Üzenet az ifjúságnak

175/491

A hasznos munka áldása.

Az egészség szempontjából legnagyobb áldást nem az olyan mozgásból nyerjük, amelyet szórakozás céljából vagy csupán a testedzés kedvéért végzünk. A szabad levegőn tartózkodásnak és az izmok foglalkoztatásának megvan ugyan a haszna, de ha ezt az energiamennyiséget hasznos munka végzésére fordítjuk, akkor ennek áldása is nagyobb. Az elégedettség érzése hat át bennünket, s az ilyen tevékenység velejárója, hogy érezzük hasznosságunkat, és a kötelességteljesítés jóleső érzése megnyugtatja lelkiismeretünket. ÜI 100.3

Tanulóinknak sokoldalú képzettséggel kell kilépniük az életbe, hogy ha saját erejükből kell megélniük, felhasználhassák tudásukat, olyan tudást, amelyet megkövetel az élet. A szorgalmas tanulás igen fontos, de ugyanilyen lényeges a szorgalmas, kemény munka is. Azonban nem fontos a szórakozás, a játék. A testi erők szórakozásra való felhasználása nem kedvező az értelem, a szellemi egyensúly fenntartása szempontjából. Isten áldása kísérné a fiatalokat, ha Krisztus szolgálatára szentelnék azt az időt, amelyet olyan testgyakorlatokra fordítanak, melyeket fokról fokra végül is túlzásba visznek. ÜI 100.4

A gyakorlati élet fegyelmét, amely testi és szellemi munkából tevődik össze, megszépíti az a tudat, hogy mind a test, mind a lélek képes lesz egyre jobban végezni a munkát, amelyet Isten jelölt ki az ember számára. Minél tökéletesebben érti meg az ifjúság, miképpen kell a gyakorlati élet kötelességeinek eleget tennie, annál nagyobb lesz az örömük, ha embertársaik hasznára lehetnek. Az értelmes munkára nevelt elme mind szélesebb látókörűvé lesz, s a gyakorlat és a fegyelem egyre alkalmasabbá teszi az embert a hasznos munka végzésére, mert megszerezte azt a lényeges tudást, amely által mások áldására lehet. ÜI 101.1

Krisztus életében nem találok egyetlen példát sem, amely azt mutatná, hogy valaha is szórakozással és mulatozással töltötte volna idejét. Ő volt a jelenlegi és az eljövendő élet legnagyobb tanítója, s nem látok egyetlen esetet sem az életében, amikor tanítványait arra vezette volna, hogy puszta szórakozásból végezzenek testgyakorlatokat. ÜI 101.2