Próféták és királyok

1 — Salamon

Dávid és Salamon uralkodása idején Izrael erős nemzetté vált, és sok alkalma kínálkozott arra, hogy nagy befolyását az igazság és jogosság érdekében érvényesítse. Jahve nevét dicsőítették és tisztelték. Minden remény megvolt annak a célnak elérésére, amelyért Isten Izráelt az ígéret földjére telepítette. Akadályok tűntek el az útból. Pogány országok lakói, akik azért jöttek, hogy megtalálják az igazságot, nem távoztak üresen. Emberek tértek meg; Isten földi egyháza terebélyesedett és virágzott. PK 17.1

Dávid életének utolsó éveiben már Salamon ült Izráel trónján. Atyja lemondott javára; őt kenték fel és tették meg királynak. Sokat ígérő ifjúként kezdte pályafutását. Isten azt akarta, hogy erőről erőre, dicsőségről dicsőségre jusson, és egyre inkább megközelítse Isten jellemét, hogy így késztesse népét a mennyei igazság őrzőjeként kapott szent megbízatása teljesítésére. PK 17.2

Dávid tudta, hogy Isten magasztos célja Izráellel csak akkor valósul meg, ha uralkodói a néppel együtt meg nem szűnő éberséggel igyekeznek az eléjük tárt normát elérni. Tudta, hogy az ifjú Salamon csak akkor tud megfelelni annak a megbízatásnak, amivel Isten megtisztelte, ha nem csupán katona, államférfi és uralkodó, hanem erős is, jó is, az igazság és a hűség mintaképe. PK 17.3

Dávid szeretettel, de nyomatékosan kérlelte Salamont, hogy legyen határozott és nemeslelkű; tanúsítson irgalmat és szeretetet alattvalói iránt; dicsőítse meg Isten nevét a föld népeivel való minden eljárásában, és mutassa meg, hogy milyen szép a szent élet. A sok próba és nagyszerű tapasztalat, amelyet Dávid átélt, megtanította értékelni a nemesebb erényeket, és kimondatta vele Salamonhoz intézett utolsó felhívásában: ,,Aki igazságosan uralkodik az emberek felett, aki Isten félelmével uralkodik: Olyan az, mint a reggeli világosság, mikor a nap feljő, mint a felhőtlen reggel; napsugártól, esőtől sarjadzik a fű a földből” (2 Sm 23: 3-4) PK 17.4

Ó, micsoda lehetőségeket kapott Salamon! Ha követi atyja Istentől ihletett tanítását, akkor uralkodását igazságosság jellemzi, mint ahogy azt a 72. zsoltár írja le: PK 18.1

,,Isten, a te ítéletidet add a királynak,
És e te igazságodat a király fiának.
Hadd ítélje népedet igazsággal,
És a te szegényeidet méltányossággal...
Szálljon alá, mint eső a rétre,
Mint zápor, amely megöntözi a földet.
Virágozzék az ő idejében az igaz
És a béke teljessége, amíg nem lesz a hold.
És uralkodjék egyik tengertől a másik tengerig,
És a nagy folyamtól a föld határáig...
Tarsis és a szigetek királyai hozzanak ajándékot;
Seba és Szeba királyai adománnyal járuljanak elé.
Hajoljanak meg előtte mind a királyok,
És minden nemzet szolgáljon néki.
Mert megszabadítja a kiáltó szűkölködőt;
A nyomorultat, akinek nincs segítője...
Imádkozzanak érte szüntelen,
És áldják őt minden napon...
Tartson neve mindörökké;
Viruljon neve, míg a nap lesz;
Vele áldják magukat mind a nemzetek,
És magasztalják őt.
Áldott az Úr Isten, Izráelnek Istene,
Aki csudadolgokat cselekszik egyedül!
Áldott legyen az ő dicsőséges neve mindörökké,
És teljék be dicsőségével az egész föld.!
Ámen! Ámen!” PK 18.2

