Próféták és királyok

40 — Nabukodonozor álma

Nem sokkal azután, hogy Dániel és társai a babiloni király szolgálatába léptek, olyan események történtek, amelyek Izráel Istenének hatalmáról és hűségéről tanúskodtak egy bálványimádó nép előtt. Nabukodonozor meglepő álmot látott, amelytől “nyugtalan lőn az ő lelke, és álma félbeszakadt”. Az álom mélységes hatással volt a királyra, mégsem tudott visszaemlékezni részleteire, amikor felébredt. PK 305.1

Nabukodonozor tanácstalanságában összehívta a bölcseket — “írástudókat, varázslókat” — és segítségüket kérte. “Álmot láttam — mondta, — és nyugtalan a lelkem megtudni az álmot.” Nyugtalanságát megvallva arra kérte őket, hogy fejtsék meg a rejtélyt és könnyítsenek a lelkén. Erre a bölcsek így válaszoltak: “Király, örökké élj! mondd meg az álmot a te szolgáidnak, és megjelentjük az értelmét.” PK 305.2

A király nem volt megelégedve kitérő válaszukkal. Gyanút fogott, mert kérkedtek ugyan, hogy meg tudják fejteni az emberek titkait, de úgy tűnt, hogy nem akarnak segíteni rajta. Nemcsak azt parancsolta bölcseinek, hogy magyarázzák meg az álmot, hanem hogy mondják el magát az álmot is. Egyrészt gazdagságot és dicsőséget ígért nekik, másrészt pedig halállal fenyegette meg őket. “Az én szavam áll!” — mondta. “Ha tehát meg nem mondjátok nékem az álmot és annak értelmét, darabokra tépettek, és a ti házaitok szemétdombokká tétetnek. Ha pedig az álmot és annak értelmét megjelentitek: ajándékokat, jutalmat és nagy tisztességet vesztek tőlem.” PK 305.3

A bölcsek újra csak ezt válaszolták: “A király mondja meg az álmot az ő szolgáinak: és az értelmét megjelentjük.” PK 305.4

A király ekkor — a bizalmát élvezők nyilvánvaló álnokságán nagyon feldühödve és felindulva — kijelentette: “Bizonnyal tudom én, hogy csak időt akartok ti nyerni, mert látjátok, hogy áll az én szavam. Hogyha az álmot meg nem mondjátok nékem, csak egy ítélet lehet felőletek: hogy hamis és tétovázó beszédet koholtok, hogy azzal tartsatok engem, míg az idő múlik. Mondjátok meg azért nékem az álmot, akkor tudom, hogy az értelmét is megjelenthetitek nékem.” PK 305.5

A varázslók, rettegve kudarcuk következményeitől, megpróbálták bebizonyítani a királynak, hogy ésszerűtlen dolgot kíván; próbatétele meghaladja mindazt, amit eddig bárkitől is elvártak. “Nincs ember a földön — hangsúlyozták -, aki a király dolgát megjelenthesse: mivelhogy bármilyen nagy és hatalmas király sem kívánt még egyetlen írástudótól, varázslótól és káldeustól sem ilyen dolgot. Mert a dolog, amit a király kíván, igen nehéz, és nincs más, aki azt megjelenthesse a király előtt, hanemha az istenek, akik nem lakoznak együtt az emberekkel.” PK 306.1

Ekkor “a király megharaguvék és igen felgerjede, és meghagyá, hogy a babiloni bölcsek mind veszíttessenek el”. PK 306.2

A király emberei, akik az előkészületeket megtették a királyi rendelkezés végrehajtására, Dánielt és társait is keresték. Amikor az ifjak meghallották, hogy a rendelet szerint nekik is meg kell halniuk, “Dániel bölcsen és értelmesen” megkérdezte a királyi testőrség fejedelmétől: “Miért e kegyetlen parancsolat a királytól?” Ariók elmondta, hogy mennyire megzavarta a királyt meglepő álma, és hogy nem sikerült segítséget kapnia azoktól, akikben eddig teljesen megbízott. Amikor Dániel ezt hallotta, vállalva a kockázatot, bement a királyhoz. Kérte, hogy adjon neki időt; hadd imádkozzék Istenéhez, hogy mutassa meg neki az álmot, és az értelmét is. PK 306.3

