Bizonyságtételek a gyülekezet részére

Szükség van a Biblia naponkénti tanulmányozására

(Testimonies, Vol. V. p. 573. 580.)

Az Istentől tanításra és igehirdetésre elhivott munkásoknak, mindvégig tanulóknak kell maradniok. Állandóan arra kell törekedniök, hogy tökéletesebbekké váljanak, mindenkivel, akivel érintkezésbe jut- nak, jót tegyenek, hogy ilymódon Isten nyájának példaképei lehessenek. Ha nem látják be az előhaladás és tökéletesedés fontosságát, akkor Krisztus ismeretében és kegyelmében nem fognak növekedni. BGR 67.2

Az egész menny tevékeny részt vesz abban a műben, amely e földön folyik abból a célból, hogy férfiakat és nőket készítsen elő az örök élet számára. Isten azt kívánja, hogy emberi eszközök abban a megtiszteltetésben részesüljenek, hogy a lelkek megmentésének munkájában Krisztus munkatársai legyenek. Isten igéje világosan kimutatja, hogy ezen munkában felhasznált emberi eszköz azon előjogban részesül, miszerint abban a tudatban élhet, hogy a Mester állandóan oldala mellett áll és segítségére van a magasztos erkölcsi és szellemi tökéletesség elérésében. Ez lesz mindazoknak az esetük, akik érzik a segítség szükségét. Az ilyeneknek Isten munkáját szentnek kell tekinteniök és naponként kell dicsés hálaáldozattal elébe járulniok a kegyelem ama erejéért, amely képessé teszi őket az isteni életben való előhaladásra. A munkás ne tartson sokat önmaga felől, megemlékezvén azon alkalmakról, melyeket a szorgalom és a mű megbecsülésének hiányában mulasztott el; a munkásnak nem szabad elcsüggednie, hanem újabb és újabb erőfeszítéseket kell tennie az idő kihasználása céljából. BGR 68.1

Azoknak a férfiaknak, akiket az Úr szolgául választott ki, alapos önvizsgálat és a Megváltóval való szoros összeköttetés által kell előkészülniök a munkára. Azért nincsen eredményük a Krisztus számára való léleknyerésben, mert maguk sem állanak helyes viszonyban Istennel. Túlsok szándékos tudatlanság uralkodik az Ige hirdetői között. A Szentírás alapos ismeretének hiányában nem alkalmasak erre a munkára. Mivel nem érzik át a jelenkorra vonatkozó igazságnak a fontosságát, ezért az igazság nem is válhatott számukra életté és valósággá. Ha megaláz- kodnának Isten előtt és a lélek szerénységében a Szentírással egybehangzóan élnének, akkor jobb ismerettel rendelkeznének követendő példaképükről; ők azonban elmulasztják szemeiket hitük kezdőjére és befejezőjére irányítani. BGR 68.2

Senki sem kénytelen Sátán kísértéseinek engedni és ezáltal saját lelkiismeretét megsebezni és a Szentlelket megszomorítani. Isten igéjében minden intézkedés megtörtént arra nézve, hogy a győzni akarók isteni segítségben részesüljenek. Akinek állandóan Jézus lebeg a szemei előtt, az végül átalakul az ő hasonmásává. Mindazok, akikben hit által Krisztus lakozik, munkájukban olyan erő felett rendelkeznek, amely feltétlenül sikert biztosít nekik. Alkalmasságuk állandóan növekedni fog és munkájuk sikeres voltában látható Isten áldása fogja igazolni, hogy valóban munkatársai Krisztusnak. Bármilyen előhaladást mutathat is fel valaki lelki életében, azt a fokot sohasem érheti el, amikor már nincsen szüksége a Szentírásban való gondos kutatásra, mert hitünk bizonyítékai ott találhatók meg. Minden, igazság gyanánt elfogadott tanpontozatot a törvény és bizonyságtevés alapján kell megvizsgálni; ha ezen próbát nem állják ki, akkor nincsen bennük világosság. BGR 69.1

