Tanácsok a gyülekezetnek

Hogyan nyert világosságot a próféta?

Izrael gyermekeinek tapasztalatában mint ahogy már előbb láttuk egy alkalommal az Úr megmondta a népnek, hogy mi módon szól hozzájuk a próféták által. Azt mondta: “Ha valaki az Úr prófétája közöttetek, én megjelenek annak látásban, vagy álomban szólok azzal” (4Móz 12:6). TGy 12.1

Az előző fejezetben olvashattuk a nagy küzdelemről kapott látomások történetét és láthattuk, hogy a látomásokat bizonyos fizikai jelenségek kísérték. Bárki joggal kérdezhetné: miért adta Isten a látomásokat ilyen módon? Kétség nélkül azért, hogy a nép bizalmát megalapozza, és hogy mindenkit biztosítson afelől, hogy valóban az Úr szólt a prófétához. White testvérnő nem gyakran beszélt látomás alatti állapotáról, de egy alkalommal ezt mondta: TGy 12.2

“Ezeket az üzeneteket azért adta Isten ilyen módon, hogy mindenki hitét megalapozza, s hogy ezekben az utolsó napokban bizalmunk lehessen a Prófétaság Lelkében.” TGy 12.3

Később, amint White testvémő munkája előrehaladt, hitelességét bibliai vizsgálatok alapján lehetett lemérni: “gyümölcseikről ismeritek meg őket.” A gyümölcs fejlődése azonban időt igényel, ezért az Úr kezdetben a látomások közlési módjában adott bizonyítékokat, amelyek segítettek, hogy az emberek higgyenek a látomásokban. TGy 12.4

Azonban nem mindegyik látomását kapta nyilvánosság előtt, és nem kísérte mindegyiket rendkívüli fizikai jelenség. E fejezet bevezető szövegében azt olvashattuk, hogy Isten nemcsak “látásban” jelenti ki magát a prófétáknak, hanem “álomban” is szól hozzájuk. Ez a prófétikus álom, amelyre Dániel is utal: “Belsazárnak, a babiloni királynak első esztendejében álmot láta Dániel és fejének látásait az ő ágyában. Az álmot akkor följegyzé; a dolog velejét elmondá” (Dán 7:1). TGy 12.5

Amikor Dániel arról beszél, hogy Isten mit jelentett ki neki, több esetben ezt mondja: “Látám éjszakai látásokban.” White testvérnő életében is gyakran előfordult, hogy éjszaka kapott látomásokat, amikor elméje megnyugodott, írásaiban ilyen bevezető mondatokat olvashatunk: “Éjszakai látomásban Isten világosan elém tárt néhány dolgot.” Isten gyakran szólt a prófétákhoz prófétikus álmokban is. Felvetődhet a kérdés, hogy mi a kapcsolat a prófétikus álom és az éjszakai látomás, valamint a közönséges álom között. Erről 1868-ban ezt írta White testvérnő: TGy 12.6

“Sok álom van, amely az élet közönséges dolgaiból ered, amelyekhez Isten Lelkének nincs semmi köze... Ugyanakkor vannak hamis álmok és hamis látomások is, amelyeket Sátán lelke ihlet. Az Úrtól kapott álmokat azonban Isten Igéje a látomások közé sorolja. Az ilyen álmok, ha tekintetbe vesszük az egyéneket, akik az álmot látták, és azt, hogy milyen körülmények között kapták, magukban hordozzák valódiságuk próbáját.” TGy 13.1

Egy alkalommal, White testvérnő idősebb éveiben, fia, William C. White lelkész felvilágosítást kért tőle, hogy segítsen azoknak, akiknek kevés ismeretük volt: TGy 13.2

—Anyám, te sokszor beszélsz dolgokról, amelyeket éjszaka jelentettek ki neked. Álmokról beszélsz, amelyek által világosságot nyersz. Mindnyájan álmodunk. Honnan tudod, hogy Isten szól hozzád az álmokban, amelyekről oly gyakran beszélsz? TGy 13.3

—Onnan - válaszolta White testvérnő -, hogy ugyanaz az angyal áll mellettem és oktat éjszakai látomásokban, mint aki a nappali látomásokban vezet. E mennyei lényt, akire itt utal, máskor vezetőnek, oktatónak nevezi. TGy 13.4

Az éjszaka óráiban kapott kinyilatkoztatások felől nem volt bizonytalanság elméjében, és kérdéses sem volt számára, mert a látomást kísérő körülmények világossá tették, hogy azok Istentől jövő utasítások voltak. TGy 13.5