Salamon ifjú korában magáévá tette Dávid akaratát, és hosszú éveken át becsületesen élt. Életét az Isten parancsolatai iránti szigorú engedelmesség jellemezte. Uralkodása elején állami tanácsadóival elment Gibeonba, ahol megvolt még a pusztában épített szent sátor. Kiválasztott tanácsadóival, az “ezredesek”-kel és “századosok”-kal, a ,,bírák”-kal és “egész Izráel minden elöljárói”-val, valamint a “családfők”-kel (2 Krón 1:2) áldozatot mutatott be Istennek. Velük együtt az Úr szolgálatára szentelte magát. Salamonnak volt valami fogalma a királyi méltósággal járó nagy feladatokról és tudta, hogy akik nehéz terheket viselnek, azoknak a bölcsesség Forrásához kell fordulniuk vezetésért, ha meg akarnak felelni kötelezettségeiknek. Ezért buzdította arra tanácsosait, igyekezzenek vele együtt őszinte szívvel megbizonyosodni arról, hogy Isten elfogadja-e őket. PK 18.3

A király bölcsességet és értelmet kívánt — inkább, mint bármilyen földi előnyt — annak a munkának elvégzéséhez, amellyel Isten bízta meg. Éles felfogóképességre, szívjóságra, szeretni tudó lelkületre sóvárgott. Azon az éjszakán az Úr megjelent Salamonnak álomban, és azt mondta: “Kérj, amit akarsz, hogy adjak néked!” A fiatal és tapasztalatlan uralkodó válaszában elmondta, hogy milyen gyámoltalannak, tehetetlennek érzi magát, és hogy segítségre vágyik. “Te a te szolgáddal, az én atyámmal, Dáviddal nagy irgalmasságot cselekedtél — mondta-, amiképpen ő is járt előtted híven, igazán és hozzád egyenes szívvel, és megtartottad néki ezt a nagy irgalmasságot, hogy néki fiat adtál, aki az ő királyi székében ül, amint e mai napon megtetszik. PK 19.1

És most, óh én Uram Istenem, te tetted a te szolgádat királlyá, Dávid, az én atyám helyett. Én pedig kicsiny gyermek vagyok, nem tudok kimenni és bejönni. És a te szolgád a te néped között van, amelyet te magadnak választottál, nagy nép ez, amely meg nem számláltathatik... a sokaság miatt. Adj azért a te szolgádnak értelmes szívet, hogy tudja ítélni a te népedet, és tudjon választást tenni a jó és gonosz között; mert kicsoda kormányozhatja ezt a te nagy népedet?” PK 19.2

“És tetszék e beszéd az Úrnak, hogy Salamon ilyen dolgot kért.” “Minthogy ez volt a te szívedben — mondta Isten Salamonnak és nem kértél tőlem gazdagságot, kincset és tisztességet, avagy a téged gyűlölőknek lelkét, sem hosszú életet magadnak nem kértél, hanem kértél magadnak bölcsességet és tudományt, hogy kormányozhasd az én népemet,” “ímé a te beszéded szerint cselekszem; ímé adok néked bölcs és értelmes szívet, úgy hogy hozzád hasonló nem volt te előtted, és utánad sem támad olyan, mint te. Sőt, még amit nem kértél, azt is megadom néked, gazdagságot és dicsőséget”, “amelyhez hasonló nem volt sem az előtted, sem az utánad való királyoknak.” PK 19.3

“És ha az én utaimon járándasz, megőrizvén az én végzéseimet és parancsolatimat, amiképpen járt a te atyád Dávid: meghosszabbítom életed idejét” (i Kir 3 : 5-14; 2 Krón 1:7-12). PK 20.1

Isten megígérte, hogy amint Dáviddal volt, úgy lesz Salamonnal is. Ha a király becsületesen jár az Úr előtt, ha azt cselekszi, amit Isten parancsol neki, akkor trónja erősen fog állni, és uralma eszközül szolgál arra, hogy Izráelt dicsőítsék mint “bölcs és értelmes nép”-et, a környező népek világosságát (5 Móz 4:6). PK 20.2

Salamon szavai, amikor Istenhez imádkozott az ősi gibeoni oltár előtt, alázatosságról tanúskodtak. Azt is kifejezték, hogy nagyon vágyik Istent megdicsőíteni. Ráeszmélt arra, hogy mennyei segítség nélkül épp olyan képtelen az őt terhelő kötelezettségeknek eleget tenni, akárcsak egy kisgyermek. Tudta, hogy nincs jó ítélőképessége. Nagy hiányérzete késztette arra, hogy bölcsességet kérjen Istentől. Nem önző célból vágyott olyan tudásra, amely mások fölé emeli. Szeretett volna hűségesen eleget tenni a reá háruló feladatoknak, és azt a képességet választotta, amelynek segítségével uralkodása megdicsőítheti Istent. Salamon soha nem volt olyan gazdag, bölcs és igazán nagy, mint amikor megvallotta: “Kicsiny gyermek vagyok, nem tudok kimenni és bejönni.” PK 20.3

