Bizonyságtételek a gyülekezet részére

13/89

A Biblia titkai, mint az isteni ihletés bizonyitékai

(Testimonies, Vol. p. 698-791.)

“Az Isten mélységét elérheted-e, avagy a Mindenhatónak tökéletességére eljuthatsz-e?” “Magasabb az égnél: Mit teszel tehát? Mélyebb az alvilágnál, hogy ismerheted meg?” “Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok és nem a ti útaitok az én útaim; így szól az Úr! Mert, mint magasabbak az egek a földnél, aképpen magasabbak az én útaim útaitoknál és a gondolataim gondolataitoknál.” “Isten vagyok és nincs hozzám hasonlatos; ki megjelentem kezdettől fogva a véget és előre azokat, amik még meg nem történtek.” Lehetetlen a véges emberi elmének a Végtelen jellemét és művét tökéletesen megérteni. Még a legélesebb elme és a legképzettebb szellem előtt is titokba burkolva kell maradnia az ő szent lényének. BGR 52.2

Pál apostol így kiált fel: “Oh Isten gazdagságának és tudományának mélysége! Mely igen kikutathatatlanok az ő ítéletei és kinyomozhatatlanok az ő útai.” Habár “felhő és homály van körülötte” mégis “igazság és jogosság az ő királyi székének alapja”. Annyiban érthetjük meg velünk szemben tanusított eljárását és indító okait, amennyiben megismerjük végtelen szeretetével és kegyelmével párosult határtalan hatalmát. Szándékaiból annyit foghatunk fel, amennyit jó tudnunk belőle; a továbbiakban azután nyugodtan meg kell bíznunk a Mindenható erejében és a mindenekfelett uralkodó Atyának a bölcsességében. BGR 53.1

Isten igéje éppen úgy, mint isteni szerzőjének lénye olyan titkokat rejteget magában, amelyeket halandó lények teljesen sohasem fognak tudni megérteni. A Teremtőre irányítja gondolatainkat, “aki hozzáférhetetlen világosságban lakozik”. Elénk tárja az emberi történelem minden korszakára kiterjedő szándékait, melyek teljes és végleges beteljesülésüket csak az örökkévalóságban fogják elérni. Figyelmünket az Isten uralmára és az ember végső sorsára vonatkozó, végtelenül mély és fontos tárgyakra irányítja. Ilyenek: hogy miként jött a bűn a világba, hogy történt Krisztus emberré válása, hogyan megy végbe az újjászületés, a feltámadás és még sok más dolog, melyeket a Biblia felemlít. Ezek sokkal mélyebb titkok, semhogy az emberi elme megfejthetné, vagy tökéletesen felfoghatná. Isten azonban elegendő bizonyítékot fektetett le a Szentírásban annak isteni eredetére vonatkozólag, ezért hát ne kételkedjünk abban, ha Isten gondviselésének minden egyes titkát kinyomozni nem tudjuk. BGR 53.2

A Szentírásnak ama részeit, amelyek ezen nagy igazságokkal foglalkoznak, ennek dacára sem szabad úgy félretolnunk, mintha ezeknek nem volna értéke az emberiségre nézve. Mindazt, amit Isten szükségesnek tartott kinyilatkoztatni, az ő igéjének tekintélye alapján kell elfogadnunk. Lehetséges, hogy csupán a puszta tényállás van előadva benne, az “ahogyan” és “amiért” minden magyarázása nélkül, de még ha nem is vagyunk képesek teljesen megérteni, nyugodjunk meg abban, hogy miután Isten mondotta, feltétlenül igaznak kell lennie. A nehézség okát tisztára az emberi elme gyöngeségében és korlátoltságában kell keresnünk. BGR 54.1