Más alkalommal imádkozás, beszéd vagy írás közben kapta a látomást. A körülötte levők nem vették észre, hogy látomást lát, csak akkor, ha rövid szünetet tartott a nyilvános beszéd vagy ima közben. Egy alkalommal így írt erről: TGy 13.6

“Mialatt buzgó imába merültem, körülöttem minden eltűnt; a szoba fénnyel telt meg és egy gyűléshez intézett üzenetet hallottam, s úgy tűnt, mintha ez a gyűlés a Generál Konferencia lett volna.” TGy 13.7

White testvémő hosszú életének 70 éves szolgálata alatt nyert sok-sok látomása közül a leghosszabb négy órán át tartott, míg a legrövidebb csak egy röpke pillanatig A látomások gyakran félórásak voltak, vagy valamivel hosszabbak is. Nincs olyan szabály, amely minden látomására vonatkoztatható lenne, mivel éppen úgy történtek, ahogy azt Pál apostol írta: “Minekutána az Isten sok rendben és sokféleképpen szólott hajdan az atyáknak a próféták által...” (Zsid 1:1). TGy 13.8

A világosságot a próféta a látomás által nyerte, de a látomás alatt nem írt. Feladata nem gépies munka volt. Ritka eseteket kivéve, az Úr nem adta a szájába a pontos szavakat, amiket szólnia kellett. Angyal sem vezette kezét, hogy lejegyezze a pontos szavakat. A látomás által megvilágított értelméből azokat a szavakat mondta vagy írta le, amelyek segítségével a legjobban adhatta vissza a nyert világosságot és a tanítást hallgatói számára, akár olvasták az üzenetet, akár elbeszélését hallgatták. TGy 13.9

Feltehetjük a kérdést: Hogyan világosodott meg a próféta értelme, hogyan nyerte az ismeretet és a tanítást, amelyet közölnie kellett? Amint nem állítható fel szabály a látomás adásának módjára, ugyanúgy nem lehet szabályt felállítani arra sem, hogy hogyan fogta fel a próféta az ihletett üzenetet. Azonban az élmény minden esetben olyan eleven volt, hogy kitörölhetetlen benyomást tett a próféta elméjére. S ahogyan mélyebb nyomot hagy a mi emlékezetünkben is, amit látunk vagy átélünk, mint az, amit csak hallunk, ugyanúgy a prófétáknak bemutatott jelenetek, amelyekben látszólag szemtanúként élik át az előttük elvonuló eseményeket, mély és maradandó benyomást gyakorolnak gondolatvilágukra. TGy 14.1

Az előző részben, a nagy küzdelemről szóló látomás leírásánál idéztük White testvérnő szavait, amelyekben elmondja, hogy hogyan kapta a történelmi eseményekre vonatkozó ismereteket. Más alkalommal, amikor arról beszélt, hogy hogyan nyeri a világosságot, elmondta, hogy látomásban “figyelmem gyakran a földön végbemenő eseményekre irányul. Időnként messze előre, a jövőbe pillanthatok és láthatom, ami majd történni fog. Azután ismét a múltban történt eseményeket szemlélhetem.” TGy 14.2

Ebből a magyarázatból megérthető, hogy White testvérnő látszólag mint szemtanú, történés közben látta az eseményeket. Újra lejátszódtak előtte a látomásban, s így élénk benyomást tettek emlékezetére. TGy 14.3

Máskor úgy tűnt számára, mintha maga is valóban részt vett volna az előtte zajló jelenetben, ahogy érzett, látott, hallott és engedelmeskedett, pedig természetesen a valóságban nem volt ott, de a hatás felejthetetlen nyomot hagyott benne. Legelső látomása, amelyet az első fejezetben közlünk, ilyen természetű volt. TGy 14.4

Más alkalommal úgy tűnt White testvémőnek, mintha jelen lett volna gyűléseken, otthonokban vagy intézményekben, messze, távoli helyeken. A jelenlét érzetét olyan valóságosan átélte ezeken az összejöveteleken, hogy részletesen közölni tudta az eseményeket és a különböző személyek szavait. Egyszer látomásban úgy tűnt neki, hogy egyik egészségügyi intézményünkben látogat, és mintha sorra látogatta volna a szobákat, mindent látott, ami ott végbement. Erről az eseményről így írt: TGy 14.5

