Próféták és királyok

60 — Látomások az eljövendő dicsőségről

A gonoszsággal folytatott hosszú küzdelme legsötétebb napjaiban Isten egyháza kinyilatkoztatásokat kapott Jahve örökérvényű szándékáról. Isten megláttatja népével a jelen megpróbáltatásain túl a jövő győzelmeit és örömeit, amikor a harc már véget ér, és a megváltottak belépnek az ígéret földjére. Ezeket a látomásokat a jövő dicsőségéről, ezeket a jeleneteket, amelyeket Isten rajzolt meg, tartsa nagy becsben egyháza ma, amikor a korszakok küzdelmének záró jelenetei gyorsan peregnek, és a megígért áldások nemsokára a maguk teljességében megvalósulnak. PK 449.1

Az egyház sok vigasztaló üzenetet kapott a régi prófétáktól. “Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet!” (Ésa 40:1) megbízatással együtt — amelyet Isten Ésaiásnak adott — csodálatos látomások is jártak. Ez a látomássorozat volt a hivők reménysége és öröme a századok során. Isten biztos ígéretei éltették gyermekeit, akiket minden korban megvetettek, üldöztek, cserben hagytak. Hit által néztek a jövőbe, amikor teljesíti egyházának adott ígéretét: “Örökkévaló ékességgé teszlek, és gyönyörűséggé nemzetségről nemzetségre” (Ésa 60:15). PK 449.2

A küzdő egyháznak sokszor kell próbát és szenvedést elviselnie, mert csak kemény küzdelem árán arathat győzelmet. A “keserűség” kenyere és a “nyomor” vize (Ésa 30:20) mindnyájunk közös sorsa, de senki sem merül el végképp, aki bizalmát a szabadító Istenbe veti. “Oh Jákób, így szól az Úr, a te Teremtőd, és a te alkotód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak téged, enyém vagy! Mikor vizen mégy át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok el nem borítanak, ha tűzben jársz, nem égsz meg, és a láng meg nem perzsel téged. Mert én vagyok az Úr, a te Istened, Izráelnek Szentje, a te megtartód, adtam váltságodba Egyiptomot, Kúst és Sebát helyetted. Mivel kedves vagy az én szemeimben, becses vagy és én szeretlek: embereket adok helyetted, és népeket a te életedért” (Ésa 43:1-4). PK 449.3

Istennél van megbocsátás. Elfogad teljesen és ingyen Jézus, a mi megfeszített és feltámadt Urunk érdemeiért. Ésaiás hallotta, amint az Úr kinyilatkoztatta választottainak: “Én, én vagyok, aki eltörlöm álnokságaidat énmagamért, és bűneidről nem emlékezem meg! Juttasd eszembe, no pereljünk együtt, beszéld el, hogy igaznak találtassál!” “Megtudod, hogy én vagyok az Úr, megtartód és megváltód, Jákobnak erős Istene” (Ésa 43:25-26; 60:16). PK 449.4

“Népe gyalázatát eltávolítja” — mondta a próféta. “Hívják őket szent népnek, az Úr megváltottainak.” Ad nekik “ékességet a hamu helyett, örömnek kenetét a gyász helyett, dicsőségnek palástját a csüggedt lélek helyett, hogy igazság fáinak neveztessenek, az Úr plántáinak, az ő dicsőségére!” PK 450.1

“Serkenj föl, serkenj föl,
Öltözd fel erősségedet, Sion,
Öltözzél fel ékességed ruháiba,
Jeruzsálem, szent város,
Mert nem lép te beléd többé körülmetéletlen,
tisztátalan!

Rázd ki magad a porból,
Kelj fel, ülj fel Jeruzsálem,
Oldd ki magadat nyakad bilincseiből,
Sion fogoly leánya!”

“Oh te szegény, szélvésztől hányt,
vigasztalás nélkül való!
Ímé, ólomporba rakom köveidet,
És zafírokra alapítalak.