Péter apostol azt mondja, hogy a Szentírásban “vannak némely nehezen érthető dolgok, amiket a tudatlanok és állhatatlanok elcsűrnek csavarnak a maguk vesztére”. A kételkedők a Szentírás nehézségeit a Biblia elleni bizonyitékok gyanánt használják fel, holott éppen ellenkezőleg ezek képezik isteni ihletésük legerősebb bizonyítékait. Ha a Biblia csak olyasmit hirdetne Istenről, ami egész könnyen megérthető, ha a korlátolt emberi értelem teljesen felfoghatná nagyságát és fenségét, akkor a Biblia korántsem viselné magán az isteni tekintély félreismerhetetlen jeleit. Éppen az előadott tárgyak magasztossága és titokzatossága szolgáljon arra, hogy az Isten igéjébe vetett hitünk megerősödjön. A Biblia olyan egyszerűen és az emberi szív szükségleteihez és vágyaihoz való olyan tökéletes alkalmazkodással adja elő az igazságot, hogy a legtanultabbak is bá- mulatuknak adnak kifejezést, de azért a legegyszerűbb és legtudatlanabb emberek is felismerhetik belőle az üdvösség útját. Ezek az egyszerűen kifejezett igazságok mégis olyan fenséges dolgokról, elérhetetlen, az emberi fogalom számára utolérhetetlen dolgokról tárgyalnak, és mi nem tehetünk egyebet, minthogy elfogadjuk azokat, tisztára azért, mert Isten mondotta ki. Ilyenmódon van a megváltás terve elibénk terjesztve, hogy minden egyes lélek láthassa azokat a lépteket, melyeket bűnbánatban és hitben kell megtennie Isten és a mi Urunk Jézus Krisztus felé, hogy azután az Isten által előírt úton meglehessen mentve. Ezen könnyen érthető igazságok között azonban vannak mégis olyan titkok, melyekben az ő dicsősége van elrejtve — olyan titkok, melyek a kutató emberi elmét túlhaladják és az igazság komoly keresőjét tisztelettel és hittel töltik meg. Mennél többet kutatja a Bibliát, annál szilárdabb lesz azon meggyőződése, hogy az élő Isten beszédével áll szemben és az emberi értelem meghajol az isteni kijelentés fensége előtt. BGR 54.2

Mindazok, akik hajlandók az élő kijelentéseket az Isten tekintélyénél fogva elfogadni, a legfényesebb világosság áldásában fognak részesülni. Ha bizonyos tények magyarázatára szólítják fel őket, akkor csak így válaszolhatnak: “Így van megírva az írásban!” Kényszerülnek elismerni, hogy az isteni bölcsesség megnyilatkozását és erejét megmagyarázni képtelenek. Az megfelel Isten akaratának, hogy egyes dolgokat tisztára hitben vagyunk kénytelenek elfogadni. Ha ezt elismerjük, ezáltal helyben hagyjuk, hogy a véges értelem képtelen a végtelent felfogni, és hogy az ember az ő korlátolt tudásával nem értheti meg a mindentudó Isten szándékait. BGR 55.1

A kétkedők és hitetlenek elvetik Isten igéjét csak azért, mert nem tudják annak minden titkát kinyomozni; és meg kell állapítanom, hogy azok közül, akik vallják, hogy hisznek a Bibliában nem mindenki mentes ettől a kísértéstől. Az apostol így szól: “Vigyázzatok atyám fiai, hogy valaha ne legyen bármelyikötöknek hitetlen gonosz szíve, hogy az élő Istentől elszakadjon.” BGR 55.2

