Tanácsok a gyülekezetnek

A látomás, amelyet nem tudott elmondani

1890 novemberében, a New York államban levő Salamanca nevű városban, egy igehirdetési sorozat idején White testvérnő több beszédet intézett nagyszámú hallgatóságához. Egészsége azonban nagyon meggyengült, mert utazása közben erősen megfázott. Arról gondolkodott, hogy kitárja szívét Isten előtt, és egészségért és erőért könyörög. Letérdelt széke mellett. Saját szavait idézzük, ahogy elmondta, mi történt: TGy 26.6

“Még egy szót sem ejtettem ki, amikor úgy tűnt, hogy az egész szoba lágy, ezüstös fénnyel telt meg; csalódásom és csüggedésem fájdalma elmúlt. Vigasz és remény töltött be - Krisztus békéje.” TGy 27.1

Ezután látomást kapott. A látomás után már nem kívánt pihenni és aludni. Meggyógyult és megnyugodott. Másnap reggel döntését közölnie kellett, hogy el tud-e menni arra a helyre, ahol a következő összejöveteleket tartják, vagy visszamegy otthonába, Battle Creek-be. A.T. Robinson testvér, aki az összejövteleket vezette és William White, White testvérnő fia bekopogtak szobájába, hogy választ kapjanak tőle. Felöltözve és egészségben találták. Éppen indulni készült. Elmondta nekik, hogyan gyógyult meg, és azt is, hogy látomást látott. Így szólt: TGy 27.2

“Szeretném elmondani nektek, ami tegnap éjjel feltárult előttem. A látomás alatt úgy tűnt, hogy Battle Creek-ben vagyok, majd az angyal így szólt hozzám: ‘Kövess engem!’” Azután beszéde félbeszakadt. Nem tudta emlékezetébe idézni a látomást. Kétszer is megpróbálta elmondani, de nem tudott visszaemlékezni arra, amit látott. Az elkövetkező napokban leírta látomását, amely vallásszabadsági lapunkkal, az “American Sentinel” című folyóirattal kapcsolatos tervre vonatkozott. TGy 27.3

“Éjszakai látomásban több tanácskozáson voltam jelen, ahol befolyásos emberek ismételten hangoztatták, hogy ha az ‘American Sentinel’ című folyóirat cikkeiből kihagynák a hetednapi adventista kifejezést és semmit sem szólnának a Szombatról, akkor a világ nagy emberei is támogatnák azt, népszerűvé válna és nagyobb munkát végezne. A javaslat nagyon jónak tűnt. TGy 27.4

Láttam, hogy arcuk felragyogott és hozzákezdtek egy terv kidolgozásához, hogy a lap népszerű sikert érjen el. Ezt az egész ügyet olyan emberek vetették fel, akik elméjükben és szívükben maguk is nélkülözték az igazságot.” TGy 27.5

Világos tehát, hogy egy csoport férfit látott, akik a folyóirat kiadási elveiről tárgyaltak. A Generál Konferencia megnyitó ülésén, 1891 márciusában White testvérnőt kérték meg, hogy beszéljen a dolgozókhoz minden reggel fél hatkor, majd prédikáljon a négyezres létszámú konferencia előtt Szombat délután. White testvérnő alapszövege Szombat délután ez volt: “Úgy fényljék a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” Az egész beszéd egy felhívás volt a h.n. adventistákhoz, hogy ragaszkodjanak hitük megkülönböztető vonásaihoz. Az istentisztelet alatt háromszor is hozzákezdett, hogy elmondja a salamancai látomást, de mindegyik esetben valami visszatartotta. Egyszerűen nem emlékezett a látomás jeleneteire. Majd így szólt: TGy 27.6

—Erről később többet mondok. TGy 28.1

Kiegészítette prédikációját, amely körülbelül egy óra hosszáig tartott, szépen befejezte és azután a gyűlés feloszlott. Mindenki észrevette, hogy képtelen volt visszaidézni a látomást. TGy 28.2