Rubinból csinálom falad párkányzatát,
És kapuidat gránátkövekből,
És egész határodat drágakövekből;

És minden fiaid az Úr tanítványai lesznek,
És nagy lesz fiaid békessége.
Igazság által leszel erős. Ne gondolj a nyomorral, mert nincsen mit félned,
És a rettegéssel, mert nem közelg hozzád.
És ha összegyűlvén összegyűlnek, ez nem én tőlem lesz!
Aki ellened összegyűl, elesik általad...

Egy ellened készült fegyver sem lesz jó szerencsés,
És minden nyelvet, amely ellened perbe száll,
kárhoztatsz:
Ez az Úr szolgáinak öröksége,
És az ő igazságuk, mely tőlem van, így szól az Úr” (Ésa 25:8; 62:12; 61:3; 52:1-2; 54:11-17). PK 450.2

Krisztus igazságának vértjében kell az egyháznak a végső harcba indulnia. “Szép, mint a hold, tiszta, mint a nap, rettenetes, mint a zászlós tábor” (Énekek 6:7). Így kell elmennie az egész világra és győzve győznie. PK 451.1

A gonoszság hatalmaival küzdő egyház legsötétebb órája éppen megelőzi a végső szabadulást. De az Istenben bízóknak nem kell félniük, mert “mikor az erőszakosok haragja olyan... mint a kőfalrontó szélvész”, Isten az egyház számára “szélvész ellen oltalom” (Ésa 25:4). PK 451.2

Isten csak az igazaknak ígéri, hogy megszabadulnak ekkor. “Megrettentek a bűnösök Sionban, félelem fogja el a gazokat: ki lakhatik közülünk megemésztő tűzzel, ki lakhatik közülünk örök hőséggel? PK 451.3

Aki igazságban jár és egyenesen beszél, aki megveti a zsarolt nyereséget, aki kezeit rázván, nem vesz ajándékot, aki fülét bedugja, hogy véres tervet ne halljon, és szemeit befogja, hogy gonoszt ne lásson: az magasságban lakozik, kőszálak csúcsa a bástyája, kenyerét megkapja, vize el nem fogy” (Ésa 33 :14-16). PK 451.4

Isten így szól hűséges gyermekeihez: “Menj be népem, menj be szobáidba, és zárd be ajtóidat utánad, és rejtsd el magad rövid szempillantásig, míg elmúlik a bús harag! Mert ímé az Úr kijő helyéről, hogy meglátogassa a föld lakóinak álnokságát” (Ésa 26:20-21). PK 451.5

Jahve ihletett hírnökei az ítélet nagy napjáról kapott látomásaikban meg-pillanthatták azok rémületét, akik nem készültek fel az Úrral való békés találkozásra. PK 451.6

“Ímé az Úr megüresíti a földet és elpusztítja azt, és elfordítja színét és elszéleszti lakóit!... mert áthágták a törvényeket, a rendelést megszegték, megtörték az örök szövetséget. Ezért átok emészti meg a földet, és lakoinak a rajta lakók;... Megszűnt a dobok vidámsága, elcsöndesült az örvendők zajgása, a citerának vidámsága megszűnt” (Ésa 24:1-8). PK 451.7

,,Jaj ez a nap! Bizony közel van az Úrnak napja, és mint a pusztítás, úgy jön el a Mindenhatótól. Hát nem szemünk láttára irtatott-é ki az élelem, az öröm és vigasság Istenünk házából?! Elsenyvedtek a magvak barázdáik alatt, elpusztultak a gabonás házak, összedőltek a csűrök, mert kiaszott a gabona. Mint nyög a barom! Megháborodtak a marhacsordák, mert nincs legelőjük; bűnhődnek még a juhnyájak is!” “Elszáradt a szőlőtő; a fügefa elhervadt; a gránátfa, a datolyafa és az almafa a mezőnek minden gyümölcsfája kiaszott. Bizony kiszáradott az öröm az emberek közül” (Jóel 1:15-18. 12). PK 452.1