Azok az emberek, akik minden energiájukat kételkedésre, birálgatásra és kifogásokra fecsérlik, mivelhogy Isten szándékaiba behatolni nem tudnak, “a hitetlenségnek ugyanabba a példájába” fognak esni. Helyes dolog, ha alaposan átkutatjuk a Biblia tanításait és behatolnánk “Isten mélységeibe” amennyiben azok a Szentírásban ki vannak jelentve. Mig “a titkok az Úréi, a mi Istenünkéi”, addig a kinyilatkoztatott dolgok “a miéink és a mi fiainké mindörökké”. Sátán munkáját azonban az képezi, hogy elferdítse az ész kutatóerejét. Kétségtelen, hogy a Biblia igazságainak kutatásával bizonyos fokú büszkeség párosul olyannyira, hogy az emberek levertek és türelmetlenek lesznek, mihelyt nem tudják a Szentírás minden egyes részét megelégedésükre magyarázni. Igen megalázónak tartanák maguk számára annak a beismerését, hogy Isten beszédét nem tudják megérteni. Nem hajlandók türelemmel várni addig, amíg az Úr jónak látja, hogy az igazságot kinyilatkoztassa számukra. Úgy vélik, hogy emberi bölcsességük minden segítség nélkül is képes az írást megérteni, és ha ezt mégsem tudják, akkor tagadják annak tekintélyét. Mindenesetre tény az, hogy sok elmélet és tantétel létezik, melyekről feltételezik, hogy bibliai eredetüek, pedig valójában a Szentírásban semmi alappal sem bírnak, sőt az isteni kijelentés teljes egész lényegével ellentétben állanak. Ezek a dolgok sok kételkedésre és tanácstalanságra szolgáltattak már okot, azonban ezeket nem lehet az Isten igéjének terhére róni, hanem csupán a ferde emberi gondolkozásnak. A Szentírásban lévő nehézségek nem vetnek árnyékot Isten bölcsességére és egyetlen olyan egyénnek a pusz- tulását sem fogják okozni, aki ezen nehézségek nélkül is el ne veszett volna. Ha a Bibliában nem lennének olyan titkok, melyeket az ilyen lelkek az ő szellemi itélőképességük korlátoltsága folytán kétségbe ne vonhattak volna, akkor Isten legvilágosabb kifejezéseiben is találtak volna botorkálásra szolgáló okot. BGR 56.1

Az olyan emberek, akik beképzelik maguknak, hogy ők oly nagy szellemi képességekkel vannak megáldva, hogy Isten minden egyes útjának és munkájának magyarázatát képesek adni, egyszintre akarják emelni az emberi bölcsességet az istenivel, és az embert Isten gyanánt akarják dicsőíteni. Az ilyenek csupán azt ismételik meg, amit Sátán a paradicsomban Évának mondott: “Olyanok lesztek, mint az Isten!” Sátán azért bukott el, mert dicsvágyában az Istenhez hasonlóvá akart lenni. Be akart hatolni az isteni tervekbe és szándékokba, melyekből ki volt zárva annak folytán, hogy teremtett lény létére képtelen volt a Végtelennek bölcsességét és lényét megérteni. Ez a dicsvágyó gőg okozta lázadását és most is ugyanilyen módon igyekszik az ember romlását előidézni. BGR 57.1

A megváltásnak tervében vannak olyan titkok, melyek a mennyei angyalok állandó csodálkozásának tárgyát képezik; ilyenek — az Isten Fiának megalázkodása, amikor teljesen emberré lett és az Atyának csodálatos leereszkedése, amikor odaadta az ő Fiát. Midőn Péter apostol azon kijelentésekről beszélt, amelyek a prófétáknak adattak, “Krisztus szenvedéseiről és az azok után való dicsőségéről”, azt mondotta, hogy ezek olyan dolgok, “amikbe még az angyalok is vágyakoznak betekinteni”. Ezek a dolgok a megváltottak tanulmányainak is tárgyát fogják képezni. Ha a megváltottak szemlélik Istennek a teremtésben és a megváltásban megnyilatkozó művét, mindég újabb és újabb igazságok fognak az elragadott és csodálkozó elme előtt megnyilni, és mialatt egyre többet tanulnak Isten bölcsességéről, szeretetéről és hatalmáról, értelmük mindjobban kibővül és örömük állandóan növekedni fog. BGR 57.2

Ha a teremtett lényeknek lehetséges volna Isten munkájának és lényének teljes megértésére eljutni, akkor azok számára, akik eddig a pontig eljutottak nem létezne tovább felfedezhető igazság, nem volna ismeretben való növekedés és a szív és az elme sem fejlődhetne. Isten nem volna többé felülmúlhatatlan, és az emberek elérvén a tudás határát nem juthatnának előbbre. Adjunk hálát az Istennek, hogy nem így van. Isten végtelen és benne van elrejtve “a bölcsességnek és ismeretnek minden kincse”. Az emberek az örökkévalóságon keresztül szakadatlanul tanulhatnak, a bölcsesség, jóság és hatalom kincseit még sem meríthetik ki teljesen. BGR 58.1

