Próféták és királyok

Előszó

Hagyomány lett immár, hogy a magyarországi H. N. Adventista Egyház évről évre egy újabb, bibliai gondolatokban gazdag E. G. White könyvet tesz a Szentírást kutatni szándékozó olvasók asztalára. Így hát nem szükséges bemutatnunk olvasóinknak a szerzőt. Prófétai szolgálatáról sem kell itt szót ejtenünk. A bevezető néhány sorát arra szentelhetjük, hogy ennek a fontos — magyar nyelven nyomtatásban még soha meg nem jelent — könyvnek mai mondanivalójára, jelentőségére hívjuk fel azok figyelmét, akik készek arra, hogy ebben a könyvben is Isten igazsága után kutassanak. PK 5.1

Ez a könyv E. G. White nagy üdvtörténeti könyvsorozatának (Conflict of the Ages) a második kötete, amelynek első kiadása 1916-ban jelent meg. A Pátriárkák és próféták című könyv mellett ez a könyv öleli fel az Ószövetség üzenetét, a “választott nép”-nek, Ábrahám test szerinti gyermekeinek történetét. PK 5.2

Miért olyan fontos számunkra ennek a könyvnek az üzenete? — teheti fel a kérdést a mai élet forgatagában élő hivő ember. A könyv erre a kérdésre azt a választ adja, hogy Izráel népének története kinyilatkoztatja Isten magasztos jellemének sokoldalúságát, végtelen könyörületességét, tökéletes igazságosságát, határtalan bölcsességét, mérhetetlen hatalmát és örökkétartó szeretetét. Vagyis ezt egy szóval úgy tudjuk összefoglalni, hogy itt nem történelemről, tanulságos régi esetek soráról van szó, hanem az üdvösség történetéről, arról, hogy az élő és mindig cselekvő Isten kegyelmesen belép az emberi történelem mulandó, tértől, időtől, emberi létünk végességétől határolt világába, és cselekedni kezd értünk, emberekért. PK 5.3

Ez a könyv Izrael történetének legérdekesebb szakaszával foglalkozik. A királyság megalapításától a fogságig, majd pedig a választott nép életének restaurációjáig terjed a könyvben foglalt történetek határa. A könyvnek nem az a célja, hogy részletesen elmondja a korszak krónikáját vagy rendszeresen kifejtse Izrael történetét. Ezt megtették más köny- vek. Ez a könyv többet akar. Rá akar mutatni az Izráel győzelmeiből, kudarcaiból, botlásaiból, fogságaiból, megújulásából levonható erkölcsi tanulságokra, hogy gyakorlati segítséget nyújtson Isten népének a történelem sorsfordulói között a döntésre. PK 5.4

Aki ezt a könyvet helyesen akarja érteni, haszonnal akarja forgatni, annak kétszeresen is meg kell tanulni helyesen figyelni az időre. Éppen az üdvösségtörténet nagy törvényszerűsége tanít meg bennünket erre. A megváltási terv, Isten önmaga kinyilatkoztatásának rendje nem időtlen és nem is céltalan. Isten örökkévaló evangéliuma mindig korhoz kötötten, mint jelenvaló igazság nyilatkozik meg benne. A kinyilatkoztatásban Isten mindig belép a mi életünk téri, idői rendjébe. Valóságos történelmi helyzetben Isten valóságos, történelmileg, gazdaságilag, szociálisan is megoldást hirdető szava bontakozódik ki Izráel sorsában. Így tehát a kortól, helytől és időtől elvonatkoztatva nem is lehet igazán megérteni Isten cselekvésével együtt hangzó szavát, a Szentírást. Ugyanakkor mintegy prizmán át megtörik, színeire bomlik Isten kinyilatkoztatott Igéjének üzenete. Ennek a könyvnek az írója már hatvanöt éve befejezte földi szolgálatát. Amikor ennek a könyvnek gondolatgazdag sorait rótta, akkor nemcsak egy régen volt világ titkait kutatta, hanem Isten kinyilatkoztatott szavának azt az üzenetét kereste, amelyik az ő korához szólt. Azt kereste, hogy akkor és ott, ahol ezek az áldott szavak először formát öltöttek, mit jelent az égi üzenet. PK 6.1

Mai életünk sok ezer kérdése között nem elégedhetünk meg azzal, hogy tudomásul vesszük a régen volt világ történeteit, elmerengünk a tegnapi tanulságok felett. Ez a könyv aktív munkát igényel. Akkor éri el célját életünkben, ha a régmúlton és közelmúlton át eljutunk a máig, ha a könyv lapjairól a jelenben szólít meg minket Isten szava. PK 6.2

A könyv az egységes Izráellel kezdi történetét. Nemcsak a dicső múltat tárja elénk, hanem a salamoni ország fénye, csillogása mögött megbúvó árnyakat is láttatni akarja. Arra is rámutat, hogy Izráel a szolgálat útja helyett hogyan választotta a hatalom csillogásának, a világi dicsőség keresésének útját. Elénk tárja Akháb korának visszaéléseit. A könyv kritikája ma is érvényes ott, ahol az egyház a társadalom, a nép szolgálata helyett az uralkodás útját járja. Elmondja a kettészakadás szomorú korszakát, a fogságbajutás útját, amikor a nemzethalál tragikus árnyai borítják Izráel maradékát. De ez a könyv Istent szabadító Istenként tárja elénk. Olvashatunk benne Izrael újjáépítéséről, a megújult templomról, a nemzet újjáéledéséről. PK 6.3

Az az ember, aki a történelmi különbségekről elfeledkezve primitív azonosságot keres a régmúlt vagy akár a közelmúlt tanulságai és mai életünk problémái között, menthetetlenül eltéved, de az, aki a történések mögött meghúzódó tanulságot keresi, meggazdagodik ennek a könyvnek olvasása által. PK 7.1

A könyvnek is ez a szándéka. Ezért olyan gazdag ez a könyv nagy emberek jellemrajzában. Beszél bölcs Salamonról, akinek bölcsessége nem volt elég ahhoz, hogy visszatartsa a bűntől, Jeroboám politikájának hibáiról, Jónásról, a menekülő prófétáról és Nehémiásról, akinek szívében szent tervek születtek. A könyv lapjairól előlép Illés “a hozzánk hasonló ember” (Jak 5:17), aki Isten embere volt, megismerkedhetünk a félelmes, szíve gyökeréig romlott Akházzal, a félénk, de ugyanakkor kegyes Ezékiással, Dániellel a próféta államférfivel, Jeremiással a fogság prófétájával. Mennyi sors — mennyi tanulság! PK 7.2

A könyv azt mondja el, hogy Isten a történelem Ura, de nem ismétli meg soha önmagát. Nem hagyta magára a világot, hanem az eredményekben éppen úgy Ő a mi életünk Ura, mint a gondok között. Isten terve nem vallhat kudarcot! Ezért lehet egy hivő ember mindig bizakodó, ezért indulhat el újra és újra szent tervekkel a szívében előre a mindennapok kötelességteljesítéseinek útján a mindennapokba. Ez a hit teszi a hivő embert a társadalom, az ember és az emberiség élete számára hasznossá. Az Ószövetség kegyeseinek életéből megtanulhatjuk, hogy nekünk nem az útfélen, hanem az élet forgatagában van a helyünk. Ránk Isten kincset bízott, az evangélium örömüzenetének kincsét, ami csak akkor ér valamit, ha készek vagyunk ezt a kincset megosztani, továbbadni minden jóakaratú embernek. PK 7.3

a Kiadó

Budapest, 1980.