“Aléldozom, oh én szívemnek rekeszei” kiált fel Jeremiás, amikor meglátja a föld történelmének záró jelenetei alatt végbemenő pusztítást. “Nem hallgathatok! Hiszen hallottad én lelkem a kürt szavát, a harci riadót! Vészre vészt jelentenek; bizony elpusztul az egész föld” (Jer 4:19-20). PK 452.2

“Porba hajtatik a közember kevélysége — mondja Ésaiás az Úr bosszújának napjáról -, és megaláztatik a főemberek magassága, és egyedül az Úr magasztaltatik fel ama napon. És a bálványokat teljességgel elveszti... Ama napon odadobja az ember ezüst bálványait és arany bálványait, miket magának csinált, hogy azok előtt meghajoljon, a vakondoknak és denevéreknek. Hogy elmenjen a sziklák lyukaiba és a hegyek hasadékaiba, az Úr félelme elől és az Ő nagyságának dicsősége előtt, mikor felkel, hogy megrettentse a földet” (Ésa 2:17-21). PK 452.3

Azokról a válságos időkről — amikor az emberi büszkeség porban hever — Jeremiás próféta ezt nyilatkoztatja ki: “Nézek a földre, de ímé kietlen és puszta; és az égre, de nincsen világossága! Nézek a hegyekre is, ímé reszketnek; és a halmokra, de mind ingadoznak! Nézek és ímé egy ember sincsen; és az ég madarai is mind elmenekültek. Nézek, és ímé a bő termő föld pusztává lőn; és minden városa összeomlott.” “Jaj! mert nagy az a nap, annyira, hogy nincs hozzá hasonló; és háborúság ideje az Jákobon; de megszabadul abból!” (Jer 4:23-26; 30:7). PK 452.4

Ami a harag napja Isten ellenségei számára, az végső szabadulás napja egyházának. A próféta így szól: PK 452.5

“Erősítsétek a lankadt kezeket,
És szilárdítsátok a tántorgó térdeket.
Mondjátok a remegő szívűeknek: legyetek
erősek, ne féljetek!
Ímé, Istenetek bosszúra jő,
Az Isten, aki megfizet,
Ő jő, és megszabadít titeket!” PK 453.1

“Elveszti a halált örökre, és letörli az Úr Isten a könnyhullatást minden orcáról, és népe gyalázatát eltávolítja az egész földről; mert az Úr szólott” (Ésa 3 5:3-4; 25:8). Amikor a próféta látja a dicsőség Urát a mennyből alászállani a szent angyalokkal, hogy összegyűjtse a maradék egyházat a föld minden népei közül, hallja, amint a várakozók ujjongva kiáltják együtt: PK 453.2

“Ímé, Istenünk,
Akit mi vártunk
És aki megtart minket;
Ez az Úr,
Akit mi vártunk,
Örüljünk és örvendezzünk Szabadításában!” (Ésa 25:9). PK 453.3

Isten Fiának hangja hallatszik, amint előhívja az alvó szenteket. Amikor a próféta látja kijönni őket a halál börtönéből, így kiált: “Megelevenednek halottaid és holttesteim fölkelnek: serkenjetek föl és énekeljetek, akik a porban lakoztok, mert harmatod az élet harmata, és visszaadja a föld az árnyakat!” PK 453.4

“Akkor a vakok szemei megnyílnak,
És a süketek fülei megnyittatnak,
Akkor ugrándoz, mint szarvas, a sánta,
És ujjong a néma nyelve” (Ésa 26:19; 35:5-6). PK 453.5

A próféták a bűnön és síron diadalmaskodó boldogokat Alkotójuk közelében látják látomásaikban. Olyan közvetlenül beszélgetnek Vele, mint ahogy az ember kezdetben beszélt Istennel. “Örüljetek és örvendjetek azoknak mindörökké, amelyeket én teremtek — mondja nekik az Úr mert ímé, Jeruzsálemet vigassággá teremtem, és az ő népét örömmé. És vigadok Jeruzsálem fölött, és örvendek népem fölött, és nem hallatik többé abban siralomnak és kiáltásnak szava!” “Nem mondja a lakos: beteg vagyok! a nép, amely benne lakozik, bűnbocsánatot nyer.” PK 453.6

