Próféták és királyok

14 — “Illés lelkével és erejével”

Az Illés kora óta eltelt hosszú évszázadok alatt a próféta életét és munkáját megörökítő feljegyzések ihlették és bátorították azokat, akiket Isten elhívott, hogy a hitehagyás közepette síkra szálljanak az igazságért. Nekünk, “akikhez az idők vége elérkezett” (I Kor 10:11), különösen sokat jelentenek az igék. A történelem ismétlődik. A világnak ma is megvannak az akhábjai és jézabeljei. Mi is bálványimádó korban élünk éppúgy, mint Illés. Talán most nincsenek látható szentélyek. Bálványokon sem pihen meg a szemünk. Mégis ezrek követik e világ isteneit — a gazdagságot, dicsőséget, élvezeteket és tetszetős meséket, amelyek nem tiltják meg az embernek, hogy kövesse bűnös szíve hajlamait. A tömegeknek téves fogalmaik vannak Istenről és tulajdonságairól. Éppúgy hamis istent szolgálnak, mint ahogy azt Baál imádói tették. Még a magukat keresztényeknek vallók között is sokan kötődnek olyan elvekhez, amelyek következetesen szembehelyezkednek Istennel és igazságával. Elfordulnak Istentől, és az embert dicsőítik. PK 113.1

Korunkban a hitszegés és hitehagyás szelleme érvényesült, amelyet tisztánlátásnak neveznek, mert állítólag ismerik az igazságot. Ez valójában csak vak elbizakodottság. Emberi elméleteket dicsőítenek, és Isten valamint törvénye helyére teszik őket. Sátán engedetlenségre csábítja az embert. Azt ígéri, hogy engedetlenségével szerzett szabadsága és függetlensége nyomán az ember olyan lesz, mint Isten. Azt látjuk, hogy az emberek Isten világos kijelentéseivel szemben foglalnak állást, és bálványimádóan az isteni kinyilatkoztatás fölé helyezik az emberi bölcsességet. Alkalmazkodnak a világ szokásaihoz és azonosulnak elveivel. Ez annyira elhomályosítja értelmüket és megzavarja gondolkozásukat, hogy szinte már nem tudnak különbséget tenni a világosság és sötétség, az igazság és tévedés között. Olyan messzire távolodtak el a helyes úttól, hogy néhány úgynevezett filozófusnak a véleményét megbízhatóbbnak tartják a Biblia igazságainál. Úgy tűnik, hogy Isten Igéjének kérlelései és ígéretei, valamint az engedetlenség és bálványimádás ellen meghirdetett ítéletei nem érintik szívüket. Azt a hitet, amely Pált, Pétert és Jánost áthatotta, idejét múltnak, titokzatosnak tartják, olyannak, amely nem méltó modern gondolkodók felfogásához. PK 113.2

Kezdetben Isten a boldogság és az örök élet elérésének eszközeként adta törvényét. Sátán csak akkor remélheti Isten szándékának meghiúsítását, ha rá tudja venni az embert az Isten törvényével szembeni engedetlenségre. Kitartó törekvése: a törvény tanításainak elferdítése és fontosságának lekicsinylése. Legtöbbet akkor ártott, amikor megkísérelte a törvényt megváltoztatni. Azt akarja, hogy az emberek áthágják a törvény előírásait, azt állítva, hogy engedelmeskednek neki. PK 114.1

Egy író az Isten törvénye megváltoztatására irányuló kísérletet ahhoz az egykori gonosztetthez hasonlította, amikor a fontos útkereszteződésnél felállított jelzőtáblát elfordították, hogy rossz irányba mutasson. Ezzel sok bonyodalmat és nehézséget okoztak. PK 114.2

Isten útjelző táblát állított fel az élet vándorainak. Egyik ága mutatja, hogy a Teremtő iránti engedelmesség a boldogsághoz és élethez visz. A másik ága azt jelzi, hogy az engedetlenség a boldogtalansághoz és halálhoz vezet. Isten olyan világosan határozza meg a boldogság útját, mint amilyen egyértelmű volt a zsidó állam törvényes rendje idején, hogy melyik út vezet a menedékvárosba. De emberi létünk egy végzetes órájában a jónak nagy ellensége elfordította az útjelző táblát, és így tömegek tévesztik el az utat. PK 114.3

