Tanácsok a gyülekezetnek

Életeket megváltoztató üzenetek

Egy evangélizátor előadássorozatot tartott Michigan államban, Bushnellban; a keresztség után azonban hamarosan otthagyta a gyülekezetet, anélkül, hogy szilárdan megalapozta volna őket az üzenetben. Az emberek lassan csüggedni kezdtek és néhányan újra visszatértek bűnös szokásaikhoz. Végül a gyülekezet olyan kicsi lett, hogy a megmaradt tíz-tizenkét tag arra az elhatározásra jutott, hogy nincs értelme többé összejönniük. TGy 23.3

Miután szétoszoltak utolsónak vélt összejövetelük után, megérkezett a posta és a levelek között ott volt a Review and Herald című folyóirat. Az utazási rovatban az az értesítés volt, hogy White testvérek Bushnellban lesznek az 1867. július 20-i összejövetelen. Csak egy hét volt addig. Elküldték a gyerekeket, hogy hívják vissza az embereket, akik már hazafelé tartottak. Elhatározták, hogy egyikük egy ligetben készít helyet az összejövetelre, s hogy valamennyien meghívják szomszédaikat, és különösen az elmaradt testvéreket. TGy 23.4

Szombat reggel, július 20-án, White testvérek megérkeztek a ligetbe, ahol hatvan személy gyűlt össze. Délelőtt White lelkész testvér beszélt. Délután White testvérnő állt fel, hogy szóljon, de a bibliaszöveg felolvasása után megdöbbentnek látszott. Minden további megjegyzés nélkül becsukta Bibliáját és szokatlanul személyes módon kezdett beszélni hozzájuk. TGy 23.5

—Ahogy előttetek állok, közöttetek azoknak arcát szemlélem, akiket két évvel ezelőtt egy látomásban láttam. Ahogy arcotokba nézek, esetetek világosan visszatér emlékezetembe, s üzenetem van számotokra az Úrtól. Itt van az a testvér a fenyőfa mellett. Nem tudom a nevedet, mert nem mutattak be engem neked, de arcod ismerős és eseted világosan áll előttem. TGy 24.1

Azután beszélt a testvéreknek a férfi hűtlenségéről. Bátorította, hogy térjen vissza és járjon Isten népével. Majd egy testvérnőhöz fordult, aki a hallgatóság másik oldalán volt és így szólt: TGy 24.2

—Testvérnő, te, aki a Greenville-i gyülekezetből való Maynard testvérnő mellett ülsz nem tudlak neveden szólítani, mert senki sem mondta meg nekem, hogy mi a neved de két évvel ezelőtt esetedet látomásban megmutatta nekem az Úr és tapasztalatodat ismerem. TGy 24.3

Majd White testvérnő bátorítást nyújtott a testvérnőnek. TGy 24

—Azután ott van az a testvér, hátul a tölgyfa mellett. Téged sem tudlak neveden hívni, mert még nem találkoztam veled, de eseted világos előttem. TGy 24.4

Majd beszélt erről a testvérről is, feltárta mindenki előtt legbensőbb gondolatait és elmondta tapasztalatát. TGy 24.5

Ezután az összegyűltek között egyik testvértől a másikhoz fordulva elmondta, amit két évvel ezelőtt látomásban róluk látott. Amikor White testvérnő befejezte prédikációját, amelyben nemcsak feddő, hanem bátorító szavakat is szólt, leült. Valaki a csoportból felállt: TGy 24.6

—Tudni akarom, hogy igaz-e az, amit White testvémő mondott nekünk ma délután. White testvérek még sohasem jártak itt; egyáltalán nem ismernek bennünket. White testvémő közülünk a legtöbbnek még a nevét sem tudja, ennek ellenére idejött ma délután, és azt mondja, hogy két évvel ezelőtt látomást kapott, amelyben látta a mi eseteinket, majd egyik testvértől a másikhoz fordul és személyenként szól hozzánk, feltárva mindenki előtt életünket és legbensőbb gondolatainkat. Igaz-e mindez minden esetben, vagy tévedett-e valamiben White testvémő? Tudni akarom! TGy 24.7

Egymás után álltak fel az emberek. A fenyőfa mellett ülő férfi kijelentette, hogy White testvérnő jobban leírta az ő esetét, mint ahogy ő tudta volna. Bevallotta helytelen útjait. Kifejezte határozott szándékát, hogy visszatér és Isten népével együtt halad tovább. A testvérnő, aki a Greenville-i gyülekezetből való Maynard testvérnő mellett ült, szintén bizonyságot tett. Ő is azt mondta, hogy White testvémő jobban elmondta az ő esetét is, mint ahogy ő tudta volna. A tölgyfánál álló férfi, akit White testvémő megfeddett, majd bátorított, szintén bizonyította, hogy White testvérnő jobban leírta az ő esetét is, mint ahogyan ő tudta volna. Mindenki bűnvallomást tett. Elhagyták bűneiket. Isten Lelke töltötte be őket és megújhodás jött létre Bushnellben. TGy 24.8

White testvérek a következő szombaton újból visszatértek oda. Keresztség is történt és a bushnelli gyülekezet újból megalapozódott és élővé vált az igazságban. TGy 25.1