“A pusztában víz fakad,
És patakok a kietlenben.
És tóvá lesz a délibáb,
És a szomjú föld vizek forrásivá.” PK 454.1

“A tövis helyén ciprus nevekedik,
És bogács helyett mirtus nevekedik”. PK 454.2

“És lesz ott ösvény és út,
És szentség útának hivatik:
Tisztátalan nem megy át rajta;
Hisz csak az övék az;
Aki ez úton jár, még a bolond se téved el”. PK 454.3

“Szóljatok Jeruzsálem szívéhez, és hirdessétek néki, hogy vége van nyomorúságának, hogy bűne megbocsátatott; hiszen kétszeresen sújtotta őt az Úr keze minden bűneiért” (Ésa 65:18-19; 33:24; 35:6-7; 55:13; 35:8; 40:2). PK 454.4

Amint a próféta nézi a megváltottak lakhelyét Isten városában, őket pedig a bűntől és az átok minden nyomától mentesen, elragadtatással kiált: “Örüljetek Jeruzsálemmel, és örvendjetek fölötte mind, akik őt szeretitek; vigadjatok vele örvendezéssel” PK 454.5

“Nem hallatik többé erőszaktétel földeden,
Pusztítás és romlás határaidban,
És a szabadulást hívod kőfalaidnak,
És kapuidnak a dicsőséget.

Nem a nap lesz néked többé nappali világosságod,
És fényességül nem a hold világol néked,
Hanem az Úr lesz néked örök világosságod,
És Istened lesz ékességed. Napod nem megy többé alá,
És holdad sem fogy el,
Mert az Úr lesz néked örök világosságod,
És gyászod napjainak vége szakad.

És néped mind igaz lesz,
És a földet mindörökké bírják,
Plántálásom vesszőszála ők,
Kezeim munkája dicsőségemre” (Ésa 66:10; 60:18-21). PK 454.6

A próféta hallotta a zenét és az éneket. Olyan zenét és éneket, amelyet — az Istentől kapott látomásokon kívül — halandó ember soha nem hallott és elképzelni sem tud. “Az Úr megváltottai megtérnek, és ujjongás között Sionba jönnek; és örök öröm fejükön, vigasságot és örömöt találnak; és eltűnik fájdalom és sóhaj.” “Öröm és vigasság találtatik abban, hálaadás és dicséret szava!” “Táncolva éneklik...” “Felemelik szavokat, ujjongnak, az Úr nagyságáért” (Ésa 35:10; 51:3; Zsolt 87:7; Ésa 24:14). PK 455.1

Az újjáteremtett földön a megváltottak azt a munkát végzik és olyan dolgokban gyönyörködnek, amelyek Ádámot és Évát kezdetben boldoggá tették. Édeni életet élnek — kertben és mezőn. “Házakat építnek és bennök lakoznak, és szőlőket plántálnak és eszik azok gyümölcsét. Nem úgy építnek, hogy más lakjék benne; nem úgy plántálnak, hogy más egye a gyümölcsöt, mert mint a fáké, oly hosszú lesz népem élete, és kezeik munkáját elhasználják választottaim” (Ésa 65:21-22). PK 455.2

Ott minden képességünk fejlődik majd, és mindenben egyre ügyesebbek leszünk. A legnagyszerűbb vállalkozásokkal is eredményesen foglalkozhatunk. A legemelkedettebb törekvések is megvalósulnak, a legmagasabbra tűzött célok is elérhetők. Sőt, mindig új csúcsok hívogatnak. Elcsodálkozhatunk az új csodákon. Új igazságokat érthetünk meg. Új dolgok tanulmányozására vethetjük latba testünk, értelmünk és lelkünk képességeit. PK 455.3

A próféták, akik előtt feltárultak ezek a nagyszerű jelenetek, vágyakoztak teljesen megérteni őket. “Tudakozódtak és nyomozódtak... nyomozódván, hogy mely vagy milyen időre jelenté azt ki a Krisztusnak ő bennöklevő Lelke... Akiknek megjelentetett, hogy nem magoknak, hanem nekünk szolgáltak azokkal, amelyeket most hirdetnek néktek” (1 pt 1: 10-12). PK 455.4