Isten Mózes által eligazítást adott Izráelnek: “Az én szombataimat bizony megtartsátok; mert jel az én közöttem és ti közöttetek nemzetségről nemzetségre, hogy megtudjátok, hogy Én vagyok az Úr, aki titeket megszentellek. Megtartsátok azért a szombatot; mert szent az tinéktek. Aki azt megrontja, halállal lakoljon. Mert valaki munkát végez... szombaton ... megölettessék. Megtartsák azért az Izráel fiai a szombatot, megszentelvén a szombatot nemzetségről nemzetségre, örök szövetségül. Legyen közöttem és az Izráel fiai között örökjel ez; mert hat napon teremtette az Úr a mennyet és a földet, hetednapon pedig megszűnt és megnyugodott” (2 Móz 31:13-17). PK 114.4

Ezekkel a szavakkal az Úr világosan meghatározta, hogy Isten városába az engedelmesség útja vezet. A bűn embere azonban elfordította az útjelző táblát, hogy rossz irányba mutasson. Hamis szombatot létesített, és elhiteti az emberrel, hogy a Teremtő parancsának engedelmeskedik, ha azt ünnepli. PK 114.5

Isten kijelentette, hogy a hetedik nap az Úrnak szombatja. Amikor “elvégezteték az ég és a föld”, azt a napot a teremtés emléknapjaként elkülönítette. Megpihent a hetedik napon “minden munkájától, amelyet alkotott”; “megáldá Isten a hetedik napot, és megszentelé azt” (1Móz 2:1 -3). PK 115.1

Amikor népe kivonult Egyiptomból, nyomatékosan felhívta figyelmüket a szombat megszentelésére. Rabszolgaságuk idején felvigyázóik a hetenkénti munkateljesítmény állandó emelésével akarták rábírni őket arra, hogy szombaton is dolgozzanak. Minduntalan nehezebb és szigorúbb munkafeltételeket szabtak meg. PK 115.2

Isten azonban megszabadította a zsidókat a szolgaságból. Olyan helyre vitte őket, ahol zavartalanul megtarthatták Jahve minden parancsát. A Sinai hegynél elhangzott a törvény. Isten ráírta “ujjával” (2 Móz 31:18) két kőtáblára, és átadta Mózesnek. A csaknem negyven évig tartó vándorlás alatt Isten állandóan emlékeztette a zsidókat az általa meghatározott nyugalomnapra. Minden hetedik napon szünetelt a mannahullás. Az előkészület napján hullott kétszeres adag pedig csodálatosképpen nem romlott meg. PK 115.3

Mielőtt a zsidók beléptek az ígéret földjére, Mózes figyelmeztette őket, hogy vigyázzanak “a szombatnak napjára, hogy megszentel”-jék (5 Móz 5:12). Az Úr a zsidókat — hűséges szombatünneplésük által — állandóan emlékeztetni akarta arra, hogy számadással tartoznak Neki mint Teremtőjüknek és Megváltójuknak. Amíg megfelelő lelkülettel ünneplik a szombatot, addig a bálványimádástól védve vannak. Ha félreteszik a Tízparancsolatnak ezt az előírását és nem tartják kötelezőnek, a Teremtőről is elfeledkeznek, és más isteneket fognak imádni. “Adám nékik szombataimat is — nyilatkoztatta ki Isten hogy legyenek jegyül köztem és őközöttük; hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr, az ő megszentelőjük.” De “törvényeimet megvetették és parancsolataimban nem jártak, és szombataimat megfértőztették, mert bálványaik után járt vala szívük”. Amikor kérte őket, hogy térjenek vissza hozzá, újra felhívta figyelmüket a szombat megszentelésének fontosságára. “Én vagyok a ti Uratok, Istenetek — mondta -; az én parancsolataimban járjatok, az én törvényeimet tartsátok meg, és azokat cselekedjétek. És az én szombataimat megszenteljétek, hogy legyenek jegyül énköztem és tiköztetek, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, a ti Istenetek” (Ez 20:12. 16.19-20 ). PK 115.4

Amikor az Úr felhívta Júda figyelmét azokra a bűnökre, amelyek végül is a babiloni fogsághoz vezettek, ezt is kijelentette: “szombataimat megfertőztetted”. “Ennekokáért kiontám haragomat rájuk, megemésztem őket búsulásom tüzével, útjukat fejükhöz verém” (Ez 22:8,31). PK 116.1

