Gondolatok a hegyi beszédről

És mikor imádkozol, ne légy olyan, mint a képmutatók (Mt 6:5)

A farizeusok mindig meghatározott időben imádkoztak. Gyakran előfordult, hogy épp az utcán vagy a piacon nyüzsgő embertömeg között voltak, vagy bárhol; ilyenkor megálltak, és fennhangon elmondták betanult imáikat. Az ilyen, önmagasztalást célzó istentiszteletet az Úr kíméletlenül elítélte. Mindamellett nem vetette meg a nyilvános imát, hiszen tanítványaival együtt Ő is imádkozott a nagy tömeg jelenlétében. Ellenben azt tanította, hogy a személyes imát ne a nyilvánosság előtt mondjuk el. Szavaink csendes áhítatban, csak egyedül az imákat meghallgató mennyei Atyánk színe elé jussanak; senki más ne hallja meg kéréseinket. HB 85.1

“Te pedig mikor imádkozol, menj be a te belső szobádba.” Legyen helyed titkos imáid részére! Jézus is választott ki helyeket, ahol Istennel társalgott. Hozzá hasonlóan tegyünk mi is! Gyakran rászorulunk, hogy mi is ilyen helyre vonuljunk vissza; bármennyire szerény is a helyiség, ahol egyedül lehetünk Istennel. HB 85.2

“Imádkozz a te atyádhoz titokban.” Jézus nevében gyermeki bizalommal jöhetünk Isten színe elé, nincs szükségünk egyetlen emberi közvetítőre sem. Jézus által kitárhatjuk szívünket Atyánk előtt, aki ismer és szeret bennünket. HB 85.3

A rejtett helyen, ahol egyedü1 vagyunk, legtitkosabb kívánságainkat és vágyainkat is kiönthetjük a végtelenül irgalmas Isten előtt. Amikor a magányban lelkünk elcsendesedik, szívünkhöz is szól majd hangja, amely mindenkor felel az emberi fájdalom és nyomor kiáltására. HB 85.4

“Igen irgalmas az Úr, és könyörü1etes” (Jak 5:11). Fáradhatatlan szeretettel várakozik bűnvallomásunkra, hogy bűnbánatunkat elfogadja. Úgy várja hálánkat, mint az anya szeretett gyermekének elismerő mosolyát. Szeretné, ha megértenénk, milyen komolyan és gyengéden vágyik utánunk. Meghív bennünket, hogy hozzá jöjjünk, hogy terhünk hordozásában részt vehessen, hogy gondjainkat szeretetével megkönnyítse, hogy sebeinket meggyógyítsa, hogy mi, akik gyengék vagyunk, általa megerősödjünk, s akik üresek voltunk, az Ő teljessége által beteljünk. Aki Őhozzá járult, még sohasem csalódott, mert “akik őreá néznek, azok felvidulnak, és arcuk meg nem pirul” (Zsolt 34:6). HB 85.5

Aki Istent titokban keresi, nyomorúságát Isten elé tárja, és segítségét kéri, annak könyörgése nem hiábavaló. “Atyád, ki titkon lát, megfizet néked nyilván.” Ha Krisztust mindennapi társunkká választjuk, a láthatatlan világ hatalmait érezzük magunk körül, s folyamatosan reá tekintve, átalakulunk képmására. Szemlélése által változunk meg. Jellemünk megszelídü1, megszépü1; nemesebbé, Isten országa számára alkalmassá válik. Urunkkal való állandó közösségünk által jámborabbá, odaadóbbá, lelkileg tisztábbá válunk. Mennyei nevelést kapunk, amelyet a mindennapi életben megnyilvánuló szorgalmunk és buzgóságunk igazol. HB 86.1

Aki naponként komoly imában fordul Istenhez segítségért, támogatásért és erőért, nemes vágyai lesznek, tisztán látja majd a valóságot és kötelességeit, kiemelkedő céljai lesznek, és folyamatosan éhezni és szomjazni fogja az igazságot. Istennel való folytonos összeköttetésünk által másokra is szerteáraszthatjuk — a mindennapi érintkezés közben — azt a világosságot, békét és nyugalmat, amely szívünkben van. Imádság által nyert erőnket állandó törekvéssel kell egyesítenünk, hogy óvatosak és figyelmesek legyünk; ez alkalmassá tesz bennünket mindennapi munkánk végzésére, és minden esetben békességünk megőrzője lesz. HB 86.2

Ha Istenhez közeledünk, Ő ajkunkra adja azokat a szavakat, amelyekkel nevét magasztalhatjuk. Megtanít az angyalok énekének dallamára, hogy köszönetet mondhassunk mennyei Atyánknak. Életünk minden mozzanata a bennünk lakozó Üdvözítő világosságát és szeretetét nyilatkoztatja majd ki. Ha az Isten Fiában való hit életét éljük, az élet külső fáradalmai nem háborítanak. HB 88.1