Üzenet az ifjúságnak

Vallásos vendégszeretet

Sokkal boldogabbak lennénk és hasznosabb életet élhetnénk, ha családunkban és társadalmi érintkezéseinkben Krisztus szelídsége és egyszerűsége uralkodna. Ahelyett, hogy azon fáradoznánk, hogy külsőségek fitogtatásával váltsuk ki látogatóink csodálatát és irigységét, inkább arra kellene törekednünk, hogy körülöttünk mindenkit boldoggá tegyünk, vidámságunk, rokonszenvünk és szeretetünk által. Hadd lássák vendégeink, hogy törekszünk alkalmazkodni Krisztus akaratához. Bár sorsunk szerény, lássák bennünk a megelégedettség és hála lelkületét. Egy igazi keresztény otthon légköre békét és nyugalmat áraszt. Ilyen példának nem marad el a hatása. ÜI 195.1

Ha arra törekszünk is, hogy vendégeink jól és kényelmesen érezzék magukat, nem tekinthetünk el attól, ami Istennek jár. Az áhítat és ima órájáról nem mondhatunk le semmiféle szempont kedvéért. Ne beszélgessünk és ne szórakozzunk oly mértékben, hogy aztán mindnyájan túl kimerültek legyünk ahhoz, hogy az áhítat idejét örömmel töltsük el. Az este egy korai órájában, amikor sietség nélkül és értelmesen imádkozhatunk, hálaadással tárjuk fel könyörgéseinket és emeljük fel szavunkat boldogan Istenhez. ÜI 195.2

Mindazok, akik keresztényeket látogatnak, lássák meg azt, hogy az imádság órája a nap legértékesebb, legszentebb és legboldogabb órája. Az áhítat ideje mindazokra felemelő hatást gyakorol, akik részt vesznek benne. Békét és nyugalmat hoz, amely jót tesz a léleknek. ÜI 195.3

Jézusba vetett hited növekszik, ha Megváltódat jobban megismered azáltal, hogy szeplőtlen életén és végtelen szeretetén elmélkedsz. Nem hozhatsz nagyobb szégyent Istenre, mint ha az Ő tanítványának vallód magad, mégis távol állsz tőle és nem a Szentlélektől merítesz táplálékot. Ha gyarapodsz a kegyelemben, szeretni fogod a vallásos összejöveteleket, és örömmel teszel bizonyságot a gyülekezet előtt Krisztus szeretetéről. Isten értelmessé teheti a fiatalokat, kegyelme által tudást adhat és tapasztalatokban részesítheti a gyermekeket is. Így napról napra növekedhetnek a kegyelemben. ÜI 195.4