Gondolatok a hegyi beszédről

Boldogok, akiknek szívük tiszta: mert Ők az Istent meglátják (Mt 5:8)

Izrael népe annyira igyekezett ceremoniálisan tisztának maradni, hogy végül elhordozhatatlan teherré vált számukra a vallás. Életük tele volt szabályokkal, korlátozásokkal és a külső tisztátalanságoktól való félelemmel. Nem törődtek azonban azokkal a foltokkal, amelyeket a szennyes gondolatok, a haszonlesés és a gyűlölködés hagyott lelkükön. HB 28.1

Jézus egyáltalán nem említi a ceremoniális tisztaságot mint feltételt a mennyekbe való bejutáshoz; csakis a szív tisztaságát hangoztatta. “A felülről jövő bölcsesség pedig először is tiszta” (Jak 3:17). Isten városába nem juthat be semmi tisztátalan. Minden lakójának már itt tiszta szívűnek kell lennie. Aki Krisztustól tanul, az mindinkább megveti a hanyag magaviseletet, az ízléstelen kifejezéseket és goromba gondolatokat. Akinek szívében Krisztus él, annak gondolkozásában és erkölcsiségében tisztaság és nemesedés fog megnyilatkozni. HB 28.2

Azonban Krisztus szavainak — “Boldogok, akiknek szívük tiszta...” — sokkal mélyebb a jelentése, mint annak, amit világi értelemben “tisztának” neveznek. E tisztaság alatt értjük az “érzékiségtől, az élvhajhászástól, a tisztességtelen szándékoktól, a büszkeségtől és önzéstől való mentességet. Legyünk alázatosak, önzetlenek és tiszták, akár a gyermekek!” HB 28.3

Csak hasonló értékeli a hasonlót. Hacsak el nem fogadjuk az önfeláldozó szeretet alapelvét az életünkben, amely Isten jellemének alapvonása, nem ismerhetjük meg Őt. Istent a Sátán által megtévesztett szív zsarnoknak, irgalmatlannak látja; olyannyira, hogy a saját, sőt még Sátán haszonleső jellemét is a szeretetteljes Alkotóra vonatkoztatja. “Azt gondolod, olyan vagyok, mint te?” (Zsolt 50:21). Rendelkezéseit úgy tüntetik fel, mintha bosszúálló kényúrtól származnának. Hasonlóan cselekszenek a Bibliával, Isten kegyelmi javainak kincstárával is. Fenséges igazságait, amelyek magasabbak az egeknél és túlszárnyalják az örökkévalóságot, nem veszik figyelembe. Az emberek nagy többsége úgy látja Krisztust, mint gyökér a száraz földből, nem volt néki alakja és ékessége, és néztünk reá, de nem vala ábrázata kivánatos! (Ésa 53:2). Amikor Jézus, a testben megjelent Isten az emberek között járt, az írástudók és farizeusok így szóltak róla: “Samaritánus vagy, és ördög van benned” (Jn 8:48). Még tanítványait is olyannyira elvakította önző szívük, hogy képtelenek voltak megérteni Őt, aki azért jött, hogy az Atya szeretetét bemutassa. Ezért járt Jézus magányosan az emberek között. Csak a mennyben értették meg teljesen. HB 28.4

Amikor Krisztus dicsőségben megjelenik, az istentelenek nem állhatnak meg tekintete előtt. Jelenlétének fénye szeretteinek életet jelent, a gonoszoknak pedig halált. Eljövetelének várása számukra “az ítéletnek és a tűz lángjának rettenetes várása” (Zsid 10:27). Mikor megjelenik, menekülnek, hogy elrejtőzzenek annak tekintete elől, aki azért halt meg, hogy őket megváltsa. HB 29.1

A szív, amelyet a benne lakozó Szentlélek megtisztított, átalakul, megismeri Istent. Mózesnek akkor nyilatkozott meg az Úr dicsősége, amikor a szikla barlangjában elrejtőzött. Nekünk is akkor fog megnyilatkozni Isten fensége és szeretete, ha Krisztusban rejtőzünk el. HB 29.2

Hit által látjuk meg Őt; mindennapi tapasztalatainkban pedig felismerhetjük gondviselését, jóságát és részvétét. Felismerhetjük Őt Fiának jellemében is. Isten Lelke feltárja az Atyára és Fiára vonatkozó igazságokat értelmi és érzelmi világunk előtt. A tiszta szívűek meglátják és felismerik Istenben Üdvözítőjüket, s miközben jellemének szépségét és tisztaságát szemlélik, arra törekszenek, hogy képmását visszatükrözzék. Felismerik benne Atyjukat, akinek legforróbb vágya, hogy megtérő fiát átölelje. Kimondhatatlan öröm és gyönyör tölti be szívüket. HB 30.1

A tiszta szívűek felismerik Istent hatalmas kezének művei által, a természet szépségeiben, amelyek a világegyetemet betöltik. Még világosabban olvashatják azonban irgalmasságának, jóságának és kegyelmének kinyilatkoztatásait írott Szavában. Isten gyermekei előtt feltárulnak azok az igazságok, amelyek a bölcsek és okosok előtt rejtve maradnak. Az igazság szépsége és nemessége — amelyet e világ bölcsei fel nem ismernek — mindjobban kibontakozik azok előtt, akikben gyermeki vágy él Isten akaratának ismeretére és teljesítésére. Akkor ismerjük fel az igazságot, amikor magunk is részeseivé válunk az isteni természetnek. HB 30.2

A tiszta szívűek már ebben az életben is Isten jelenlétének tudatában élnek, az eljövendő örökkévalóságban pedig Istent szemtől szemben látják majd, miként Ádám együtt járt és beszélt az Úrral Éden kertjében. “Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre” (1Kor 13:12). HB 30.3