A végidők ezen befejező művében kinyilvánított megváltási tervet gondos kutatás tárgyává kell tenni. A mennyei szentéllyel összefüggő jeleneteknek oly mély benyomást kell gyakorolniok mindnyájuk lelkére, hogy képesek legyenek azt másoknak is tovább adni. A mennyei szentélyben végbemenő kiengesztelő munkát mindenkinek jobban kell megértenie, mint eddig. Ezen nagy igazság megismerésének és megértésének meglesz azután azon eredménye, hogy követői együtt fognak munkálkodni Krisztussal olyan nép létrejöttén, amely megállhat majd az Istennek ama nagy napján. Kutatás, gondolkozás és ima által Isten népe felülemelkedik a hétköznapi gondolato- kon és érzelmeken és összhangba jut Krisztussal és az ő munkájával, melyet a mennyei szentélyben visz véghez népe bűntől való megtisztítása érdekében. Hitük elkíséri Jézust a szentélybe és a földön élő imádók életüket gondos vizsgálatnak vetik alá, jellemüket pedig összehasonlítják az igazságosság nagy példaképével. Látni fogják saját hibáikat és felismerik, hogy szükségük van a Szentlélek segítségére, ha alkalmasakká kívánnak válni azon nagy és ünnepélyes munka elvégzésére, amelyet Isten hirnökeinek ebben az időben kell elvégezniök. BGR 69.2

Krisztus ezt mondja: “Ha nem eszitek az ember Fiának testét és nem isszátok az ő vérét, nincs élet bennetek. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, örök élete van annak és én feltámasztom azt az utolsó napon. Mert az én testem bizony étel és az én vérem bizony ital. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az én bennem lakozik és én is abban. Amiként elküldött engem az élő Atya és én az Atya által élek; akként az is, aki engem eszik él énáltalam.” Az igehirdetésben és tanításban tevékenykedők közül vajjon hányan eszik Krisztusnak testét és isszák vérét? Hányan vannak ugyan, akik megértik ezt a titkot? Maga az Úr jelenti ki azon tényt, hogy “a lélek, az amely megelevenít; a test nem haszál semmit. A beszédek, amelyeket én szólok néktek, lélek és élet”. Isten igéjének össze kell szövődnie a hivők élő jellemével. Csak az nevezhető élő hitnek, amely elfogadja és magában munkálni hagyja az igazságot, mígnem az lényünk részévé, életünk és cselekedeteink irányító erejévé nem válik. Jézus Isten igéjének is van nevezve; hiszen magáévá tette Atyja törvényét, életében az ő alapelvei által vezettette magát, az ő Lelkét nyilatkoztatta ki és megmutatta annak a szívre gyakorolt jótékony hatalmát. János ezt mondotta: “És az Ige testté lett és lakozék mi közöttünk és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, aki teljes vala kegyelemmel és igazsággal.” Krisztus követőinek is részt kell venniök eme tapasztalatában. Magukba kell fogadniok Isten igéjét, Krisztus ereje által át kell alakulniok az ő képmására és vissza kell tükröztetniök az isteni tulajdonságokat. Enniök kell az ember Fiának testét és inniok a vérét, mert különben nincsen élet ő bennük. Krisztus Lelke és műve váljék az ő tanítványainak is lelkévé és munkájává. BGR 70.1