Isten azt akarja, hogy már ebben az életben is egyre jobban kibontakozzék az ő népe előtt. Ezt az ismeretet csak egyetlen egy úton lehet elnyerni. Csupán a Lélek megvilágosítása által juthatunk el az Isten igéjének megértésére, mert az Ige is a Lélek behatása alatt íródott. “Senki sem ismeri az Isten dolgait, hanem ha az Istennek Lelke: ‘mert a Lélek mindeneket vizsgál, még az Istennek mélységeit is.’ És az Úr igérete övéihez így szól: ‘De mikor eljő az igazságnak Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra, mert az enyémből vesz és megjelenti néktek.’” BGR 58.2

Isten azt kívánja, hogy az ember gyakorolja értelmi képességeit, márpedig a Biblia tanulmányozása erősíti és nemesíti a szellemet, mint semmi más tanulmány. Az emberi értelem számára ez képezi a legjobb szellemi és lelki gyakorlatot. Őrizkednünk kell azonban attól, hogy az emberi gyöngeségnek és gyarlóságnak alávetett értelmet istenítsük. Ha azt akarjuk, hogy az Irás ne legyen annyira homályos értelmünk előtt, hogy még a legegyszerűbb igazságokat se tudjuk felfogni, akkor a kis gyermek egy- szerűségével és hitével kell rendelkeznünk, készen kell állanunk a tanulásra és a Szentlélek segítségéért való könyörgésre. Töltsön el bennünket alázatossággal az, hogy képtelenek vagyunk Isten hatalmának, bölcsességének és nagyságának megértésére; és ugyanolyan szent félelemmel nyissuk meg az ő igéjét, mintha az ő színe elé akarnánk lépni. Ha a Bibliához járulunk, akkor az értelem kénytelen elismerni egy felette álló tekintélyt és a szívnek, valamint az érzékeknek meg kell hajolniok a nagy “én vagyok” előtt. Csakis abban az esetben tehetünk előhaladást az igazi szellemi ismeretben, ha elismerjük saját semmiségünket és Istentől való teljes függésünket; mindazok azonban, akik készséges lélekkel imádkozva jönnek a Bibliához, hogy annak kijelentéseit Isten beszéde gyanánt tanulmányozzák, isteni megvilágításban fognak részesülni. Sok látszólag nehéz és értelmetlen dolog van benne, de akik annak megértését keresik, azok számára Isten világossá és egyszerűvé fogja tenni azokat. BGR 58.3

Néha előfordul, hogy szellemi képességekkel megáldott és nevelés, valamint ápolás által megnemesített képességű emberek a Szentírás bizonyos helyeit nem tudják megérteni, ellenben mások, olyanok, akik nem iskolázottak, kiknek felfogóképessége gyengének látszik, felfogják jelentőségét és vigaszt, erőt, találnak benne. Amit az előbbiek titokzatosnak nyilvánítottak, vagy amely mellett mint lényegtelen mellett elhaladtak, az emezek számára az áldás forrásává lett. Hogyan megy ez végbe? Megtudtam, hogy az utóbbiak nem a saját értelmükre támaszkodnak. Ők a világosság forrásához, — ahhoz mennek, aki adta az írást és alázatos szívvel bölcsességet kérnek Istentől és meg is kapják azt. Komoly kutatók még sok értékes igazságot fognak a Szentírásban felfedezni. Krisztus az igazságot a szántóföldben elásott kincshez hasonlította. Nem a felületen található; ásnunk kell utána. Sikerünk azonban nem annyira szellemi képességeinktől, mint inkább a szív alázatosságától és az Isten segítségéhez ragaszkodó hitétől függ. BGR 59.1

A Szentlélek vezetése nélkül az Irás elcsavarásának, vagy hamis magyarázásának állandó veszedelmének lennénk kitéve. A Bibliát gyakran minden haszon nélkül, sőt néha egyenesen kárral olvassák. Ha tiszteletteljes félelem és ima nélkül lesz megnyitva az Istennek igéje, ha a gondolatok és érzelmek nincsenek ilyenkor Istenre irányítva, vagy nem állanak az ő akaratával összhangban, akkor a kétely elhomályosítja az elmét és a Biblia tanulmányozása által csak maga a kétely erősbödik meg. Az ellenség fogva tartja a gondolatokat és helytelen magyarázatokat sugal. BGR 60.1