Azoknak, akik ma bizalmi állást töltenek be, igyekezniük kell azt a leckét megtanulni, amire Salamon imája tanít. Minél magasabb az a munkakör, amelyet az ember betölt, minél nagyobb felelősséget kell hordoznia, annál messzebbre hat befolyása, és annál jobban kell Istenre támaszkodnia. Sohasem szabad elfelejtenie, hogy a munkába szólítással együtt kapja azt a felhívást is, hogy meggondoltan, vigyázva járjon embertársai előtt. Tanulóként kell Isten előtt állnia. A tisztség nem teszi szentté a jellemet. Isten megdicsőítése és parancsolatainak megtartása teszi igazán naggyá az embert. PK 20.4

Nem személyválogató az az Isten, akit szolgálunk. Aki Salamonnak bölcs ítélőképességet adott, ma is kész ugyanezt az áldást adni gyermekeinek. “Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége — jelenti ki Igéje -, kérje Istentől, aki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik néki” (Jk 1:5). Ha valaki — aki terhet hordoz — jobban vágyik bölcsességre, mint gazdagságra, hatalomra és hírnévre, nem fog csalódni. Ez az ember nemcsak azt tanulja meg a nagy Tanítótól, hogy mit tegyen, hanem azt is, hogyan tegye Isten tetszésére. PK 20.5

Amíg Istennek szenteli életét az az ember, akit Isten jó ítélőképességgel, tisztánlátással és tehetséggel áldott meg, addig nem magas pozíció után áhítozik, és nem akar uralkodni, sem irányítani. Bár szükséges, hogy emberek felelősséget hordozzanak, de az igazi vezető, ahelyett hogy elsőbbségért küzdene, inkább értelmes szívért imádkozik, hogy különbséget tudjon tenni jó és rossz között. PK 21.1

Nem könnyű annak az embernek útja, akit vezetéssel bíztak meg. De tekintsen minden nehézséget imára szólításnak! Sohase mulasszon el tanácsot kérni a bölcsesség csodálatos Forrásától! A Mestertől kapott erővel és értelemmel képes lesz ellenállni a szentségtelen befolyásnak. Külön tudja választani a jót a rossztól. Helyesli azt, amit Isten helyesel, és komolyan küzd, nehogy helytelen elvek honosodjanak meg Isten művében. A bölcsességet, amire Salamon jobban vágyott, mint gazdagságra, dicsőségre és hosszú életre, Isten megadta neki. Tiszta értelmet, megértő szívet, szerető lelkületet kért, és megkapta. “Isten adott bölcsességet Salamonnak és igen nagy értelmet és mély szívet, mint a fövény, mely a tenger partján van. Úgy hogy a Salamon bölcsessége nagyobb volt, mint a napkelet minden fiainak bölcsessége és Egyiptomnak egész bölcsessége. Sőt bölcsebb volt minden embereknél... és híre neve vala minden nemzetségek között köröskörül” (I Kir 4:29-31). PK 21.2

“És... az egész Izráel... félék a királynak orcáját, mert látták, hogy Isten bölcsessége van az ő szívében az ítélettételre” (1 Kir 3 :28). Az emberek őszintén ragaszkodtak Salamonhoz — mint annak idején Dávidhoz -, és mindenben engedelmeskedtek neki. “Megerősödék királyságában Salamon...; és az Úr az ő Istene vele volt, és őt igen felmagasztalá” (2 Krón 1:1). PK 21.3

