Próféták és királyok

55 — A pogányok cselvetései

Szanballat és szövetségesei nem mertek nyílt háborút indítani a zsidók ellen, de fokozódó rosszindulattal továbbra is igyekeztek lopva elcsüggeszteni, megzavarni és megkárosítani őket. Nem sok hiányzott már a Jeruzsálem körüli falakból. Ha már kapuit is megcsinálták, Izráelnek ezek az ellenségei nem remélhetik többé, hogy erőszakkal behatolhatnak a városba. Ezért még jobban buzgólkodtak a munka azonnali abbahagyatásán. Végül kigondoltak valami olyat, amivel remélték, hogy ki tudják mozdítani Nehémiást. Ha pedig már hatalmukban van, akkor megölik vagy börtönbe vetik. PK 405.1

Úgy tettek, mintha szeretnének megegyezésre jutni a szembenállókkal. Tanácskozást próbáltak szervezni Nehémiással, és ezért találkozóra hívták egy Onó-völgyi faluba. Mivel azonban a Szentlélek rávilágított valódi céljukra, Nehémiás nem fogadta el meghívásukat. “Küldék azért követeket hozzájuk ilyen üzenettel — írja Nehémiás — Nagy dolgot cselekszem én, azért nem mehetek alá; megszűnnék e munka, ha attól eltávozván, hozzátok mennék.” A kísértők azonban szívósak voltak. Négyszer küldtek hasonló tartalmú üzenetet, de minden egyes alkalommal ugyanezt a választ kapták. PK 405.2

Látva, hogy mesterkedésük nem jár sikerrel, vakmerőbb haditervhez folyamodtak. Szanballat követet küldött Nehémiáshoz egy nyitott levéllel, amelyben ez állt: ,,A szomszéd népek közt ez a hír és Gasmu is mondja, hogy te és a zsidók pártot akartok ütni, annakokáért építed te a kőfalat; és hogy te leszel az ő királyok ... Sőt még prófétákat is rendelél, akik hirdetnék te felőled Jeruzsálemben, ezt mondván: Király van Júdában! És most e dolgoknak híre a királyhoz is elérkezik, annakokáért jer és tanácskozzunk együtt!” PK 405.3

Az említett hír elterjedése esetén lett volna ok nyugtalanságra, mert az nemsokára eljut a királyhoz, akit a legkisebb gyanú is szigorú intézkedésekre sarkall. Nehémiás azonban meg volt győződve arról, hogy egy szó sem igaz abból, ami a levélben áll. Csak azért írták, hogy megfélem- lítsék és tőrbe csalják. Következtetését alátámasztotta az a tény, hogy a levelet nyitva küldték. Kétségtelenül azért, hogy tartalmát olvasva, az emberek megijedjenek és nyugtalankodjanak. PK 405.4

Nehémiás azonnal visszaüzent: “Nem történt semmi olyan, aminőt te mondasz, hanem csak magadtól gondoltad mindazt a te szívedben.” Nehémiás előtt nem voltak ismeretlenek Sátán cselfogásai. Tudta, hogy azért történnek ezek a próbálkozások, hogy az építők munkaképességét csökkentsék és törekvésüket meghiúsítsák. PK 406.1

Sátán újra meg újra vereséget szenvedett. Most pedig mélységes gyűlölettel és alattomossággal még ravaszabb és veszedelmesebb csapdát állított Isten szolgájának. Szanballat és társai felfogadtak embereket, hogy Nehémiás barátainak mondva magukat, gonosz tanácsot adjanak neki, mintha tanácsuk az Úrtól származna. E gonoszságban Semája járt elöl, akiről Nehémiásnak előzőleg jó véleménye volt. Semája bezárkózott egy helyiségbe a szentély közelében, mintha attól félne, hogy élete veszélyben van. A templomot akkor már falak és kapuk védték, de a város kapui még nem készültek el. Semája — színlelve, hogy nagy gondja van Nehémiás biztonságára — tanácsolta, hogy keressen menedéket a templomban. “Menjünk az Isten házába, a templom belsejébe — indítványozta -, és zárjuk be a templomnak ajtait, mert eljőnek, hogy megöljenek téged, és pedig éjjel jőnek el, hogy megöljenek.” PK 406.2