Ha az emberek nem igyekszenek úgy szóban, mint cselekedetben Istennel összhangban élni, akkor tanultságuk dacára is tévedhetnek a Szentírás értelmezésében és nem tanácsos magyarázatukban bízni. Ha valóban Isten akaratának cselekvésére törekszünk, akkor a Szentlélek az ige tanításait az élet alapelveivé teszi és a szív hústábláira írja. Csak azok remélhetik a Lélek további megvilágítását, akik követik azt a világosságot, amelyben eddig részesültek. Ez félreérthetetlenül kitünik Krisztus szavaiból: “Ha valaki cselekedni akarja az ő akaratát, megismerheti e tudományról, vajjon Istentől van-e.” BGR 60.2

Akik csak azért olvassák a Szentírást, hogy ellentmondásokra bukkanjanak benne, azok nem rendelkeznek szellemi ismerettel. Fonák pillantásaik által még a valóságban világos és egyszerű dolgokban is találnak okot a kételkedésre és hitetlenségre. Máskép áll azonban a dolog azoknál, akik tisztelettel közelednek Isten igéjéhez, hogy megismerjék belőle az ő akaratát. Hódolattal és csodálattal telnek be, midőn szemlélik a kinyilatkoztatott igazságok tiszta- ságát és magasztosságát. Hasonló vonzódik a hasonlóhoz. Hasonló megbecsüli a hasonlót. A szentség a szentséggel, a hit a hittel kapcsolódik össze. Az alázatos szív és az őszinte kutató elme számára a Biblia telve van világossággal és ismerettel, akik ilyen lelkülettel járulnak az Iráshoz, azok belépnek az apostolok és próféták közösségébe. Lelkük Krisztus lelkéhez idomul hozzá és eggyé óhajtanak válni vele. BGR 60.3

Sokan azt gondolják, hogy rajtuk nyugszik az a felelősség, hogy a Biblia minden látszólagos nehézségét megmagyarázzák és a kételkedők, valamint az istentelenek leleményességével szembeforduljanak. De miközben megkisérlik a tökéletlenül megértett dolgok megmagyarázását, maguk is abba a veszedelembe kerülnek, hogy mások elméjét a világos és könnyen érthető dolgokban is megzavarják. A mi munkánkat nem ez képezi. Panaszkodnunk sem szabad azért, hogyha ilyen nehézségek fennállanak, hanem Isten bölcsességétől megengedetteknek kell elfogadnunk azokat. Kötelességünk igéjét lelki üdvösségünkre vonatkozó minden világos pontjában elfogadni, alapelveit mindennapi életünkben gyakorolni és példaadásunk, valamint tanításunk által másokkal közölni. Akkor nyilvánvaló lesz a világ előtt, hogy összeköttetésben állunk Istennel és hogy feltétlen bizalommal viseltetünk igéjével szemben. A kegyes élet és a tisztaságnak, szelídségnek és önzetlen szeretetnek mindennapi példaadása az Isten igéjének eleven magyarázatát fogja szolgálni és így olyan bizonyítékot fog képezni a Biblia igaza mellett, melynek csak kevesen lesznek képesek ellentállani. Ez lesz a leghathatósabb akadály a kételkedés és hitetlenség áramlatával szemben. BGR 61.1

Ha azt akarjuk, hogy értelmi képességeink növekedjenek és az emberi képességek az istenivel összeköttetésbe jussanak, továbbá, hogy a léleknek minden ereje közvetlen érintkezésbe kerüljön a vilá- gosság forrásával, akkor Isten igéreteit megragadva, hitszemeinket a földöntúli létre kell függesztenünk. Már előre örvendhetünk akkor annak, hogy mindaz, ami itt Isten útjaiban rejtélyesnek látszott, ott majd teljesen világos lesz, hogy amit itt csak nehezen voltunk képesek megérteni, ott magyarázatot lelnek és hogy ahol a mi véges elménk nem látott egyebet zavarnál és meghiusult szándékoknál, ott a legtökéletesebb összhang uralkodik. Pál apostol így szól: “Most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről-színre; most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, amint én is megismertettem.” BGR 61.2

