Ez képezi a könyvevangélista evangélizáló munkáját. BGR 96.1

* * * * *