A király teljesítette kérését. “Ekkor Dániel haza méne, és elmondá e dolgot Ananiásnak, Misáelnek és Azariásnak, az ő társainak.” Közösen kértek bölcsességet a világosság és ismeret Forrásától. Hitüket acélossá tette az a tudat, hogy Isten helyezte őket oda, ahol vannak, hogy az Ő munkáját végzik, és hogy a rájuk bízott feladatokban helytállnak. A tanácstalanság és veszély idején mindig Tőle kértek eligazítást, mindig Hozzá fordultak oltalomért, és mindig tapasztalták segítségét. Töredelmes szívvel újólag átadták magukat a föld Bírájának, és könyörögtek, hogy szabadítsa meg őket ebből a nagy bajukból. És nem hiába esedeztek. Az az Isten, akit tiszteltek, most megtisztelte őket. Isten Lelke megnyugodott rajtuk. “Éjjeli látásban” kinyilatkoztatta Dánielnek a király álmát, és azt is, hogy mit jelent. PK 306.4

Dániel legelőször megköszönte Istennek a kapott kinyilatkoztatást. “Áldott legyen az Istennek neve örökkön örökké — kiáltott mert övé a bölcsesség és az erő. És ő változtatja meg az időket és az időknek részeit; dönt királyokat és tesz királyokat; ád bölcsességet a bölcseknek és tudományt az értelmeseknek. Ő jelenti meg a mély és elrejtett dolgokat, tudja mi van a setétségben; és világosság lakozik vele! Néked adok hálát, atyáimnak Istene, és dicsérlek én téged, hogy bölcsességet és erőt adtál nékem, és mostan megjelentetted nékem, amit kértünk tőled; mert a király dolgát megjelentetted nékünk!” PK 306.5

Dániel ezután mindjárt Ariókhoz ment, aki a bölcsek elpusztítására szóló parancsot kapta a királytól, és így szólt: “A babiloni bölcseket ne veszíttesd el; vígy engem a király elé, és a megfejtést tudtára adom a királynak.” A királyi testőrség feje sietve bevitte Dánielt a királyhoz, ezekkel a szavakkal: “Találtam férfiút Júdának fogoly fiai között, aki a megfejtést megjelenti a királynak.” PK 307.1

Figyeljük csak a nyugodt és fegyelmezett zsidó foglyot a leghatalmasabb világbirodalom uralkodója előtt! Azzal kezdte, hogy elhárított minden dicsőséget önmagától, és a minden bölcsesség Forrását dicsőítette. A király nyugtalan kérdésére: “Csakugyan képes vagy megjelenteni nékem az álmot, amelyet láttam, és annak értelmét?” — így válaszolt: “A titkot, amelyről a király tudakozódék, a bölcsek, varázslók, írástudók, jövendő-mondók meg nem jelenthetik a királynak; de van Isten az égben, aki a titkokat megjelenti; és ő tudtára adta Nabukodonozor királynak: mi lészen az utolsó napokban. PK 307.2

A te álmod — mondta — és a te fejed látása a te ágyadban ez volt: Néked, oh király! gondolataid támadtak a te ágyadban a felől, hogy mik lesznek ezután, és aki megjelenti a titkokat, megjelentette néked azt, ami lesz. Nékem pedig ez a titok nem bölcsességből, amely bennem minden élő felett volna, jelentetett meg, hanem azért, hogy a megfejtés tudtára adassék a királynak és te megértsed a te szívednek gondolatait. PK 307.3

Te látád, oh király, és ímé egy nagy kép; ez a kép, amely hatalmas vala és kiváló az ő fényessége, előtted áll vala, és az ábrázata rettenetes volt. Annak az állóképnek feje tiszta aranyból, melle és karjai ezüstből, hasa és oldalai rézből, lábszárai vasból, lábai pedig részint vasból, részint cserépből valának. PK 307.4

Nézed vala, amíg egy kő leszakada kéz érintése nélkül, és letöré azt az állóképet vas- és cseréplábairól, és darabokra zúzá azokat. Akkor eggyé zúzódék a vas, cserép, réz, ezüst és arany, és lőnek, mint a nyári szérűn a polyva, és felkapá azokat a szél, és helyüket sem találák azoknak. Az a kő pedig, amely leüté az állóképet, nagy heggyé lőn, és betölté az egész földet.” PK 307.5

“Ez az álom” — mondta magabiztosan Dániel. A király feszülten figyelt minden részletre. Tudta, hogy ez az az álom, amely annyira nyugtalanította. Ezért nyitott szívvel várta magyarázatát is. A királyok Királya nagyszerű igazságot akart közölni Babilon uralkodójával. Isten ki akarta nyilatkoztatni, hogy Neki hatalma van a világ országain — olyan hatalma, amellyel trónra emel királyokat, és megfoszt trónjuktól királyokat. Nabukodonozornak rá kell ébrednie a menny iránti felelősségére. Meg kell ismernie a jövő eseményeit egészen az idők végéig. PK 308.1

