Tanácsok a gyülekezetnek

Az erkölcsi tisztátalanság következményei

Némelyek, akik magasztos hitvallomást tesznek, nem látják az önfertőzés bűnének súlyosságát és biztos következményeit, mert megrögzött szokásuk eltompította értelmüket. Nem ismerik fel e lealacsonyító bűn bűnösségét, utálatosságát, amely elgyengíti a szervezetet és megsemmisíti az agyidegek erejét. Erkölcsi elveik rendkívül gyengének bizonyulnak, midőn megrögzött szokásaik ellen küzdenek. A mennyből eredő ünnepélyes üzenetek nem befolyásolhatják erőteljesen azt a szívet, amely nincs megerősítve e lealacsonyító bűn kielégítése ellen. Az agy érzékeny idegei elvesztették egészséges tónusukat (működési képességüket) azon beteges izgalom által, hogy kielégítsék érzékiségük természetellenes vágyait (2T 347). TGy 123.2

Az erkölcsi tisztátalanság minden gonosznál jobban segítette elő az emberiség elfajulását. E bűnt félelmetes mértékben gyakorolják és ez majdnem minden betegséget előidéz. TGy 123.3

A szülők általában nem gyanítják, hogy gyermekeik tudnak valamit e bűnről. Nagyon sok esetben a szülők az igazi bűnösök, mert visszaéltek házassági kiváltságaikkal. Megerősítették szenvedélyeiket azok mértéktelen kielégítése által, miközben erkölcsi és szellemi képességeik elgyengültek. A lelkit elnyomja a szenvedély. Gyermekeik nagymértékben kifejlődött bűnös érzelmi szenvedéllyel születtek, mert szüleik reájuk nyomták saját jellemük bélyegét. E szülőktől született gyermekek majdnem állandóan gyakorolják titkos bűnük undorító szokását. A szülők bűneiért a gyermekek bűnhődnek, mivel a szülők rányomták gyermekeikre saját szenvedélyeik pecsétjét. TGy 123.4

Azok, akik teljesen megszokták e test és lélekölő bűn gyakorlását, legtöbb esetben nem nyugszanak addig, amíg másokat is rá nem vesznek bűnük elkövetésére. A kiváncsiság gyorsan felébred és e gonoszság egyik ifjúról a másikra terjed, úgyhogy végül alig akad közülük egy, aki e titkos bűnt ne gyakorolná (2T 391-392). TGy 124.1

A titkos szokások gyakorlása biztosan megsemmisíti a szervezet életerőit. Minden szükségtelen élettevékenységet hanyatlás követ. Az ifjúság között sokan már fiatal korukban annyira megterhelik az agyat, az élet központját, hogy hiány, elégtelenség lép fel a szervezetben, aminek következménye gyengeség, és a szervezet fogékonnyá tétele a betegségekre. TGy 124.2

Ha e szokást 15 éves kortól felfelé folytatják, a szervezet tiltakozik az elszenvedett visszaélés ellen, s megfizetteti a büntetést törvényének áthágásáért. Különösen 35 éves kortól 45 éves korig fájdalmak és betegségek jelentkeznek a szervezetben: a máj és a tüdő betegségei, idegfájdalmak, reuma, gerinc és vesebetegségek, és rákos megbetegedések. A szervezet finom gépezetének valamelyik része felmondja a szolgálatot és legtöbbször abbahagyja a nehéz munka végzését, aminek következménye a szervezet hirtelen leromlása és a halál. TGy 124.3

Az élet hirtelen kioltása nem nagyobb bűn a menny szemében, mint lassú, de biztos megsemmisítése. Azok, akik helytelen eljárásuk által elkerülhetetlenül betegséget hoznak magukra, eljárásuk büntetését elszenvedik e földön is, és őszinte megtérés nélkül ugyanúgy nem mehetnek be a mennybe, mint aki hirtelen oltja ki életét. Isten úgy akarja, hogy az ok és az okozat szoros kapcsolatban álljanak egymással. TGy 124.4

Nem állítjuk, hogy minden gyenge ifjú e helytelen szokás bűnének hódol. Akadnak tiszta-szívű, lelkiismeretes személyek is, akik olyan különböző okokból szenvednek, amelyekről nem tehetnek. TGy 124.5

A titkos bűn megsemmisíti a legnemesebb elhatározásokat, a legkomolyabb törekvéseket és az akaraterőt, amely szükséges a jó keresztényi jellem kifejlesztéséhez. Mindazok, akik helyes fogalommal rendelkeznek arról, hogy mit jelent kereszténynek lenni, tudják meg, hogy Krisztus követőinek kötelességük, hogy mint az Ő tanítványai tökéletesen alárendeljék minden szenvedélyüket, fizikai erőiket és szellemi képességeiket az Ő akaratának. Azok, akiket szenvedélyeik uralnak, nem lehetnek Krisztus követői. Túlságosan odaszánták magukat mesterük, Sátán szolgálatára, akitől minden gonosz ered, semhogy elhagyják romlott szokásaikat és Krisztus szolgálatát válasszák (CG 444-446). TGy 124.6

Ha az ifjak már akkor megalapozzák e gonosz szokásokat, amikor lelkületük még fogékony, akkor sohase nyernek erőt arra, hogy teljesen és megfelelően kifejlesszék testi erejüket, értelmi képességeiket és erkölcsi jellemüket (2T 351). TGy 124.7

E gonosz szokások rabjainak egyedüli reménységük az, hogy örökre elhagyják szenvedélyüket, ha értékelik egészségüket és üdvözülni akarnak. Ha ezeket a szokásokat hosszú ideig gyakorolták, határozott, elszánt erőfeszítésekre van szükségük, hogy ellenálljanak a kísértéseknek és ne hódoljanak romlott kívánságaiknak (CG 464). TGy 125.1

Gyermekeink egyedüli biztonsága minden bűnös szokás ellen az, hogy csatlakozzanak Krisztus nyájához és a hű és jó Pásztor gondoskodására bízzák magukat. A Megváltó megőrzi őket minden gonosztól, megoltalmazza őket minden veszélytől, ha hallgatnak szavára. Így szól: “Az én juhaim hallják az én szómat... és követnek engem” (Jn 10:27). Krisztusban legelőt találnak; erőt és reménységet nyernek és nem nyugtalanítja őket emésztő vágy, mert megelégíti lelküket. Megtalálták az értékes igazgyöngyöt, ezért lelkük békés nyugalomra lelt. Igazi gyönyörűségük a tiszta, békés, nemes, mennyei jellem. Nem kínozza őket fájdalmas szemrehányás, lelkiismeretfurdalás. Élvezeteik nem ártanak egészségüknek, nem gyengítik értelmüket, mert egészségesek (CG 467). TGy 125.2