Tanácsok a gyülekezetnek

Fejleszd ki ízlésedet a lelki dolgok iránt!

Az ifjak egyedüli biztonsága a szüntelen éberség és az alázatos ima. Ne álltassák magukat azzal, hogy ezek nélkül is keresztények lehetnek! Sátán elrejti kísértéseit és csalásait a világosság leple alá, mint amikor Krisztushoz közeledett a pusztában, és mennyei angyal képében jelent meg. A lelkek ellensége hozzánk is, mint mennyei küldött közeledik, azért az apostol figyelmeztet, hogy legyünk éberek, józanok, mert ez az egyedüli biztonságunk. Az ifjak gondtalanok és könnyelműek és elhanyagolják kötelességeiket. Állandóan elesnek az ellenség kísértéseiben, ahelyett, hogy győznének, miképpen Krisztus is győzött (3T 374). TGy 209.1

Sokan azt állítják, hogy az Úr oldalán állnak, de nem úgy van, mert minden cselekedetükkel Sátán oldalán állnak. Milyen módon határozzuk meg, hogy kinek az oldalán állunk? Kié a szívünk? Kiről szeretünk beszélgetni? Ki bírja legmelegebb rokonszenvünket és legjobb erőinket? Ha az Úr mellett állunk, akkor gondolataink Nála időznek és legszívesebben Róla gondolkodunk. Nem tartunk fenn barátságot a világgal. Mindenünket, amink van és amik vagyunk, odaszenteltük Neki. Vágyódunk arra, hogy viseljük képmását, befogadjuk az Ő Lelkét, cselekedjük az Ő akaratát és elnyerjük az Ő tetszését minden dologban. TGy 209.2

Az igazi nevelés olyan hatalom, amely képesít bennünket arra, hogy úgy használjuk fel képességeinket, hogy áldásos eredményeket érjünk el. Miért van az, hogy a vallás oly kevéssé köti le a figyelmünket, miközben agyunk, csontjaink és izmaink ereje a világot szolgálja? Ez azért van, mert lényünk minden ereje a világ felé hajlik. Megszoktuk, hogy komolysággal és teljes erőnk megfeszítésével végezzük munkánkat, míg végül könnyen haladunk abban a mederben. A keresztények ezért találják oly nehéznek a vallásos életet és oly könnyűnek a világi életet. Képességeiket hozzászoktatták, hogy erejüket abban az irányban fejtsék ki. Vallási életükben elméletileg elfogadták Isten Igéjének igazságait, de gyakorlatilag nem szemléltetik életükben. TGy 209.3

A vallásos gondolatok és áhítatos érzések ápolását nem szövik bele a nevelésbe, pedig ezeknek kellene irányítaniuk életüket. A helyes cselekvés szokása hiányzik nevelésükből. Kedvező körülmények között, pillanatnyi érzelmi fellángolásukban tevékenykednek ugyan, de az isteni dol- gokról való természetes és készséges gondolkodás nem uralkodó alapelve életüknek. TGy 209.4

Neveljük rá magunkat, hogy szeressük a tisztaságot! Ápoljuk a lelki dolgok szeretetét, ha növekedni akarunk a kegyelemben és az igazság ismeretében! A jóság és igazi szentség utáni vágy helyes minden tekintetben; ha azonban itt megállunk, semmit se ér. Isten céljai helyesek, de ha határozottan nem valósítjuk meg azokat, semmit se használnak. Sokan elvesznek, miközben reményük és vágyódnak arra, hogy keresztények legyenek, azonban nem tesznek határozott erőfeszítéseket; azért mikor megmérik őket a mérlegen, híjával találják őket. Akaratunkat a helyes irányban kell gyakorolnunk, ezen elhatározással: “Én őszinte keresztény akarok lenni! Meg akarom ismerni a tökéletes szeretet hosszúságát, szélességét, magasságát és mélységét!” Hallgassatok Jézus szavaira: “Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot mert ők megelégíttetnek” (Mt 5:6). Krisztus bőségesen gondoskodott róla, hogy megelégítse azt a lelket, aki éhezi és szomjúhozza az igazságot (2T 262-266). TGy 210.1