“Te, oh király! királyok királya — folytatta Dániel, — kinek az egek Istene birodalmat, hatalmat, erőt és dicsőséget adott; és valahol emberek fiai, mezei állatok és égi madarak lakoznak, te kezedbe adta azokat, és úrrá tett téged mindezeken: Te vagy az aranyfej. PK 308.2

És utánad más birodalom támad, alábbvaló mint te; és egy másik, egy harmadik birodalom, rézből való, amely az egész földön uralkodik. PK 308.3

A negyedik birodalom pedig erős lesz, mint a vas; mert miként a vas széttör és összezúz mindent; bizony mint a vas pusztít, mind amazokat szétzúzza és elpusztítja. PK 308.4

Hogy pedig lábakat és ujjakat részint cserépből, részint vasból valónak láttál: a birodalom kétfelé oszol, de lesz benne a vasnak erejéből, amint láttad, hogy a vas elegy volt az agyagcseréppel. És hogy a lába ujjai részint vas, részint cserép: az a birodalom részint erős, részint pedig törékeny lesz. Hogy pedig vasat elegyülve láttál agyagcseréppel: azok emberi mag által vegyülnek össze, de egymással nem egyesülnek, minthogy a vas nem egyesül a cseréppel. PK 308.5

És azoknak a királyoknak idejében támaszt az egek Istene birodalmat, amely soha örökké meg nem romol, és ez a birodalom más népre nem száll át, hanem szétzúzza és elrontja mindazokat a birodalmakat, maga pedig megáll örökké. Minthogy láttad, hogy a hegyről kő szakad vala le kéz érintése nélkül, és szétzúzá a vasat, rezet, cserepet, ezüstöt és aranyat: a nagy Isten azt jelentette meg a királynak, ami majd ezután lészen; és igaz az álom, és bizonyos annak értelme.” PK 308.6

A király meg volt győződve arról, hogy az álom azt jelenti, amit Dániel mondott. Alázattal és megilletődve, “arcra borula és imádá Dánielt”, Így szólt: “Bizonnyal a ti Istenetek, ő az istenek Istene, és a királyoknak ura és a titkok megjelentője, hogy te is megjelenthetted ezt a titkot!” Nabukodonozor visszavonta a bölcsek elpusztítására kiadott rendeletét. PK 308.7

Megmenekültek, mert Dániel kapcsolatban volt a titkok Kinyilatkoztatójával. A király pedig “fölmagasztalá Dánielt, és sok nagy ajándékot ada néki, és hatalmat adott néki Babilonnak egész tartománya felett, és a babiloni összes bölcseknek elöljárójává tevé őt. És Dániel kéré a királyt, hogy Sidrákot, Misákot és Abednégót rendelje a babiloni tartomány gondviselésére, Dániel pedig a király udvarában vala”. PK 309.1

Az emberiség történelmét megörökítő krónikák úgy tüntetik fel, hogy a nemzetek fejlődése, birodalmak emelkedése és bukása az emberi akarat és vitézség függvénye, és hogy az események alakulását nagymértékben emberek hatalma, becsvágya és szeszélye határozza meg. Isten Igéje azonban félrehúzza a függönyt, és az emberi érdekek, hatalmak és indulatok minden pro és kontra ténykedése fölött, mögött és általuk meglátjuk a végtelen irgalmú Isten munkáját, aki csendben, türelmesen viszi véghez a maga szándékát. PK 309.2

Pál apostol páratlanul szép és kedves szavakkal tárta Athén bölcsei elé, hogy mi volt Isten célja a teremtéssel, valamint a fajok és népek felosztásával. “Az Isten, aki teremtette a világot és mindazt, ami abban van — mondta az apostol -, az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette, hogy lakozzanak a földnek egész színén, meghatározván eleve rendelt idejüket és lakásuknak határait; hogy keressék az Urat, ha talán kitapogathatnák őt és megtalálhatnák” (Acs 17:24-27). PK 309.3

Isten világossá tette, hogy akik akarnak, “a frigynek kötelébe” (Ez 20:37) léphetnek. A teremtéssel az volt a szándéka, hogy a föld benépesüljön olyan lényekkel, akiknek a léte áldás lesz önmaguk és mások számára, Teremtőjüknek pedig dicsőségére. Ez mindazokra vonatkozik, akik azonosítják magukat ezzel a szándékkal. Róluk szól: “a nép, amelyet magamnak alkoték, hirdesse dicséretemet!” (Ésa 43:21.) PK 309.4

