A Nagy Reménység

Út a Szent Városba

Mielőtt a Megváltó belép Isten városába, átadja követőinek győzelmük szimbólumait. A megszámlálhatatlan sokaság Krisztusra függeszti tekintetét. Minden szem az ő dicsőségét szemléli, akitől egykor „sokan iszonyodtak, ... annyira torz, nem emberi volt külseje” (Ézsaiás 52:14). Saját kezével helyezi a dicsőség koronáját azoknak a fejére, akik győzedelmeskedtek. Mindenkinek van koronája, és rajta az új neve (Jelenések 2:17), amely így hangzik: „Szentség az Úrnak”. Jézus minden kézbe belehelyezi a győzelmi pálmaágat és egy csillogó hárfát. Amikor a karvezető angyalok megadják a hangot, az üdvözültek ujjai ügyesen futnak végig a hárfa húrjain, és sokszínű dallam hangzik fel belőle. Minden szív túlárad az örömtől, nem lehet azt leírni, milyen jelenet lesz, amikor minden száj a Megváltó dicséretére nyílik: „aki elsőszülött a halottak közül, és a föld királyainak fejedelme; aki szeret minket, és vére megszabadított bűneinktől, aki országa népévé tett minket, papokká az Isten, az ő Atyja előtt; övé a dicsőség és a hatalom örökkön örökké!” (Jelenések 1:5-6). NR 108.2

A Szent Város a megváltottak elé tárul. Jézus szélesre nyitja a gyöngykapukat, és belépnek rajta azok, akik megtartották az igazságot. Így szól hozzájuk: „Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek a világ kezdete óta számotokra elkészített országot” (Máté 24:31). Ez annak az imának a beteljesedése, amelyet Jézus a tanítványokért mondott: „Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, azok is ott legyenek velem, ahol én vagyok”, és beteljesedjék „íme itt vagyok, én és a gyermekek, akiket az Isten adott nekem” (János 17:24; Zsidókhoz írt levél 2:13). A megváltó szeretet csodái ezek! Az az óra mámoros örömet hoz, amikor az örökkévalóság Atyja a megváltottakra tekintve meglátja saját képmását, amikor a bűn torzítása megszűnik, rontása elmúlik, és az ember újra összhangba kerül Istennel! NR 108.3

A Megváltó boldog, hogy a dicsőség országában láthatja a gyötrelme és megaláztatása árán megmentett lelkeket. Az üdvözültek osztoznak örömében, amikor a szentek között észreveszik azokat, akik imáik, fáradozásuk, szeretetük és áldozatuk nyomán tértek Krisztushoz. Látják, hogy ők is megnyertek másokat, majd az ő gyümölcsük is újakat. Mindnyájan révbe jutottak. NR 109.1