“Az illetlen beszéd, az ostoba tréfálkozás, az értelem nélküli nevetés fájdalmas volt a fülnek... Csodálkoztam, amint láttam a megengedett féltékenységet, s hallottam az irigység szavait, s a könnyelmű beszélgetést, amelyek miatt Isten angyalai szégyenkeztek.” TGy 14.6

Azután ugyanannak az intézetnek másik, sokkal kellemesebb állapota tárult fel előtte. Vezetője azokhoz a szobákhoz kísérte, “ahonnan imádság hangja hallatszott. Milyen áldott volt a csengése!” A későbbiekben leírta az utasításokat közlő üzenetet a látszólagos látogatás és az angyal szavai alapján, aki őt a különböző osztályokon és termeken látszólag körülvezette. TGy 15.1

Gyakran nagyon élénk, szimbolikus képekben kapott világosságot White testvémő. Egy ilyen ábrázolás olvasható a következő négy mondatban, amit egy általa veszélyben látott vezetőhöz írt személyes levélből idézünk: TGy 15.2

“Egy másik alkalommal mint generálist láttalak, lóháton ülve, zászlót hordozva. Valaki jött és kivette kezedből a zászlót, amelyen a következő felírás volt: ‘Isten parancsolatai és a Jézus hite’, és a zászlót a porba taposták. Emberekkel körülvéve láttalak, akik a világgal kötöttek össze téged.” TGy 15.3

Volt olyan eset is, amikor két különböző vagy eltérő nézőpontot mutatott be Isten White testvémőnek egyfelől szemléltette, hogy mi történne, ha bizonyos terveket, vagy irányvonalat követnének, a másik képben pedig bemutatta a másik terv és irányvonal következményeit. Kitűnő példa erre a Loma Linda-i vegetáriánus tápszerüzem helyének kijelölése. Az igazgató és munkatársai egy hatalmas épület felállítását tervezték Amerika nyugati partján, egészen közel a szanatórium fő épületéhez. Míg alakultak a tervek, White testvérnő attól a helytől több száz mérföld távolságra, egy éjszaka látomást kapott. Az elsőről ezt mondja: TGy 15.4

“Egy nagy épületet láttam, ahol sokféle élelmiszert készítettek. Több kisebb épület is volt ott, a pékséghez közel. Közelükben állva, vitatkozó, hangos szavakat hallottam a végzendő munka felől. Nem volt egyetértés a munkások között, és zavar keletkezett.” TGy 15.5

Azután látta az elkeseredett igazgatót, amint tárgyalni próbált a munkásokkal, hogy összhangot teremtsen. White testvérnő betegeket is látott, akik meghallották e vitatkozásokat és ‘sajnálatukat fejezték ki amiatt, hogy miért kell tápszerüzemet alapítani ezen a gyönyörű területen’, olyan közel a szanatóriumhoz. Azután Valaki megjelent a színen és így szólt: TGy 15.6

— Mindez tanulságként vonult el előtted, hogy lásd mi lesz az eredménye, ha véghezvisznek bizonyos terveket. TGy 15.7

Azután megváltozott a kép és White testvérnő látta a tápszerüzemet “a szanatórium épületétől távol, a vasút felé vezető út mellett” Itt a munkát alázatos módon, Isten tervével összhangban végezték. A látomás után néhány órán belül White testvérnő levelet írt Loma Linda dolgozóinak és ez eldöntötte azt a kérdést, hogy hova építsék a tápszerüzemet. Ha az eredeti tervet valósították volna meg, nagyon megszégyenültek volna a későbbi években amiatt, hogy ilyen nagy ipari épület áll a szanatórium közelében. TGy 15.8

Látható tehát, hogy az Úr hírnöke különböző módon nyerte a kijelentéseket és utasításokat a látomások által, éjjel is és nappal is. Megvilágosult elmével szólt, vagy írt a próféta, átadva az embereknek az utasításokat és az ismereteket közlő üzeneteket. White testvérnőt az Úr segítette munkájában, de nem volt gépies az irányítás. Tőle függött a szavak megválasztása, amelyek által az üzenetet közölte. Szolgálatának kezdeti éveiben ezt írta egyházi folyóiratunkba: TGy 16.1

“Bár látomásaim leírásánál ugyanúgy függök a Szentlélek segítségétől, mint amikor a látomást kapom, mégis a szavak, amelyekkel a látottakat leírom, saját szavaim, kivéve azokat, amelyeket angyal mond nekem, de ezeket mindenkor idézőjelbe teszem.” TGy 16.2