Keresztény életmód

Túlterhelt háziasszonyok

Ma sok asszony általában csak a divatnak él. Erre nem sajnálják sem idejüket, sem munkájukat, sem pénzüket. Egészségüket, kényelmüket és gyermekeik nevelését is feláldozzák a divat oltárán. A divat és a fényűzés még asztalukra is rányomja romboló bélyegét. Az, hogy az étel tápláló-e, vagy jól főzött-e, csak másodrangú kérdés. A sok válogatott, ínyenc fogás tálalása annyi időt, pénzt és munkát rabol, és nem szolgálja az egészséget. KE 98.1

Talán divatos a féltucatnyi ételsor felszolgálása, de csak rombolja az egészséget. Olyan divat ez, mely ellen értelmes férfiak és nők szavukkal és példaadásukkal tiltakozzanak. “Avagy nem több-e az élet, hogynem az eledel és a test, hogy nem az öltözet?” (Máté 6, 25.) KE 98.2

A házimunka napjainkban a háziasszonyok minden idejét leköti. Ha egyszerűbb lenne az étkezés és elkészítése, mennyivel egészségesebb volna az egész család számára. Ezen az oltáron évente ezrek egészségét áldozzák fel, mely megtartható lett volna. Az önalkotott kötelességek egész sora bűnös ebben. Hány anya száll idő előtt sírba, aki pedig egyszerűbb életmód mellett hosszabb ideig munkálkodhatott volna családja, a gyülekezet és a társadalom javára. KE 98.3

Sátán a divathóbortok, szokások feltalálója, melyekkel napjaink társadalmát túlterheli. A divat imádói nem tudják a drága időt jobban elütni, minthogy arra a haszontalanságra fordítják, hogy az állandóan változó divattal lépést tartsanak. Hogyan fognak ezek Isten színe előtt az ítélet napján idejükről és erejükről számot adni? KE 99.1

Mindenfelől hangzik: “Hol találok egy jó házvezetőnőt, aki a főzéshez is ért?” Ma alig kapható jó szakácsnő vagy házvezetőnő. Ha ez így megy tovább, nem lesz többé háztartási alkalmazott kapható. KE 99.2

Miért van ez így? Miért félnek a lányok a házi munkától? Mert az ilyen munkát lealacsonyítónak tartják. A szakácsnő nem kapja meg az őt megillető tiszteletet. Láttam embereket, akik szegény sorsból vergődtek fel, de józanságukat szegénységükkel együtt elvesztették. Pénzükkel együtt gőgös magatartásuk is növekedett, egészen felületesekké váltak. Sokan méltatlannak tartják, hogy a szakácsnővel szóba álljanak. KE 99.3

Ezek az érzelmek ma csaknem a társadalom minden osztályát áthatják. A szakácsnővel éreztetik, hogy foglalkozása lealacsonyító és nem várhatja el, hogy a családdal egyenlő elbánásban részesüljön. Csodálkozhatunk-e azon, hogy tehetséges fiatal lányok más foglalkozást keresnek? Kell-e csodálkoznunk azon, hogy ma nem találunk művelt szakácsnőt? Az egyedüli csoda az, hogy mindezek ellenére is vannak, akik vállalkoznak erre és ilyen bánásmódot elviselnek. A szakácsnő szerepe igen fontos a háztartásban. Az élethez szükséges táplálékot készíti a szervezet számára. Ügyességétől és tudásától függ egészségünk. Mindaddig nem becsüljük kellőképpen a házvezetést, amíg azokat, akik ezen kötelességeiket híven teljesítik, nem értékeljük. KE 99.4

Az önszeretet és önimádat az asszonyok vállaira szomorú igát rakott. A nehéz teher lenyűgözi őket és az a fárasztó munka, hogy a divat szerint éljenek, csak szenvedéssel és nehéz terhekkel fizet. Mialatt Krisztus a jövőt áttekintette, látta a világ mai állapotát és minden súlyosan terhelt lélekhez szeretettel szól: “Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket. Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugodalmat találtok a ti lelkeiteknek.” (Máté 11, 28—29.) KE 100.1