Tanácsok a gyülekezetnek

A nyilvános imák ne legyenek hosszúak

Krisztus hangsúlyozta tanítványainak, hogy imáik legyenek rövidek és azt fejezzék ki, amit mondani akarnak, ne többet. Az Úr az Ő imájában megadja imáiknak hosszúságát és tárgyát. Kifejezi a földi és lelki áldások utáni vágyukat. Mily tartalmas s tömör az Ő mintaimája! Magában foglalja minden ember szükségletét. Egy, vagy két perc elegendő minden imára. Előfordulhatnak esetek, amidőn Isten Lelke különösen indít valakit imára, amikor a könyörgés a Szentlélek által történik. A sóvárgó lélek gyötrődve, küzdve keresi Istent. A lélek küzd, mint Jákób és nem nyugszik meg addig, amíg nem tapasztalja Isten erejének különleges megnyilvánulását. Ez Isten akarata szerint történik. TGy 332.3

Sokan száraz, prédikáló módon imádkoznak. Ezek emberekhez imádkoznak, nem Istenhez. Ha Istenhez imádkoznának és igazán megértenék, hogy mit cselekedtek, megrémülnének vakmerőségük miatt, mert előadást tartanak az Úrnak imájukban, mintha a világ Teremtőjének szüksége lenne az ő különleges, részletes felvilágosításukra a világon történő dolgokról. Ezek az imák olyanok, mint a zengő érc, vagy a pengő cimbalom. A menny nem figyel reájuk. Elfárasztja az angyalokat és azokat a halandókat, akik kénytelenek hallgatni azokat. TGy 332.4

Jézus gyakran imádkozott. Elvonult a magányos ligetekbe, vagy a hegyekbe, hogy Atyja elé tárja kéréseit. A nap munkája és gondjai után, amikor a fáradtak nyugalomra tértek, Jézus az időt imára szentelte. Ne kicsinyeljük le az imát, mert nagyon keveset imádkozunk és vigyázunk. Még kevesebben imádkoznak lélekkel és értelemmel. A buzgó, hatásos ima mindig helyénvaló és sohase fárasztó. Az ilyen ima érdekli és felüdíti mindazokat, akik szeretik az áhítatot. TGy 333.1

Sokan azért mondanak hosszú, unalmas, hatástalan imát, midőn összegyűlnek Isten imádására, mert elhanyagolták a titkos imát. Imáikban átmennek az elmúlt hét elhanyagolt kötelességein, hogy hosszú, ismétlődő imájuk körforgása által helyrehozzák hanyagságukat, mulasztásukat és megnyugtassák vádló lelkiismeretüket, amely kínozza őket. Azt remélik, hogy beimádkozzák magukat Isten kegyeibe. Azonban ezen imák eredménye az, hogy másokat is lehúznak lelki sötétségük alacsony színvonalára. Ha a keresztények megszívlelnék Krisztus tanításait a vigyázással és imádkozással kapcsolatban, akkor értelmesebben imádnák Istent (2T 581-582). TGy 333.2