Az igazság prédikálása magábanvéve nem elég; az életben meg kell valósítani is azt. Krisztusnak mibennünk és nékünk őbenne kell lennünk, hogy Isten munkáját elvégezhessük. Minden egyes hivőnek személyes tapasztalatokkal kell rendelkeznie és a lelkek megnyerése érdekében önnálló erőfeszítéseket kell tennie. Isten mindenkitől megkívánja, hogy képességeit hiánytalanul a munkába állítsa, önmagát szakadatlanul nevelje, hogy Istennek tetsző módon működhessék. Elvárja, hogy mindenkinek szívében ott lakozzék a Krisztus kegyelme, hogy a világ számára tiszta és fénylő világosság legyen. Ha Isten munkásai alaposan fejlesztenék minden képességüket, akkor eszesen és bölcsen munkálkodhatnának és Isten minden bizonnyal megjutalmazná embertársaik felemelését, nemesítését és megmentését célzó fáradozásaikat. Minden munkás legyen gyöngéd és tartsa kötelességének képességeinek az Isten uralkodó befolyása alá való helyezését. Tegyék a maguk részéről rendszerré az Isten igéjében való kutatást és az Isten szavára való állandó figyelmezést, amely a Biblia intéseiből, tanításaiból és bátorításaiból szól hozzájuk; ebben az esetben erősítést nyernek Isten Lelkétől, hogy mint az ő munkásai vallásos tapasztalataikban előmenetelt tehessenek. Így lépésről-lépésre magasabb lépcsőfokra hágnak és örömük teljes lesz. BGR 71.1

Miközben az Istentől rájuk bízott munkában tevékenykednek, nem jut idejük és nem éreznek hajlamot arra, hogy önmagukat felmagasztalják. Mivel gondolataik mennyei, nempedig földi dolgokra vannak irányítva, nem fognak okot találni a zúgolódásra és panaszkodásra sem, akkor a test, lélek és szellem egyaránt teljesen a Mester munkájának lesz odaszentelve. Munkájuk nem lesz önző, hanem Krisztusért megtagadják önmagukat, felveszik az ő keresztjét, mert igazi tanítványai neki. Naponta táplálkoznak Isten igéjének drága igazságaiból, miáltal kötelességeik elvégzése számára erőt, a nehézségekkel szemben pedig védelmet nyernek. Ilyen módon erős és fejlett férfiakká és nőkké válnak a Krisztusban és a mennyei Királynak igazi fiaivá és leányaivá lesznek. Az általuk szeretett és szemlélt igazság fenségessége értelmüket kibővíti, itélőképességüket erősíti és jellemüket megnemesíti. Ezek aztán nem sokáig lesznek ujoncok a lélekmentés nagy művében, mert Istentől nyert bölcsességgel dolgoznak. A vallásos életben az ilyenek törpék sem maradhatnak, hanem addig fognak növekedni Krisztusban, aki a fő, míg el nem érik a férfiak és nők teljesen kifejlett nagyságát a Krisztus Jézusban. Az igazság ellenségeivel vivott küzdelmek reménységüket csak erősíteni fogják és dicsőséges győzelmeket fognak aratni, mivel azt a hatalmas segítőt hívják segítségül, aki sohasem engedi, hogy az alázatos kérelmező csalódjék benne. Fáradozásaik eredményességéért Istené a dicsőség. A menny részvéte és közreműködése igen kézzelfogható lesz számukra. A valóságban látványosságai lettek ők a világnak, az angyaloknak és az embereknek. Jellemük kitünik szívük és életük tisztasága, akaraterejük, Isten munkájában való szilárdságuk és használhatóságuk által. Isten választottai ők! BGR 72.1

Minden egyes lélek vallási életét a végleges győzelem előtt, a rettenetes tanácstalanságnak és meg- próbáltatásoknak idői fogják megelőzni; a Szentírásban való jártasságuk azonban ilyenkor eszükbe fogja juttatni Istennek bátorító igéreteit, mitől szívük megnyugszik és a Mindenható erejébe vetett hitük megerősödik. Ilyeneket olvasnak majd: “Ne dobjátok el hát bizodalmatokat, melyeknek nagy jutalma van.” “Hogy a ti kipróbált hitetek, ami sokkal becsesebb a veszendő, de tűz által kipróbált aranynál, dicséretre, tisztességre és dicsőségre méltónak találtassék a Jézus Krisztus megjelenésekor, akit noha nem láttatok, szerettek, akiben noha most nem látjátok, de hisztek benne, kibeszélhetetlen és dicsőült örömmel örvendeztek.” A hit megpróbálása értékesebb az aranynál. Mindenkinek meg kell tanulnia, hogy ez Krisztus iskolájában a nevelésnek egyrészét képezi, melyre azért van szükség, hogy megszabaduljanak és megtisztuljanak a földi salaktól. Az ellenség káromlásait és támadásait lelkierővel kell elviselniök és minden, Sátán által útjukba gördített akadályt le kell győzniök. Sátán meg fogja kísérelni, hogy rábírja őket az ima elhanyagolására, a Szentírás kutatásának és olvasásának abbahagyására; gyűlöletes árnyékával keresztezni fogja útjukat, hogy eltakarja szemeik elől Krisztust és a mennyei javakat. BGR 72.2