Az Úr szerette Bushnellban levő népét, és ugyanúgy szereti mindazokat, akik Őreá néznek. A felszólítás: “Akiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem: légy buzgóságos azért, és térj meg.” (Jel 3:19), biztosan sok jelenlevőnek eszébe jutott. Amikor az emberek úgy látták saját szívüket, ahogy Isten látta, akkor értették meg igazi állapotukat és vágyakoztak arra, hogy életük megváltozzon. Ez volt az igazi célja annak a sok látomásnak, amit White testvérnő kapott. TGy 25.2

White testvér halála után nem sokkal White testvérnő a Healdsburg Főiskola közelébe költözött. Néhány fiatal lány lakott otthonában, akik ott tanultak. Abban az időben divat volt a hajháló viselése, ami a hajat egész nap rendben tartotta. Egy napon, amikor az egyik lány átment White testvérnő szobáján, meglátta a jó minőségű hajhálót és megtetszett neki. Gondolta, hogy White testvémőnek nem fog hiányozni, így elvette és bőröndjébe tette. Valamivel később, öltözködés közben White testvérnő észrevette, hogy nincs meg a hajhálója, s így anélkül kellett elmennie. Este, amikor a család együtt volt, kérdezősködött hiányzó hajhálója után, de senki sem szólt, hogy tud róla. TGy 25.3

Egy vagy két nappal később White testvérnő a lány szobáján haladt keresztül, amikor egy hang így szólt hozzá: “Nyisd fel a bőröndöt!” Mivel a bőrönd nem az övé volt, nem akarta megtenni. A másodszor jövő parancsra felismerte, hogy egy angyal hangját hallja. Amikor a fedelet felemelte, megértette, hogy miért szólt az angyal; a hajháló ott volt a bőröndben. Amikor a család újra összegyűlt, White testvérnő ismételten megkérdezte őket a hajháló felől, s állította, hogy nem tűnhetett el csak úgy, magától. Senki nem szólt, így White testvérnő nem erőltette tovább a dolgot. TGy 25.4

Néhány nappal később, amikor White testvémő írás közben megpihent, egy nagyon rövid látomást kapott. Egy fiatal lány kezét látta, amint a hajhálót egy petróleum lámpába leeresztette. Amint a hajháló a lánghoz ért, eltűnt egy tűzvillanásban. A látomás ezzel véget ért. TGy 25.5

Amikor a család megint együtt volt, White testvérnő újra felhozta a hajháló eltűnését, de most sem volt, aki vallomást tett volna, és úgy látszott, hogy senki sem tud róla. Röviddel később White testvérnő félrehívta a fiatal lányt és elmondta neki, hogy egy hangot hallott és hogy mit látott a bőröndben, valamint elmondta a látomást, amelyben látta a hajhálót a lámpa fölött elégetni. A tények hallatán a lány bevallotta, hogy ő vette el a hajhálót és elégette, hogy fel ne fedezzék. Így rendezte az ügyet White testvémővel és az Úrral is. TGy 25.6

Lehet, hogy azt gondoljuk, tül kicsi ügy ez ahhoz, hogy az Úr törődjön vele - csak egy hajháló. Azonban a lopott tárgy értékénél sokkal nagyobb fontosságú dologról volt szó. Arról a fiatal lányról volt szó, aki tagja volt a h.n. adventista gyülekezetnek. Ő azt gondolta, hogy minden rendben van életében, de nem látta saját jellemének fogyatkozásait. Nem látta önzését, amely arra vezette, hogy lopjon és megtévesztően cselekedjen. Amikor azonban felismerte, hogy mennyire fontosak a kicsiny dolgok is hogy Isten látomást ad itt a földön munkával megterhelt hírnökének még egy hajhálóról is -, akkor ez a fiatal lány igazi fényében kezdte látni a dolgot. Ez a tapasztalat fordulópontot jelentett életében és ettől kezdve szép és szilárd keresztényi életet élt. TGy 26.1

Éppen ilyen célból adta a látomásokat White testvérnőnek az Úr. Bár sok bizonyságtétele különleges, meghatározott esetekre vonatkozott, azonban olyan elveket tartalmaz, amelyek a gyülekezeteknek a világ minden országában segítségül szolgálnak. White testvérnő ezekkel a szavakkal magyarázta a bizonyságtételek helyét és célját: TGy 26.2

“Az írott bizonyságtételek nem arra szolgálnak, hogy új világosságot adjanak, hanem hogy elevenen belevéssék a szívbe azt, amit az ihletett igazságok már kinyilatkoztattak. Isten Igéje világosan meghatározta az ember kötelességét Isten és embertársai iránt; közületek mégis oly kevesen engedelmeskednek a kapott világosságnak. Nem új igazságot hoznak elő, hanem a ‘bizonyságtételek’ által Isten leegyszerűsítette a már kinyilatkoztatott nagy igazságokat... A ‘bizonyságtételek’ nem azért vannak, hogy kisebbé tegyék Isten Igéjének értékét, hanem hogy felmagasztalják azt, és felkeltsék az érdeklődést, hogy az igazság gyönyörű egyszerűsége mindenkit megragadjon.” TGy 26.3

White testvérnő egész életén át felemelte Isten Igéjét a nép előtt. Legelső könyvét is ezzel a gondolattal zárja: TGy 26.4

“Isten Szavát ajánlom neked, kedves olvasó, hited és gyakorlati életed szabályául. Az Ige alapján fog Isten megítélni minket. Ugyanebben az Igében Isten megígérte, hogy az ‘utolsó napokban’ látomásokat fog adni, nem a hit új szabályául, hanem népének vigasztalására és azok megjobbítására, akik eltévelyedtek a Biblia igazságaitól.” TGy 26.5