Amikor a fogság után Jeruzsálemet újjáépítették, a szombatrontók Nehémiás szigorú kérdésével találták magukat szembe: “Avagy nem így cselekedtek-é a ti atyáitok, s a mi Istenünk reánk hozá mindezen gonoszt és e városra?! És ti mégis növelitek Isten haragját Izráel fölött, megfertőztetvén a szombatot!” (Neh 13 :i8). PK 116.2

Krisztus hangsúlyozta a szombatra vonatkozó kötelezettségeket földi szolgálata idején. Minden tanításából kitűnik, hogy tiszteletben tartja azt az intézményt, amelyet Ő maga hozott létre. Abban az időben a szombatot annyira eltorzították, hogy ünneplése inkább az önző és zsarnok ember jellemét tükrözte, mint Istenét. Krisztus eltette az útból a hamis tanításokat, amelyekkel téves színben tüntették fel Istent azok, akik azt állították, hogy ismerik. A rabbik könyörtelen gyűlölete kísérte, de Ő még látszat szerint se alkalmazkodott kívánalmaikhoz, hanem ment egyenesen előre, megtartva a szombatot Isten törvénye szerint. PK 116.3

Tisztán és világosan tett bizonyságot Jahve törvénye iránti tiszteletéről: “Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére — mondta. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem. Mert bizony mondom néktek, míg az ég és a föld elmúlik, a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik, amíg minden be nem teljesedik. Valaki azért csak egyet is megront e legkisebb parancsolatok közül és úgy tanítja az embereket, a mennyeknek országában a legkisebb lészen; valaki pedig cselekszi és így tanít, az a mennyeknek országában nagy lészen” (Mt 5:17-19). PK 116.4

Az ember boldogságának nagy ellensége a negyedik parancsolatban foglalt szombatot különös támadások célpontjává teszi a keresztény korszak idején. Sátán így beszél: Isten céljaival ellentétben cselekszem. Követőimet felhatalmazom arra, hogy tegyék félre Isten emlékünnepét, a hetedik napi szombatot. Így megmutatom a világnak, hogy megváltozott az a nap, amelyet Isten megszentelt és megáldott. Az emberek el fognak feledkezni róla. Kitörlöm emlékezetükből, és olyan nappal helyettesítem, amely nem hordja magán Isten hitelesítő jelét; olyan nappal, amely nem lehet jel Isten és népe között. Arra késztetem ennek a napnak elfogadóit, hogy tulajdonítsák neki azt a szentséget, amelyet Isten a hetedik napra helyezett. PK 116.5

Eszközeim által felmagasztalom magam. Az első napot fogják dicsőíteni, és a protestáns világ a hamis szombatot valódinak fogadja el. Azzal, hogy az Isten által létesített szombatot nem tartják meg, megvetés tárgyává teszem törvényét. Ezeket a szavakat: “Jel az én közöttem és ti köztetek nemzetségről nemzetségre”, az én szombatom szolgálatába állítom, így enyém lesz a világ — mondja tovább az ördög. Én leszek a föld ura, a világ fejedelme. Annyira uralom majd az emberek lelkét, hogy Isten szombatja különös megvetés tárgya lesz. Ami pedig a jelet illeti? A hetedik nap megtartását a földi hatalmasságokkal szembeni hűtlenség jelévé teszem. Olyan szigorúak lesznek az emberi törvények, hogy nem merik majd megtartani a hetedik napi szombatot, attól félve, hogy nem lesz mit enniük és mibe öltözniük. Ezért tartanak a világgal, és áthágják Isten törvényét. Én leszek a világ teljhatalmú ura! PK 117.1

Az ellenség azt gondolta, hogy hamis szombat létesítésével megváltoztathatja az időket és a törvényeket. Valóban sikerült Isten törvényét megváltoztatnia? 2 Móz 31. fejezetének szavai adják meg a választ. Aki tegnap, ma és örökké ugyanaz, kijelentette a hetedik napi szombatról: “Jel az én közöttem és ti köztetek nemzetségről nemzetségre.” Örök jel ez (2 Móz 31:13, 17). Az elfordított útjelző tábla ugyan rossz irányba mutat, de Isten nem változott. Ma is Izráel hatalmas Istene. “Ímé a népek, mint egy csöpp a vederben, és mint egy porszem a mérlegserpenyőben, olyanoknak tekintetnek; Ímé a szigeteket mint kis port emeli föl! És a Libánon nem elég a tűzre, a semmiségnél és ürességnél alábbvalóknak tartja” (Ésa 40:15-17). Ma éppen olyan féltve őrzi törvényét, mint ahogy Akháb és Illés korában tette. PK 117.2