Péter apostol arra inti atyafiait, hogy növekedjenek “kegyelemben és a mi Urunknak és megtartó Jézus Krisztusunknak megismerésében.” Ha Isten gyermekei növekednek a kegyelemben, akkor az Isten igéjének állandó, világos megértésében lesz részük. Új világosságot és új szépségeket fognak találni szent igazságaiban. Így volt ez az egyház történelmének minden korszakában és így lesz ez a jövőben is mindvégig. Az igazi lelki élet csökkenése minden esetben arra vezethető vissza, hogy alábbhagyott az igazság után való kutatás is. Az emberek megelégszenek azzal a világossággal, amit eddig nyertek az Isten igéjéből és elhanyagolják az Írás további kutatását. Az ilyenek tartózkodókká válnak és kerülni igyekeznek minden megbeszélést. BGR 62.1

Ha az Isten népe között nem is fordulnak elő hitviták és forrongások, ez még korántsem döntő bizonyítéka annak, hogy szilárdan állanak az igazi tan mellett. Sőt éppen ellenkezőleg, ilyenkor okunk van attól félni, hogy nem tesznek különbséget az igazság és a tévelygés között. Ha az Írás kutatása következtében nem állanak elő új kérdések és véleményeltérések, melyek által az emberek arra nyernek ösztönzést, hogy a Bibliát önállóan kutassák és így győződjenek meg arról, hogy az igazsággal rendelkeznek, akkor a régi időkhöz hasonlóan, mostan is sokan lesznek olyanok, akik csupán a hagyományokhoz ragaszkodnak és a valóságban azt sem tudják, hogy kinek szolgálnak. BGR 62.2

Isten megmutatta nékem, hogy a jelenvaló igazság vallói között is sokan vannak, akik valójában azt se tudják, hogy mit hisznek. Nem tudják hitük bizonyítékait és a jelenkorra szóló művet nem értékelik kellően. Ha majd beköszönt a nyomorúság ideje, akkor még olyanok is, akik ma másoknak prédikálnak, sok olyan dolgot fognak találni, amire nem fognak tudni kielégítő magyarázatot adni, ha saját álláspontjukat alaposabb vizsgálat tárgyává teszik. Amíg át nem mentek ezen a próbán, addig nem ismerik fel tudatlanságukat. Sokan vannak a gyülekezetben, akik elintézett dolognak tartják, hogy ők már hitük tárgyát alaposan ismerik és csak akkor jönnek rá saját gyengeségükre, ha hitviták keletkeznek. Ha arra kényszerülnek, hogy hittestvéreiktől elkülönítve, egyedül állva adjanak számot arról, hogy mit hisznek, akkor meglepődve fogják tapasztalni, hogy mennyire zavaros fogalmaik vannak arról, amit ők igazság gyanánt fogadtak el. Kétségtelen, hogy amennyiben emberi bölcsességet tettek az isteni helyébe, közöttünk bizonyos fokig Istentől való eltávolodás és az emberekhez való odafordulás jött létre. BGR 63.1

Isten az ő népét fel akarja rázni álmából és ha erre minden egyéb eszköz hatástalan marad, akkor majd jönnek a tévtanok, melyek elvégzik a rostálás munkáját és elkülönítik a buzát a polyvától. Az Úr komolyan figyelmezteti mindazokat, akik hisznek igéjében, hogy ébredjenek fel álmaikból. A jelenkorra szóló, dicső világosságot adott nékünk a bibliai igazságokban, amelyek megmutatják nékünk a bennünket fenyegető közvetlen veszedelmeket. Késztessen bennünket ezen világosság az Írás gondos tanulmá- nyozására és elfoglalt álláspontunk komoly felülvizsgálására. Isten azt kívánja, hogy az igazságnak egész alapját imával párosult böjttel, alapos és kitartó kutatásnak vessük alá. A hívők ne elégedjenek meg véleményekkel és az igazságra vonatkozó, rosszul megalapozott fogalmakkal. Hitüknek az Isten igéje szilárd alapjain kell nyugodnia, hogy amikor majd elkövetkezik a megpróbáltatás ideje és nekik tanácsgyülések előtt kell bizonyságot tenni hitükről, akkor képesek legyenek a számonkérőknek megfelelni a bennük lakozó reménységről, szelídséggel és félelemmel. BGR 63.2

