Tanácsok a gyülekezetnek

Gondoljunk jót minden emberről!

Midőn meghallgatjuk a panaszt testvérünk ellen, akkor tulajdonképpen helyt adunk a panasznak. E kérdésre: “Uram, kicsoda tartózkodhatok sátorodban? Kicsoda lakozhatik szent hegyeden?”, a zsoltáríró így felel: “Aki tökéletességben jár, igazságot cselekszik és igazat szól az ő szívében. Nem rágalmaz nyelvével; nem tesz rosszat felebarátjának és nem szerez gyalázatot rokonainak” (Zsolt 15:1-3). TGy 196.3

A pletykálkodást megakadályozhatnánk, ha mindenki arra gondolna, hogy azok, akik elmondják nekik mások hibáit, kedvező alkalommal ki- beszélik az ő hibáikat is. Igyekezzünk jót gondolni minden emberről, különösen testvéreinkről, amíg nem kényszerítenek arra, hogy mást gondoljunk róluk! Ne higyjünk elhamarkodottan a gonosz híreknek, mert gyakran az irigység vagy félreértés következményei, és vagy túlzásból, vagy a tények hiányos ismeretéből erednek! Ha helyt adunk a féltékenységnek és gyanakvásnak, úgy terjed, mint egy bogáncspehely. Ha egy testvér félrelép, akkor itt az ideje, hogy igazi érdeklődést tanúsítsunk iránta. Menjünk el hozzá kedvesen, imádkozzunk vele és érte. Gondoljunk arra a nagy árra, amelyet Krisztus fizetett megváltásáért. Ily módon megmentünk egy lelket a kárhozattól és sok bűnt elfedezünk. TGy 196.4

Egy tekintet, egy szó, sőt a hangnem is hazugságot rejthet magában és éles nyílként hatolhat a szívbe, gyógyíthatatlan sebet okozva. Ily módon kételyt ébreszthetünk valaki iránt és gyalázatba boríthatjuk azt, aki által Isten nemes munkát akar végezni, de befolyását megrontjuk, használhatóságát megsemmisítjük. Bizonyos állatoknál, ha egyik megsebesül és elesik, társai azonnal rárohannak és széttépik. Ugyanezt a kegyetlen lelkületet tanúsítják a Krisztus nevét valló férfiak és nők. Farizeusi buzgósággal köveznek meg másokat, akik jobbak, mint ők. Némelyek rámutatnak mások hibáira és fogyatkozásaikra, hogy eltereljék a figyelmet saját hibáiról, vagy így akarják megmutatni, mily buzgóságot tanúsítanak Isten és gyülekezete iránt (5T 58-59). TGy 197.1

Jobb lenne, ha imában töltenénk azt az időt, amit Isten szolgái indítékainak és munkájának bírálgatásával töltünk. Ha a hibakeresők tudnák az igazságot azokkal kapcsolatban, akikben hibát találnak, gyakran egész más véleményt alkotnának róluk. Mennyivel jobb lenne, ha a kritizálás és a kárhoztatás mellett mindenki ezt mondaná: “Nekem a saját üdvösségemet kell munkálnom! Ha együttműködök Krisztussal, aki meg akarja menteni lelkemet, akkor nagyon kell vigyáznom magamra! Minden gonoszt el kell távolítanom életemből. Új teremtésnek kell lennem Krisztusban. Le kell győznöm minden hibámat. Akkor ahelyett, hogy elgyengíteném azokat, akik küzdenek a gonosz ellen, bátorító szavaimmal megerősíthetem őket” (7T 83-84). TGy 197.2