Mégis mennyire mellőzik a törvényt! A világ nyíltan lázad Isten ellen. Ez valóban konok nemzedék: hálátlan, álszent, kétszínű, gőgös, hitehagyó. Az emberek semmibe veszik a Bibliát, és gyűlölik az igazságot. Jézus látja, hogy törvényét elvetik, szeretetét semmibe veszik, követeivel szemben közömbösek. Jótéteményei által szól hozzájuk, de ők nem vesznek tudomást róluk. Inti is őket, de nem veszik figyelembe. Az emberi lélek temploma szentségtelen kufárkodás helyévé vált. Önzés, irigység, gőg, rosszindulat — mind megtalálható benne. PK 117.3

Sokan attól sem riadnak vissza, hogy Isten Igéjét gúnyolják. Azokat pedig, akik hisznek az Ige minden szavában, nevetség tárgyává teszik. Egyre inkább megvetik a törvényt és a rendet. Ez Jahve világos parancsolatainak áthágásához vezethető vissza. Az engedelmesség útjának elhagyása erőszakoskodásnak és bűntetteknek nyit kaput. Figyeljük meg a bálványimádó tömegek nyomorát és szenvedését! Hasztalan keresik a boldogságot és békességet. PK 117.4

Figyeljük meg, hogy szinte egyetemesen mellőzik a szombat parancsát! Figyeljük meg azoknak a vakmerő gonoszságát, akik mialatt törvényeket rendelnek el a hét első napja állítólagos szentségének megvédésére, törvényeket hoznak a szeszes italok forgalmazására is. Bölcsebbek akarnak lenni az írott igénél. Megpróbálják elhallgattatni a lelkiismeret szavát. Közben hozzájárulnak olyan bűn szentesítéséhez, amely lealacsonyítja és tönkreteszi az Isten képmására teremtett lényt. Az ilyen törvényhozás mögött Sátán áll. Jól tudja, hogy Isten átka utoléri azokat, akik az emberi törvényhozást a mennyei fölé emelik. Sátán mindent megtesz, ami hatalmában van, hogy embereket a széles útra vezessen, amelynek vége pusztulás. PK 118.1

Az emberiség olyan régóta hódol emberi nézeteknek és emberi szokásoknak, hogy majdnem az egész világnak vannak bálványai. Aki megkísérelte Isten törvényét megváltoztatni, a csalás minden fortélyát felhasználja, hogy az embereket felsorakoztassa Isten ellen és az igazak ismertetőjele ellen. Az Úr azonban nem fogja mindig hagyni, hogy törvényét büntetlenül áthágják és semmibe vegyék. Eljön az idő, amikor ,,a kevély szemű közember megaláztatik, és a főemberek magassága porba hajtatik, és csak az Úr magasztaltatik fel ama napon” (Ésa 2:11). A kétkedő tréfálkozhat, gúnyolódhat Isten törvényén, és kétségbe vonhatja. A világias lelkület megfertőzhet tömegeket és befolyásolhat egyéneket. Isten ügyét csak nagy erőfeszítéssel és folytonos áldozatokkal lehet felszínen tartani. Végül mégis az igazság arat dicső győzelmet. PK 118.2

Isten földi műve záró szakaszában újra felmagasztosulnak a törvény elvei. Lehet túlsúlyban a hamis vallás, burjánozhat a gonoszság, sok emberben meghidegülhet a szeretet, szem elől téveszthetik a Golgota keresztjét, gyászlepelként terülhet el a világon a sötétség, az igazság ellen fordulhat a közhangulat, ármánykodhatnak minduntalan, hogy megsemmisítsék Isten népét, de a legválságosabb órában Illés Istene emberi eszközöket támaszt, hogy hirdessék az üzenetet, amelyet nem lehet elhallgattatni. PK 118.3

A föld népes városaiban és azokon a helyeken, ahol a legvakmerőbben beszélnek a magasságos Isten ellen, szigorú dorgálás hangja hallatszik majd. Isten által elhívott emberek bátran elítélik az egyház és világ egyesülését. Nyomatékosan felszólítanak mindenkit, hogy az emberi rendelkezés helyett az igazi szombatot tartsák meg. “Féljétek az Istent, és néki adjatok dicsőséget — hirdetik majd minden népnek -, mert eljött az ő ítéletének órája; és imádjátok azt, aki teremtette a mennyet és a földet, és a tengert és a vizek forrásait... Ha valaki imádja a fenevadat és annak képét és bélyegét felveszi vagy homlokára vagy kezére, az is iszik az Isten haragjának borából” (Jel 14:7-10). PK 119.1