Isten közölte törvényében azokat az elveket, amelyek mind az egyének, mind a nemzetek boldogságának igazi alapjai. Mózes kinyilatkoztatta erről a törvényről a zsidóknak: “ez lesz a ti bölcsességtek és értelmetek”. “Nem hiábavaló ige ez néktek, hanem ez a ti életetek” (5 Móz 4:6; 32: 47). Az Izráel számára megígért áldásokat Isten ugyanolyan feltételekkel és ugyanolyan mértékben biztosítja minden népnek és minden egyes embernek a széles, nagy ég alatt. PK 309.5

Évszázadokkal azelőtt, hogy egyes népek a cselekvés színterére léptek, a mindenható Isten tekintetével átfogta a korszakokat, és megjövendölte a világbirodalmak emelkedését és bukását. Isten kinyilatkoztatta Nabukodonozornak, hogy a babiloni birodalom elbukik, és egy második birodalom támad, amelynek szintén lesz próbaideje. Annak dicsősége is elmúlik, mert nem az igaz Istent dicsőíti, és egy harmadik birodalom lép helyébe. De az is letűnik, és egy negyedik, amely erős, mint a vas, le- igázza a világ népeit. PK 309.6

Ha Babilon urainak, a leggazdagabb birodalom uralkodóinak mindig gondjuk lesz Jahve tiszteletére, olyan bölcsességet és hatalmat kapnak, amellyel Hozzá kapcsolódnak és erősek maradnak. De ők csak akkor menekültek Istenhez, amikor nyugtalanok és tanácstalanok voltak. Ilyenkor — mivel nagy embereik nem segítettek rajtuk — olyan embereknél kerestek segítséget, mint Dániel: akikről tudták, hogy tisztelik az élő Istent, és Isten is tiszteli őket. Azért fordultak ezekhez az emberekhez, hogy bontsák ki előttük a Gondviselés titkait; mert jóllehet a büszke Babilon urai lángelmék voltak, de törvényszegésük miatt annyira messzire jutottak Istentől, hogy nem tudták felfogni a jövőjüket érintő kinyilatkoztatásokat és intéseket. PK 310.1

Isten Igéjének tanulója a népek történelmében megláthatja az isteni jövendölések szó szerinti teljesedését. Babilon végül összetört és darabokra hullott. Semmivé lett, mert uralkodóik jólétükben azt gondolták, hogy nem függnek Istentől, és országuk dicsőségét emberi eredménynek tulajdonították. A médó-perzsa birodalmat a menny azért sújtotta haragjával, mert Isten törvényét lábbal tiporta. Az Úr félelme nem talált helyet a nép nagy többségének szívében. Elharapódzott a gonoszság, istenkáromlás és romlottság. Az utána következő birodalmak még becstelenebbek, még erkölcstelenebbek voltak, és egyre mélyebbre süllyedtek az erkölcsi értékek mérlegén. PK 310.2

A föld minden uralkodója a mennytől kapja hatalmát, és sikere azon múlik, hogyan használja az így kapott hatalmat. Mindegyikükhöz szól a mennyei Vigyázó: “Felöveztelek téged, bár nem ismerél” (Ésa 45:5). Mindegyikük számára létkérdés, hogy levonja-e a tanulságot a Nabukodonozorhoz intézett szavakból: “Vétkeidtől igazság által szabadulj és a te hamisságaidtól a szegényekhez való irgalmasság által. Így talán tartós lesz a békességed” (Dn 4:24). PK 310.3

Aki megérti ezeket a dolgokat — megérti azt is, hogy “az igazság felmagasztalja a nemzetet”; hogy “igazsággal erősíttetik meg a királyi szék”, és “megerősíti irgalmasság... az ő székét” (Péld 14:34; 16:12; 20:28). Aki felismeri ezeknek az elveknek megvalósulását, amikor megmutatkozik Isten hatalma — Annak hatalma, Aki “dönt királyokat és tesz királyokat” az megérti a történelem filozófiáját. PK 310.4

Ez csak Isten szavában tárul fel világosan. Isten megmutatja benne, hogy a népek erőssége — éppúgy, mint az egyéneké — nem azokban a lehetőségekben és adottságokban rejlik, amelyek látszat szerint legyőzhetetlenekké teszik őket. Erősségük mércéje az a hűség, amellyel betöltik Isten szándékát. PK 311.1