Senkinek sincsen oka arra, hogy átengedje magát a remegésnek, reszketésnek és örökös kétségeknek és panaszoknak, hanem nézzen fel mindenki bizalommal Istenre, dicsőítvén az ő jóságát és örvendvén szeretetének. Ha minden erőtöket arra összpontosítjátok, hogy csüggesztő nehézségeitek helyett felfelé tekintsetek, akkor útaitokon sohasem fogtok ellankadni. Nemsokára meglátjátok majd Jézust, amint a felhők mögül kinyujtja kezét, hogy segítsen rajtatok; és engedjétek magatokat vezettetni általa. Ha bizakodók vagytok, akkor a Jézusban való hit által reményteljesekké lesztek. A golgotai keresztről leáramló világosság kinyilvánítja előttetek, hogy mily nagyra értékeli Isten az egyes lelkeket és ha ti felismertétek ezt a becsértéket, akkor saját magatokon keresztül is szét fogjátok árasztani ezt a világosságot a világba. A nagy név az emberek között hasonló a homokba írt betűkhöz, de a mocsoktalan jellem mindörökké megmarad. Isten bölcsességet és értelmet ád néktek, hogy felfoghassátok igéreteit és Jézus kész segédkezni néktek a szilárd és egyenes jellem kiformálásában. Aki ilyen jellemmel rendelkezik, annak sohasem kell elcsügednie azért, mert a földi dolgokban nem kíséri siker fáradozásait. Ezek “a világ világosságai”. A belőlük kisugárzó világosságot Sátán sem el nem homályosíthatja, sem pedig hatástalanná nem teheti. BGR 73.1

Istennek mindenki számára van munkaalkalma. Az nincsen benne tervében, hogy emberi részvét és dicsérés támogassa a lelkeket az élet küzdelmeiben; sőt éppen ellenkezőleg, azt kívánja, hogy kimenjenek a táboron kívülre, ott elszenvedjék a gyalázatot és az ő ereje által álljanak meg minden nehézség közepette. Isten, az ő Fiának felbecsülhetetlen adománya által elérhetővé tette számunkra a menny minden kincsét, aki jellemének tökéletessége által képes bennünket felemelni, nemesíteni és a földi életben való hasznavehetőségre, valamint a menny számára előkészíteni. Lejött a mi világunkba és olyan életet élt, amilyet követőinek is élniök kell. Az önmegtagadásnak és állandó önfeláldozásnak életét élte. Ha mi az önzést, kényelemszeretet, hajlamaink kielégítését tápláljuk és legjobb képességeinket nem arra fordítjuk, hogy Istennel együttmunkálkodjunk a nemesítés és tisztítás csodálatos művében, hogy Isten fiaivá és leányaivá lehessünk, akkor nem leszünk képesek teljesíteni követelményeit; ebben az életben állandó veszteségeink lesznek és végül még az örök életet is elveszítjük. Isten munkálkodásra szólít fel benneteket, de nem magabizással vagy csüggetegen, hanem erős hittel és örömmel, hogy Krisztust méltón mutassátok be a világnak. Jézus vallása az öröm, békesség és boldogság vallása. Ha kutatjuk a Szentírást és látjuk benne az Atyának azt a végtelen leereszkedését, melyben Jézust a világnak adta, hogy minden benne hivőnek örök élete legyen, akkor minden erőnket és képességünket munkába kell állítanunk, hogy dicséretet, tisztességet és magasztalást zengjünk néki az emberek fiai iránt érzett kimondhatatlan szeretetéért. BGR 74.1

* * * * *