Isten nem töri meg szövetségét és nem változtatja meg kijelentéseit. Szava örökké megáll. Olyan változhatatlan, mint trónja. Az ítéletkor az Isten ujjával írt, tisztán érthető szövetség lesz a mérce. A világnak a végtelen Igazság ítélőszéke elé kell állnia. PK 119.2

Ma is, mint Illés korában, tisztán meglátszik a határvonal az Isten parancsolatát megtartó nép és a hamis istenek imádói között. “Meddig sántikáltok kétfelé?” — kiáltotta Illés. “Ha az Úr az Isten, kövessétek őt; ha pedig a Baál, kövessétek azt” (1 Kir 18:21). A ma emberéhez pedig ezt az üzenetet küldi Isten: “Leomlott, leomlott a nagy Babilon... Fussatok ki belőle én népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűneiben, és ne kapjatok az ő csapásaiból: Mert az ő bűnei az égig hatottak, és megemlékezett az Isten az ő gonoszságairól” (Jel 18:2. 4-5). PK 119.3

Nincs messze az az idő, amikor minden ember próbára lesz téve. Ránk akarják majd kényszeríteni a hamis szombat ünneplését. Választani kell Isten parancsolatai és az emberi parancsok között. Akik lépésről lépésre engedtek a világ igényeinek és alkalmazkodtak szokásaihoz, azok inkább meghódolnak a hatalmasságok előtt, mintsem kitegyék magukat gúnyolódásnak, bántalmazásnak és börtön- vagy halálbüntetésnek. Ekkor az arany különválik a salaktól. Világosan meg lehet majd különböztetni az igazi kegyességet annak látszatától és hamisítványától. Sok “csillag”, akiknek ragyogását megcsodáltuk, eltűnik a sötétben. Akik magukra vették a templom ékességét, de nem öltötték fel Krisztus igazságát, azok mezítelenségük rútságában jelennek majd meg. PK 119.4

A föld lakói között — szétszórtan minden országban — ott vannak azok, akik nem hajtottak térdet a Baál előtt. Mint az ég csillagai, amelyek csak éjszaka tűnnek elő, ezek a hűségesek akkor fognak felragyogni, amikor “sötétség borítja a földet és éjszaka a népeket”. A pogány Afrikában, Európa és Dél-Amerika katolikus országaiban, Kínában, Indiában, a tenger szigetein és a föld minden sötét sarkában Isten készenlétben tartja választott gyermekeit, akik előtűnnek majd a sötétség közepette, és világosan megmutatják a hitehagyó világnak, hogy milyen átformáló ereje van Isten törvénye megtartásának. Már most is megjelennek minden nemzet, minden nyelv és nép között; és a legsötétebb hitehagyás órájában, amikor Sátán a legnagyobb erőfeszítéseket teszi azért, hogy halálbüntetés terhe mellett felvetesse “mindenkivel, kicsinyekkel és nagyokkal, gazdagokkal és szegényekkel, szabadokkal és szolgákkal” (Jel 13:16) a hamis nyugalomnap hűségjelét, akkor ezek a hűségesek, “feddhetetlenek és tiszták, Istennek szeplőtlen gyermekei... fénylenek, mint csillagok e világon” (Fil 2:15). Minél sötétebb az éjszaka, annál fényesebben tündökölnek. PK 119.5

Milyen különös munkát végzett volna Illés, ha számba vette volna Izráelt akkor, amikor Isten büntetése utolérte a tőle elpártolt népet! Az Úr oldalán csak egy valakit talált. Amikor így szólt: “Egyedül maradtam, és engem is halálra keresnek”, meglepődött az Úr kijelentésén: “De meghagyok Izráelben hétezer embert: minden térdet, mely meg nem hajolt a Baálnak, és minden ajkat, mely meg nem csókolta azt” (1 Kir 19:14. 18). PK 120.1

Ma senki ne kísérelje megszámolni Isten népét, hanem legyen mindenkinek szíve, mélységesen együttérző szíve; olyan, mint Krisztusé, amely vágyik megváltani az elveszett világot! PK 120.2