Nehémiás — ha követi ezt az álnok tanácsot — feláldozza Istenbe vetett hitét, a nép pedig gyáva és alávaló embert lát benne. A fontos munkához képest, amelyre vállalkozott, és bizalmához, amit Isten hatalma iránt tanúsított, a legnagyobb következetlenség lenne részéről, ha elrejtőzne, mintha félne. A vészhír elterjedne a nép között, és mindenki igyekezne biztonságba jutni. A város pedig védtelenül maradna, az ellenség szabad prédájául. Ezzel az oktalan lépéssel Nehémiás feláldozná mindazt, amit addig elért. PK 406.3

Nehémiás hamar átlátta tanácsadója célját. “Megismerém, hogy nem az Isten küldötte őt — mondta -, hanem azt a próféciát azért mondá nékem, mert Tóbiás és Szanballat felbérelték őt. Azért vala pedig felbérelve, hogy én megrettenjek és akképpen cselekedvén, vétkezzem, hogy így rossz híremet költhessék és rágalmazhassanak.” PK 406.4

Semája becstelen tanácsával nemegy jó nevű ember is egyetértett, akik — mialatt Nehémiás barátainak mondták magukat — lopva ellenségeivel szövetkeztek. De hiába állították fel csapdájukat. Ez volt Nehémiás bátor válasza: “Avagy ily férfiúnak, mint én vagyok, illik-é futni? Hát ilyen lévén mint én, beléphet-é a templomba, élvén? Nem megyek!” PK 406.5

Az ellenség nyílt és titkos cselvetései ellenére az építkezés biztos léptekkel haladt, és Nehémiás Jeruzsálembe érkezése után nem egészen két hónappal a várost körülvették erődítései, az építők járhattak a falakon és lenézhettek kudarcot vallott, elképedt ellenségeikre. “Midőn meghallák minden mi ellenségeink, megfélemlének minden pogányok, akik körültünk valának — írta Nehémiás -, és igen összeestek a saját szemeikben, és megismerék, hogy a mi Istenünktől vitetett végbe e munka.” PK 407.1

Az Úr vezetésének e bizonyítéka sem volt elég a zsidók közötti elégedetlenség, lázadás és árulás megfékezésére. “Sok levelet küldének némely zsidó elöljárók Tóbiásnak, és viszont Tóbiástól sok jőve hozzájok. Mert sokan Júdában őhozzá esküdtek, mivelhogy ő veje vala Sekániának.” Itt láthatók a pogányokkal kötött házasságok végzetes következményei. Júdából egy család kapcsolatba került Isten ellenségeivel, és ez a viszony tőrnek bizonyult. Rajtuk kívül még sokan cselekedték ugyanezt. Ők is folytonos baj forrását jelentették, akárcsak az a vegyes tömeg, amely a zsidókkal együtt kivonult Egyiptomból. Nem vitték egész szívüket a szolgálatba, és amikor Isten munkája áldozatot követelt, hamar megszegték együttműködést és támogatást ígérő ünnepélyes fogadalmukat. Akik elsőként forraltak rosszat a zsidók ellen, most azt színlelték, hogy barátságot szeretnének velük kötni. A bálványimádókkal családi kapcsolatba bonyolódó, Tóbiással áruló levelezést folytató és neki szolgálatot fogadó júdabeli előkelők tehetséges és körültekintő embernek tüntették fel, akivel nagyon előnyös volna a zsidóknak szövetségre lépni. Közben pedig elárulták neki Nehémiás terveit és intézkedéseit. Így Isten népe munkáját az ellenség támadásainak tették ki; alkalmat adtak Nehémiás szavai félremagyarázására és munkája hátráltatására. PK 407.2

Amikor a szegények és elnyomottak Nehémiáshoz fordultak sérelmeik orvoslásáért, Nehémiás bátran pártjukra kelt, és rábírta a jogsértőket, hogy szabadítsák meg őket a szégyentől. Elnyomott honfitársaiért gyakorolt hatalmát azonban nem vette igénybe a maga érdekében. Egyesek hálátlansággal és árulással fogadták fáradozásait, de ő nem használta hatalmát megbüntetésükre. Higgadtan és önzetlenül szolgált tovább a népnek. Soha nem hagyott alább erőfeszítése, és nem csökkent érdeklődése. PK 407.3