Micsoda súlyosak számunkra — akik egészen a megvalósulás határán állunk — az eljövendő dolgoknak ezek a leírásai. Milyen közvetlenül érintik életüket azoknak az eseményeknek ábrázolásai, amelyekre Isten gyermekei figyelnek, várnak, vágyakoznak és amelyekért imádkoznak, amióta ősszüleink kiléptek az Édenből! PK 456.1

Zarándok társaim! Még itt vagyunk a földi élet árnyai és kavargásai között. De Megváltónk nemsokára megjelenik, hogy szabadulást és nyugalmat hozzon. Lássuk meg hitben a jövő áldásait, ahogy Isten megrajzolta őket! Krisztus, aki meghalt a világ bűneiért, szélesre tárja az Éden kapuit mindazok előtt, akik Benne hisznek. A harc nemsokára véget ér — Krisztus győzelmével. Nemsokára meglátjuk őt, akiben örök életünk reménysége összpontosul. Ha Nála leszünk, semminek tűnik majd ennek az életnek minden próbája és szenvedése. Az előbbi dolgok “ingyen sem említtetnek, még csak észbe sem jutnak”. “Ne dobjátok el hát bizodalmatokat, melynek nagy jutalma van. Mert békességes tűrésre van szükségtek, hogy az Isten akaratát cselekedvén, elnyerjétek az ígéretet. Mert még vajmi kevés idő, és aki eljövendő eljő, és nem késik.” “Izráel megszabadul... örök szabadulással, nem vallotok szégyent és gyalázatot soha örökké” (Ésa 65:17; Zsid 10:35-37; Ésa 45:17). PK 456.2

Nézz fel, nézz fel! És állandóan növekedjék hited! Ez a hit irányítsa lépteidet azon a keskeny ösvényen, amely a város kapuin át elvezet oda, ahol végtelen az élet; a mérhetetlen dicsőségbe, amely a megváltottaké. “Legyetek azért, atyámfiai, béketűrők az Úrnak eljöveteléig. Ímé a szántóvető várja a földnek drága gyümölcsét, béketűréssel várja, míg reggeli és estvéli esőt kap. Legyetek ti is béketűrők, és erősítsétek meg szíveteket, mert az Úrnak eljövetele közel van” (Jk 5:7-8). PK 456.3

A megváltottak csak egy törvényt fognak ismerni: a menny törvényét. Mindnyájan egy boldog, összeforrt családot alkotnak. Dicsőítés és hálaadás fakad ajkukon. Felettük a hajnalcsillagok együtt énekelnek, és Isten fiai örömtől kiáltoznak, miközben Isten és Krisztus közösen hirdetik ki: “Nem lesz többé bűn, és halál sem lesz többé.” PK 456.4

“És lesz, hogy hónapról hónapra és szombatról szombatra eljő minden test engem imádni, szól az Úr.” “Megjelenik az Úr dicsősége, és minden test látni fogja azt.” Kisarjasztja “az Úr Isten az igazságot s a dicsőséget minden nép előtt”. “Ama napon a seregek Ura lesz ékes koronája és dicsőséges koszorúja népe maradékának.” PK 456.5

“Megvigasztalja az Úr Siont, megvigasztalja minden romjait, és pusztáját olyanná teszi, mint az Éden, és kietlenjét olyanná, mint az Úrnak kertje.” “A Libánon dicsősége adatott néki, Kármel és Sáron ékessége.” “Nem neveznek többé elhagyatottnak, és földedet sem nevezik többé pusztának, hanem így hívnak: én gyönyörűségem, és földedet így: férjhez adott... Amint örül a vőlegény a menyasszonynak, akként fog néked Istened örülni” (Ésa 66:23; 40:5; 61:11; 28:5; 51:3; 35:2; 62:4-5). PK 457.1