Salamon hosszú évekig Istennek szentelte életét. Becsületesség, elvhűség és az Isten parancsolatai iránti szigorú engedelmesség jellemezte. Ő maga irányított minden fontos vállalkozást, és bölcsen intézte a birodalom hivatalos ügyeit. Gazdagsága és bölcsessége, az uralkodása első éveiben épített paloták és középületek, szóban és tettben megmutatkozó határozottsága, kegyessége, méltányossága és nagylelkűsége kiváltotta alattvalói hűségét, valamint sok ország uralkodóinak csodálatát és tiszteletét. Salamon uralkodása elején Jahve nevét nagy tisztelet övezte. A király bölcsessége és igazságossága minden nemzet előtt tanúskodott annak az Istennek nagyszerű tulajdonságairól, akinek szolgált. Egy ideig Izráel a világ világossága volt, mivel Jahve nagyságát hirdette. Salamon kezdeti uralmának igazi dicsősége nem rendkívüli bölcsességében, mesébe illő gazdagságában, messze terjedő befolyásában és hírnevében rejlett, hanem abban a megbecsülésben és tiszteletben, amelyet a menny ajándékainak bölcs felhasználásával Izráel Istene nevének szerzett. PK 21.4

Amint az évek múltak és Salamon hírneve nőtt, igyekezett megdicsőíteni Istent értelmi és lelki képességei növelésével, valamint azzal, hogy egyre továbbította másoknak a kapott áldásokat. Nála jobban senki sem tudta, hogy azért kapott hatalmat, bölcsességet és értelmet, mert Jahve kedvezett neki; és Isten azért ajándékozta meg ezekkel a képességekkel, hogy megismertesse a világgal a királyok Királyát. PK 22.1

Salamont különösen érdekelte a természetrajz, de kutatásai nem korlátozódtak egyetlen tudományágra. Minden teremtett dolog — élő és élettelen — szorgalmas tanulmányozásával világos fogalmat kapott a Teremtőről. A természeti erőkben, az ásvány- és állatvilágban, minden fában, bokorban és virágban Isten bölcsessége tárulkozott fel előtte. Miközben mindig többet igyekezett tudni, egyre jobban megismerte és megszerette Istent. PK 22.2

Salamon Istentől ihletett bölcsessége dicsénekekben és példabeszédek sokaságában fogalmazódott meg. “Szerze háromezer példabeszédet, és az ő énekeinek száma ezer és öt volt. Szólott a fákról is, a Libánon cédrusfájától az izsópig, amely a falból nevekedik ki; és szólott a barmokról, a madarakról, a csúszó-mászó állatokról és a halakról is” (I Kir 4: 32-33). Salamon a szent élet és a nemes erőfeszítések elveit körvonalazta példabeszédeiben; elveket, amelyek a mennyben születtek és istenfélelemhez vezetnek; amelyeknek az élet minden tettét szabályozniuk kellene. Salamon uralkodásának kezdete azért volt az erkölcsi felemelkedés és anyagi jólét időszaka, mert széthintette ezeket az elveket, és elismerte, hogy egyedül Istent illeti dicséret és tisztelet. PK 22.3

“Boldog ember, aki megnyerte a bölcsességet — írta -, és az ember, aki értelmet szerez. Mert jobb ennek megszerzése az ezüstnek megszerzésénél, és a kiásott aranynál ennek jövedelme. Drágább a fényes kárbunkulusoknál, és minden te gyönyörűségeid nem hasonlíthatók hozzá. Napoknak hosszúsága van jobbjában, baljában gazdagság és tisztesség. Az ő utai gyönyörűséges utak, és minden ösvényei: békesség. Életnek fája ez azoknak, akik megragadják, és akik megtartják boldogok!” (Péld 3 :13 -18 .) PK 22.4

“A bölcsesség kezdete ez: szerezz bölcsességet, és minden keresményedből szerezz értelmet” (Péld 4:7). “A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme” (Zsolt III:IO). “Az Úrnak félelme a gonosznak gyűlölése; a kevélységet és felfuvalkodást és a gonosz utat, és az álnok szájat gyűlölöm” (Péld 8:13). PK 23.1

Ó bárcsak későbbi éveiben is megfogadta volna Salamon ezeket a különlegesen bölcs szavakat! Ő, aki kijelentette: “a bölcseknek ajkaik hintegetnek tudományt” (Péld 15:7), és aki maga tanította a föld királyait arra, hogy a királyok Királyának adják azt a dicsőséget, amit neki mint földi uralkodónak kívántak adni, bárcsak soha ne jutott volna oda, hogy “álnok száj”-jal, “kevélység”-gel és “felfuvalkodás”-sal elfogadja azt a dicséretet, ami egyedül Istent illeti meg! PK 23.2