Sátán mindig támadja azokat, akik Isten művét és ügyét igyekeznek előrevinni. Jóllehet sokszor kudarcot vall, de ugyanannyiszor új erővel támad újra, még ki nem próbált eszközöket használva. Leginkább azonban lopva végzett munkájától kell félni, amelyet a magukat Isten művei barátainak állítókkal hajtat végre. A nyílt támadás — ha heves és kegyetlen is — sokkal kevésbé veszélyes Isten ügye számára, mint azok titkos ellenségeskedése, akik csak mondják, hogy szolgálnak Istennek, de szívük mélyén Sátán szolgái. Minden előnyt azok kezére tudnak játszani, akik tudásukat Isten műve hátráltatására használják. PK 408.1

A sötétség fejedelmének minden cselfogásával megkísérlik majd rábírni Isten szolgáit, hogy szövetségre lépjenek Sátán szolgáival. Mindegyre el akarják vonni őket feladatuktól. Nehémiási következetességgel válaszoljanak: “Nagy dolgot cselekszem én, azért nem mehetek alá.” Isten munkásai nyugodtan dolgozzanak tovább, buzgólkodásukkal cáfolva meg a hazugságokat, amiket a rosszindulat talál ki bántásukra. Jeruzsálem falainak építőihez hasonlóan, ők se engedjék magukat fenyegetésekkel, gúnyolódással és hazugsággal eltéríteni munkájuktól. Egyetlen pillanatra se csökkenjen éberségük és óvatosságuk, mert állandóan ellenség jár nyomukban. Szüntelen imádkozzanak Istenhez, az ellenség ellen pedig állítsanak “őrséget nappal és éjjel” (Neh 4:9). PK 408.2

A vég közeledtével Sátán kísértései nagy erővel támadják Isten munkásait. Emberi eszközök útján gúnyolja és szidalmazza azokat, akik “a falat építik”. Késleltetné a munkát, ha az építők lejönnének, hogy kivédjék ellenségeik támadásait. Igyekezzenek meghiúsítani ellenségeik szándékait, de ne hagyják, hogy bármi is eltérítse őket munkájuktól. Az igazság erősebb, mint a tévelygés. Az igazság diadalmaskodni fog a tévedésen. PK 408.3

Ne fogadják barátságukba ellenségeiket, és ne tápláljanak rokonszenvet irántuk, nehogy kimozdítsák őket a kötelesség helyéről! Aki bármilyen meggondolatlan tettével gyalázatnak teszi ki Isten ügyét és csökkenti munkatársai munkaképességét, az nehezen eltávolítható foltot ejt saját jellemén, és nagyon veszélyezteti későbbi hasznosságát. PK 408.4

“Akik elhagyják a törvényt, dicsérik a latrokat” (Péld 28:4). Féljünk a világgal egyezkedőktől, akik — miközben nagy tisztaságot színlelnek — szorgalmazzák az igazság örök ellenségeivel való szövetséget. Őrizkedjünk tőlük. Tanácsuk mögött a minden jónak ellensége áll. Ez a megalkuvók hangja, amelyet ma is olyan határozottan el kell utasítanunk, mint ahogy annak idején tették. Isten népének szilárdan ellen kell állnia minden olyan hatásnak, amely megingathatja hitét Isten vezetésében. PK 408.5

Azért nem sikerült Nehémiást ellenségeinek hatalmukba keríteniük, mert egészen Isten munkájára szentelődött és teljesen Reá támaszkodott. A tétlen, tunya ember könnyen enged a kísértésnek. A gonosz kevéssé tudja megvetni lábát annak életében, akinek nemes céljai, teljes elmélyülést igénylő szándékai vannak. Aki állandóan előre megy, annak hite nem csökken, mert tudja, hogy odafent, idelent és mindenütt a Végtelen Szeretet véghezviszi minden áldott szándékát. Isten hűséges szolgái olyan eltökéltséggel munkálkodnak, ami nem vallhat kudarcot, mert töretlenül kapaszkodnak a kegyelem trónjába. PK 409.1

Isten mennyei segítséget nyújt minden válságban, amellyel emberi erővel nem lehet megbirkózni. Szentlelke által segít minden szorultságunkban, fokozza reménységünket és bizalmunkat, meg világosítja értelmünket és megtisztítja szívünket. Alkalmat és utat kínál a szolgálatra. Népe nagyszerű dolgokat fog látni, ha figyel gondviselése jeleire és kész együttműködni Vele. PK 409.2