A Nagy Reménység

A bűn korszakának emléke

A bűnnek csak egy emléke marad: Megváltónk örökre viselni fogja kereszthalálának nyomait. A bűn kegyetlen munkájának semmi emléke nem fog tovább élni, csak a sebhelyek Krisztus fején, oldalán, kezén és lábán. A Golgota egykori sebei a Megváltót dicsőítik és hatalmát hirdetik az örök korszakokon át. NR 122.3

Mióta a lángoló pallos az első emberpárt elzárta az Éden kertjétől, szent emberek várva várták ezt az időt, „hogy (Isten) megváltsa tulajdon népét” (Efézus 1:14). Az ember a földet, amely eredetileg az ő birodalma volt, átjátszotta Sátánnak, és ez a hatalmas ellenség sokáig uralta. De Isten megváltási terve útján visszaszerezte. Az emberi nyelv pedig alkalmatlan arra, hogy megfogalmazza az igazak jutalmát. Csak azok fogják tudni, hogy milyen, akik meglátják. Véges elme képtelen felfogni, hogy milyen dicsőséges lesz a mennyei Éden. NR 122.4

A Biblia „hazá”-nak nevezi a szentek örökségét (Zsidókhoz írt levél 11:14-16). Ott a mennyei Pásztor élő vizek forrásaihoz vezeti nyáját. Az élet fája minden hónapban megtermi gyümölcsét, és leveleivel a népeknek szolgál. Ott kiapadhatatlan, kristálytiszta vízforrások fakadnak, és a partjukon hajladozó fák árnyékot vetnek az ösvényekre, amelyen az Úr megváltottai járnak. Isten hegyeinek fenséges ormai magasra emelkednek. A békés rónákon, az élő vizek mellett Isten népe, a sokáig zarándok és vándor nép, otthonra talál. NR 123.1

„Békés hajlékban lakik majd népem, biztonságos lakóhelyeken, gondtalan nyugalomban.” „Híre sem lesz többé országodban erőszaknak, határaidban pusztulásnak és romlásnak, Isten szabadítását nevezed kőfalaidnak, és dicséretét kapuidnak.” „Házakat építenek, és laknak bennük, szőlőket ültetnek és élvezik gyümölcsüket. Nem úgy építenek, hogy más lakjék benne, nem úgy ültetnek, hogy más élvezze.... Választottaim maguk élnek munkájuk eredményéből.” (Ézsaiás 32:18; 60:18; 65:21-22) „Örülni fog a puszta és a szomjú föld, vigad a pusztaság, és kivirágzik rajta a nárcisz.” „Akkor majd a farkas a báránnyal lakik, a párduc a gödölyével hever,... és egy kisfiú terelgeti őket.” „Nem árt és nem pusztít szent hegyemen senki” — ezt mondja az Úr. (Ézsaiás 35:1; 11:6,9) NR 123.2

Fájdalom nem férkőzhet a menny légkörébe. Ott nem lesz könny, sem gyászmenet, sem gyászszalag. „Nem mondja többé Sión lakója, hogy beteg, az ott lakó nép bünbocsánatot nyer.” (Ézsaiás 33:24) NR 123.3

Az új Jeruzsálem, a megdicsőült új föld fővárosa lesz. „Benne volt az Isten dicsősége; ragyogása hasonló volt a legdrágább kőhöz, a kristályfényü jáspishoz”. „A népek az ő világosságában fognak járni, és a föld királyai oda viszik be dicsőségüket.” „Hallottam, hogy egy hatalmas hang szól a trónus felől: »Íme, az Isten sátora az emberekkel van, és ő velük fog lakni, ők pedig népei lesznek, és maga az Isten lesz velük.«” (Jelenések 21: 11, 24, 3) NR 123.4

Éjszaka nem lesz Isten városában. Nem lesz sem szükségünk, sem igényünk a pihenésre. Senki nem fárad bele Isten szolgálatába és nevének dicsőítésébe. Mindig frissek leszünk, mint reggel, és a reggelnek soha nem lesz vége. „És nem lesz szükségük lámpásra, sem napvilágra, mert az Úr Isten fénylik fölöttük.” (Jelenések 22:5) A nap fényét feleslegessé teszi az a ragyogás, amely nem fájó és nem vakít, pedig felmérhetetlenül túlszárnyalja a déli nap verőfényét. A Szent Várost Isten és a Bárány dicsősége el nem halványuló fénnyel tölti el. A megváltottak az örök nappal nap nélküli világosságában fognak járni. NR 124.1

„Nem láttam templomot a városban, mert az Úr, a mindenható Isten és a Bárány annak a temploma.” (Jelenések 21:22) Isten népének abban a kiváltságban lesz része, hogy szabadon érintkezhet az Atyával és a Fiúval. Most Istenről annyit tudhatunk, amennyit az emberekkel való eljárásai és a természet dolgai visszatükröznek belőle. De majd színről színre látjuk Őt, és nem lesz köztünk fénytompító fátyol. Közelében leszünk, és nézhetjük arcának dicsőségét. NR 124.2