Legyetek élénkek? Igen, legyetek élénkek! A világ elé tárt dolgok legyenek sajátmagunk számára is élet és valóság. Igen fontos, hogy hitünk alapjainak tekintett tanaink védelmezésénél sohase folyamodjunk olyan bizonyítékokhoz, amelyek nem teljes súlyuak. Ilyenek hozzájárulhatnak az ellenfél elhalgattatásához, de nem szereznek dicsőséget az igazságnak. Olyan bizonyítékokkal kell előállanunk, melyek nemcsak az ellenfelet hallgattatják el, hanem amelyek a legélesebb és legpontosabb kutatást is kiállják. Akik az igazság védelmezőivé képezték ki magukat, abban a veszedelemben forognak, hogy nem kezelik helyesen az Isten igéjét. Ha ellenféllel kerülünk össze, arra kell törekednünk, hogy a szóbanlévő tárgyat meggyőzően adjuk elő, hogy ne csak ezért higyjen, mert bizalommal viseltetik a mi szavaink iránt. Bármennyire előhaladott is legyen valakinek a lelki fejlődése, egyetlen pillanatig sem szabad arra gondolnia, hogy az ő részéről már teljesen felesleges minden további újabb világosság utáni kutatás az írásban. A mi népünk arra van elhíva, hogy a jövendöléseket személyes kutatás tárgyává tegye. Ügyelnünk kell arra, hogy felismerjünk minden, Istentől küldött fénysugárt. Az igazság első sugarait kell felfognunk, akkor azután ima és kuta- tás révén több világosságban részesülhetünk és azt másokkal is közölhessük. BGR 64.1

Ha Isten gyermekei meg vannak elégedve a jelenlegi megvilágosodással, akkor bizonyosak lehetünk afelől, hogy Isten nem fogadja kegyeibe őket. Az ő kívánsága a mi folytonos előmenetelünk és hogy az állandóan növekedő világosságot magunkévá tegyük. A gyülekezet jelenlegi állapota nem tetszik Istennek. A becsúszott önbizalom nem érzi a több igazság és a nagyobb világosság szükségét. Olyan időben élünk, mikor Sátán minden oldalon munkában van és Isten népe ennek dacára mégis alszik. Isten azt kívánja, hogy felhangozzék az a szózat, amely tevékenységre ébreszti az ő népét. BGR 65.1

Egyesek, ahelyett, hogy megnyitnák lelküket a mennyei fénysugarak számára éppen ellenkező irányban fejtenek ki tevékenységet. A sajtó által és a szószékekről olyan nézeteket hirdetnek a Biblia ihletése felől, amelyek nem bírják a Léleknek vagy az Isten igéjének bizonyságát. De sem egy, sem pedig több ember ne vállalkozzék arra, hogy elméleteket állítson fel az ilyen nagyfontosságú tárgyra nézve, anélkül, hogy egy világos “így szól az Úr” kijelentést tudna felhozni mellette. Isten tanácsa nélkül dolgoznak azok az emberek, akik bár tudják, hogy emberi gyöngeségekkel vannak körülvéve és többé-kevésbé a környező befolyások alatt állanak, továbbá olyan örökölt és naggyá nevelt hajlamokkal vannak terhelve, melyek távol vannak attól, hogy mennyei gondolkozásuakká tegyék őket, mégis megkisérlik Isten igéjét emberi ítélőszék elé állítani, hogy ők ítéljenek afelett, hogy mi abban az isteni és mi tisztán az emberi. Az ilyen munkát az Úr nem fogja sikerrel koronázni. Hatása rettenetes lesz úgy azokra, akik foglalkoznak vele, valamint azokra is, akik elfogadják azt Istentől eredő munkának. Az isteni ihletés természetére vonatkozó bizonyos tanok sok elmében csupán kételkedést tudtak létrehozni. Amennyiben halandó lények így szólnak: “Ez a szöveg szükséges, amaz pedig nem, mert nem ihletett”, akkor ezek rövidlátó véleményeikkel képeseknek tartják magukat arra, hogy az Írás felett ítélkezzenek. BGR 65.2