A Generál Konferencia elnöke odament hozzá és megkérdezte, hogy megtartja-e a reggeli összejövetelen a beszédet. TGy 28.3

—Nem - felelte -, fáradt vagyok, én már bizonyságot tettem. Tervezzetek mást reggelre. TGy 28.4

Így más tervet készítettek. Miután White testvérnő hazament, megmondta családjának, hogy nem fog résztvenni a reggeli összejövetelen; mert nagyon fáradt és szeretne egy jót pihenni. Kicsit tovább akart aludni vasárnap reggel, s ezt figyelembe véve készítették a terveket. TGy 28.5

Aznap este, a konferenciai ülés befejezése után, egy férfiakból álló kis csoport gyűlt össze a Review and Herald nyomdaépületének egyik irodájában. A kiadóhivatalból, amely az “American Sentinel”-t is nyomtatja, szintén voltak képviselők, és jelen voltak a Vallásszabadsági Osztály küldöttei is. Összegyűltek, hogy megtárgyalják és rendezzék ezt a nagyon vitatott kérdést az “American Sentinel” kiadási elveit, majd bezárták az ajtót és mindnyájan megegyeztek abban, hogy csak akkor nyitják ki, amikor a kérdés rendeződött. TGy 28.6

Vasárnap reggel, kevéssel három óra előtt a tárgyalás holtpontra jutva véget ért a Vallásszabadsági Osztály küldötteinek azzal a határozatával, hogy ha a Pacific Press kiadóhivatal nem enged követelésüknek, és nem hagyja ki a “hetednapi adventista” és a “szombat” kifejezéseket a folyóirat cikkeiből, akkor nem fogják azt többé a vallásszabadsági osztály szócsövéül használni. Ez azt jelentette, hogy végeznek a folyóirattal. Kinyitották az ajtót, a férfiak szobáikba tértek és elaludtak. TGy 28.7

Isten azonban, aki soha nem szunnyad és nem alszik, elküldte angyalát azon a reggelen három órakor White testvémő szobájába. Felébresztette álmából és utasította, hogy menjen el a fél hatkor kezdődő munkásgyűlésre és ott mondja el, amit Salamancában mutatott neki az Úr. White testvérnő felöltözött, irodájába ment és elhozta onnan jegyzeteit, amelyben leírta mindazt, amit Salamancában látott. S ahogy a jelenetek világossá váltak emlékezetében, még többet is írt az előbbiekhez. TGy 28.8

A gyűlésteremben a lelkészek éppen akkor álltak fel ima után, amikor White testvérnő megjelent egy kéziratcsomóval a hóna alatt. Az előadó a Generál Konferencia elnöke volt, s megszólította White testvérnőt: TGy 28.9

—White testvérnő - mondta -, örülünk, hogy itt vagy! Van valami üzeneted számunkra? —Igen, van - mondta, és előre ment. Beszédét ott folytatta, ahol előző nap abbahagyta. Elmondta, hogy reggel három órakor az angyal felébresztette és utasította, hogy fél hatra menjen el a munkásgyűlésre és adja elő mindazt, amit Salamancában látott. TGy 28.10

—A látomásban - mondta -, úgy tűnt, hogy Battle Creekben vagyok. A Review and Herald kiadóhivatalába vitt az angyal és így szólt: ‘Kövess engem!’ Egy terembe vezetett, ahol egy férfiakból álló csoport komolyan tárgyalt egy ügyet. Nagy volt az igyekezet, de nem a megfelelő ismeret alapján. TGy 29.1

White testvérnő elmondta, hogyan tárgyalták az “American Sentinel” folyóirat szerkesztési elveit, s így szólt: TGy 29.2

—Láttam, amint egy férfi felvette a Sentinel egyik példányát, magasan a feje fölé emelte és így szólt: “Ha nem vesszük ki azokat a cikkeket, amelyek a Szombatról és a második adventról szólnak, akkor nem használhatjuk tovább a folyóiratot, mint a Vallásszabadsági Osztályt képviselő lapot.” TGy 29.3

