Tanácsok a gyülekezetnek

Törekedj nagyobb lelki teljesítményekre!

A tiszta szeretet nagyobb teljesítményekre és az isteni dolgok fokozottabb megismerésére serkenti a lelket, úgyhogy nem elégszik meg a teljességnél kevesebbel. A legtöbb hitvalló kereszténynek nincs érzéke azon lelki erő iránt, amelyet elnyerhetnének, ha oly buzgón, lelkesen és kitartóan törekednének elnyerni az isteni dolgok ismeretét is, mint a földi élet silány, veszendő dolgainak ismeretét. A hitvalló keresztény tömegek megelégszenek azzal, hogy lelki törpék legyenek. Nem tűzik ki célul, hogy keressék először Isten országát és az Ő igazságát, azért az igazi kegyesség rejtett titok marad számukra, amelyet nem képesek megérteni. Nem ismerik Krisztust tapasztalatból. TGy 210.2

Ha azok a férfiak és nők, akik megvannak elégedve az isteni dolgokban elsatnyult, nyomorúságos állapotukkal, hirtelen felmehetnének a mennybe és egy pillanatra szemlélhetnék az ott élők tökéletes és szent állapotát, akkor látnák, hogy mindenki telve van szeretettel, minden arc örömtől sugárzik, elragadó dallamos zene hangjai csendülnek fel Isten és a Bárány dicsőítésére. Látnák, hogy a világosság ragyogó sugarai áradnak a megváltott szentekre Annak az arcáról, aki a királyiszékben ül és a Báránytól. Felismernék, hogy a megváltottak mindig nagyobb és magasztosabb örömöt tapasztalnak majd, mert minél többet fogadnak be Isten örömeiből, annál jobban növekszik befogadóképességük és annál magasabbra emelkednek az örökkévaló boldogságban. Így állandóan új és újabb készletet merítenek a dicsőség és áldás kimondhatatlan forrásaiból. Kérdezem: Egyesülhetnének-e ilyen világias gondolkodású személyek a mennyei sokasággal? Részt vehetnének-e énekeikben? Elviselhetnék-e a tiszta, magasztos, elragadó dicsőséget, amely Istentől és a Báránytól árad? Óh nem! Isten évekkel meghosszabbította próbaidejüket, hogy megtanulják a menny nyelvét, hogy “isteni természet részeseivé legyetek, kikerülvén a romlottságot, amely a kívánságban van a világon”(2Pt 1:4). Azonban ők lelkük és lényük erőit önző módon saját üzletükre, munkájukra fordították. Istent nem szolgálhatták teljes szívből úgy, hogy abból üzletet is csináljanak. Számukra a világi vállalkozás az első, ami leköti legjobb erőiket, ezért csak futólag gondolnak Istenre. Átváltozhatnak-e az ilyenek a végső döntés után, amikor kihirdetik: “Aki szent, legyen szent ezután is... aki fertelmes (szennyes), legyen fertelmes ezután is!” Ez az idő eljön. TGy 210.3

Azok, akik megszokták, hogy gyönyörködjenek a lelki dolgokban, átváltozhatnak, mert nem sújtja le őket a menny tisztasága és felülmúlhatatlan dicsősége. Jól ismerheted a művészeteket, kiváló lehetsz a zenében és irodalomban, magaviseleted megnyerheti társaid tetszését, azonban mit segítenek neked ezek a dolgok a mennyre való előkészületben? Mit segítenek abban, hogy előkészítsenek, hogy megállj Isten törvényszéke előtt? (2T 266-267) TGy 211.1