Krisztus idejében az ótestamentummal rendelkezett csupán a nép, márpedig ő ezekre az iratokra vonatkozólag semmiféle ilyen rendelkezést nem adott. Arra igyekezett, hogy az emberek gondolatait az ótestámentumra irányítsa és a benne található magasztos tanokat jobb megvilágításba helyezze. Izráel népe akkor már régóta elszakadva élt Istentől és szem elől tévesztette azokat a becses igazságokat, melyek egykor reájuk lettek bízva. Krisztus eltakarította azon omladékot, amely ezeknek a fényét eddig elhomályosította. Ő új foglalatba helyezte az értékes drágaköveket és megmutatta, hogy misem áll tőle távolabb, mint a régi, ismert igazságok megvetése, sőt éppen azért jött, hogy azokat igazi értékükben és szépségükben ragyogtassa. Mint a kinyilatkoztatott igazságok szerzője, nálánál senki sem lehetett alkalmasabb arra, hogy megmagyarázza igazi értelmüket és megszabadítsa azokat a hamis elméletektől, melyeket a vezetők azért fogadtak el, mert alkalmazkodtak az ő saját megszenteletlen állapotukhoz és az isteni szeretetben való hiányukhoz. Ő eltakarította mindazt, ami ezen igazságokat megfosztotta eleven erejüktől és eredeti frisseségükben adta őket vissza a világnak. BGR 66.1

Ha Krisztus lelkületével rendelkezünk és ha az ő munkatársai vagyunk, akkor feladatunkat képezi, hogy elősegítsük azt a munkát, amelynek elvégzése céljából ő e földre jött. A Biblia igazságait ma ugyancsak elhomályosítják a szokások, hagyományok és hamis tanok. A népszerű teológusok téves tanai ezreket és ezreket tettek kételkedőkké és hitetlenekké. Igen sok tévtan és ellentmondás bibliai tanítás gya- nánt van beállítva, holott a valóságban csak az Írás helytelen magyarázatai ezek, melyeket a pápai uralom sötét korszakában fogadtak el. Sokan lettek arra csábítva, hogy hamis fogalmakat alkossanak maguknak Isten felől, éppen úgy, mint ahogy a zsidók is félrevezettetvén saját koruk tévelygései és hagyományai által, hamis képzetet alkottak maguknak Krisztus felől: “Mert ha megismerték volna, nem feszítették volna meg a dicsőség Urát.” Ami kötelességünket képezi, hogy kinyilvánítsuk a világnak Isten igazi jellemét. A Biblia kritizálása helyett, igyekezzünk inkább példás életünk és igehirdetésünk által megmutatni a világnak annak szent és életadó igazságait, hogy “hirdessük annak csodálatos dolgait, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hivott el minket.” BGR 66.2

A lassanként közénk becsuszott helytelenségek, úgy egyeseket, mint egész gyülekezeteket szinte észrevétlenül elfordítottak az Istennek kijáró tiszteletadástól és elzárták maguktól azt az erőt, melyet ő óhajtott nékik adni. Testvéreim, fogadjátok el Isten igéjét a maga valóságában, úgy amint van. Ne engedjétek, hogy emberi bölcsesség csökkentse az Írás valamelyik kijelentésének erejét. A Jelenések könyvében adott ünnepélyes figyelmeztetés óv bennünket ennek megcselekedésétől. Mesterem nevében kérlek benneteket: “Oldjátok le saruitokat lábaitokról, mert a hely, amelyen álltok, szent föld.” BGR 67.1

* * * * *