Tanácsok a gyülekezetnek

Az irigy ember nem lát jót másokban

Ne engedjük, hogy csalódásaink, bajaink marják lelkünket és ingerültté, türelmetlenné tegyenek bennünket! Ne vetélkedjünk! Ne gondoljunk és ne beszéljünk gonoszt, hogy Istent meg ne bántsuk! Törekedjünk a Krisztusban való teljességre! Munkálkodjunk az Ő lelkületében! Minden gondolatunk, szavunk és cselekedetünk által Őt nyilvánítsuk ki! Szüksé- günk van a szeretet mindennapi keresztségére, amely az apostolokat is eggyé tette. Ez a szeretet egészséget hoz testünkbe, elménkbe és lelkünkbe. Vegyük magunkat körül olyan légkörrel, amely megerősíti lelki életünket! Ápoljuk a hitet, reményt, bátorságot és szeretetet! Lakozzék szívünkben Isten békéje! (8T 191) TGy 197.3

Az irigység nemcsak a vérmérséklet megromlását, hanem a lélek kiegyensúlyozatlanságát is jelenti, amely megzavarja az ember összes képességeit. Az irigység Sátánnal kezdődött, aki első akart lenni a mennyben, de mivel nem érhette el mindazt a hatalmat és dicsőséget, amire törekedett, fellázadt Isten kormányzása ellen. Irigyelte ősszüleink boldogságát, azért bűnre kísértette őket, ami által megrontotta nemcsak őket, hanem az egész emberiséget. TGy 198.1

Az irigy ember bezárja szemeit mások jó tulajdonságai és nemes tettei előtt. Mindig kész ócsárolni és helytelen színben bemutatni azt, ami kiváló. Az emberek nagyon gyakran megvallanak és elhagynak más hibákat, de az irigy emberhez kevés reményt fűzhetünk. Ha valaki irigyel egy embert, ezzel elismeri, hogy az különb, mint ő. Azonban büszkesége miatt mégse akarja belátni, mert nem akar megalázkodni. Ha az irigy személyt igyekeznek meggyőzni bűnéről, akkor még keserűbb érzést táplál az általa gyűlölt személy ellen és nagyon gyakran gyógyíthatatlan marad. TGy 198.2

Az irigy ember mérget terjeszt, akárhová megy. Elidegeníti egymástól a barátokat, gyűlöletet és lázítást szít Isten ellen. Arra törekszik, hogy a legjobbnak, és a legnagyobbnak tartsák, de nem hősies, önmegtagadó erőfeszítésekkel akarja elérni a kiválóságot, hanem megáll ott, ahol van, és lekicsinyli mások fáradozásainak értékét. TGy 198.3

A nyelv, amely gyönyörködik a gonoszságban, a fecsegő nyelv, amely így szól: “Mondd, majd én is tovább mondom!” Jakab apostol szerint meggyújtja a pokol tüzét. Égő tűzcsóvákat szór szét minden irányban. Mit törődik vele a pletykálkodó, hogy megsérti becsületében az ártatlant! Nem hagyja abba gonosz munkáját, habár megsemmisíti azoknak reményét és bátorságát, akik süllyedeznek terheik súlya alatt. Csak azzal törődik, hogy botrányszerető hajlamainak hódoljon. Még a hitvalló keresztények is bezárják szemüket mindannak meglátására, ami tiszta, becsületes, nemes és szeretetteljes. Összegyűjti mindazt, ami kifogásolható, kellemetlen és mindenkinek elmondják (5T 56-57). TGy 198.4