Egy óra hosszat beszélt White testvérnő, elmondva nekik mindazt, amit Isten hónapokkal azelőtt látomásban mutatott meg neki, majd a kinyilatkoztatás alapján tanácsot is adott. Azután leült. TGy 29.4

A Generál Konferencia elnöke nem tudta, hogy mit gondoljon. Ő semmi ilyen gyűlésről nem hallott. Nem kellett azonban sokáig várnia a magyarázatra, mert felállt egy férfi a terem hátsó részében és beszélni kezdett: TGy 29.5

—Én ott voltam tegnap éjjel azon a gyűlésen. TGy 29.6

—Tegnap éjjel! - kiáltott fel White testvémő - Tegnap éjjel? Én azt gondoltam, hogy ez a gyűlés hónapokkal ezelőtt történt, amikor azt a látomást láttam. TGy 29.7

—Én ott voltam azon a gyűlésen tegnap éjjel - mondta ismét a férfi, és én tettem ezt a kijelentést a folyóiratban levő cikkekről, magasan a fejem fölé emelve a lapot. Sajnálattal bevallom, hogy a rossz oldalon álltam, de ezt az alkalmat felhasználom, hogy átálljak a helyes oldalra. TGy 29.8

Ezután helyet foglalt. TGy 29.9

Egy másik férfi is felszólalt. Ő volt az elnöke a Vallásszabadsági Osztálynak. Figyelemre méltóak a szavai: TGy 29.10

—Én is ott voltam azon a gyűlésen. Tegnap este a konferencia után közülünk néhányan az én szobámban találkoztunk a Review irodájában, ahol bezárkóztunk, és ott felvetettük és megtárgyaltuk azokat a kérdéseket és dolgokat, amelyeket White testvérnő elénk tárt ma reggel. Reggel három óráig maradtunk a szobában. Ha le kellene írnom azt, ami ott történt és azoknak a magatartását, akik a teremben voltak, nem tudnám olyan pontosan és helyesen visszaadni, mint ahogyan White testvémő tette. Most már látom, hogy hibát követtem el és állásfogla- lásom nem volt helyes. A ma reggel nyert világosság után beismerem, hogy tévedtem. TGy 29.11

Mások is felszólaltak azon a napon. Mindegyik férfi, aki jelen volt az előző éjszakai gyűlésen, felállt, és bizonyságot tett, hogy White testvérnő pontos leírást adott a gyűlésről és a teremben levők magatartásáról. Mielőtt az összejövetel befejeződött volna azon a vasárnap reggelen, összehívták a vallásszabadság képviselőit, akik azután érvénytelenítették a csupán öt órával azelőtt hozott határozatot. TGy 30.1

Ha White testvémőt nem tartotta volna vissza az Úr és közölte volna látomását szombat délután, akkor üzenete nem szolgálta volna azt a célt, amire azt Isten szánta, mivel a gyűlés még nem történt meg. TGy 30.2

Valami miatt ezek a férfiak nem követték a szombat délután kapott általános tanácsokat. Azt gondolták, hogy ők jobban értik a dolgot. Vagy talán csak úgy okoskodtak, mint ma is némelyek: “Lehet, hogy White testvérnő nem értette”; vagy “Ma egészen más napokat élünk”; vagy “Az a tanács évekkel ezelőtt jó volt, de ma már nem használható”.Sátán ma is ugyanazokat a gondolatokat súgja nekünk, mint amelyekkel ezeket a férfiakat kísértette 1891-ben. Isten, az általa rendelt időben és módon világossá tette, hogy az ügy az Övé volt. Ő vezette, Ő védte, Ő tartotta kezét a kormánykeréken. White testvémő mondja nekünk, hogy Isten “gyakran megengedte, hogy dolgok válságba jussanak, hogy az Ő közbelépése felismerhető legyen. Így tette nyilvánvalóvá, hogy van Isten Izraelben.” TGy 30.3