A Nagy Reménység

Mit tegyünk, hogy elnyerjük a bűnbocsánatot?

Ha Isten végtelen kegyelmét megértettük, akkor ez azt jelenti, hogy most már az ember szabadon áthághatja Isten törvényét? Pál ezt mondja: „Érvénytelenné tesszük tehát a törvényt hit által? Szó sincs róla! Sőt inkább érvényt szerzünk a törvénynek!” (Róma 3:31) „Akik meghaltunk a bűnnek, hogyan élhetnénk még benne?” (Róma 6:2) János pedig kijelenti: „Mert az az Isten iránti szeretet, hogy parancsolatait megtartjuk, az ő parancsolatai pedig nem nehezek.” (1 János 5:3) Az újjászületéssel a szív összhangba kerül Istennel és törvényével. Hatalmas ez a változás, melynek nyomán a bűnös átment a halálból az életbe; a bűnös szent, a törvényszegő és lázadó pedig engedelmes és hűséges lett. Véget ért a régi, Istentől elidegenedett élet; megkezdődtek az új napok, a megbékélt ember napjai, a hit és szeretet élete. „A törvény követelése beteljesül bennünk, akik nem test szerint járunk, hanem lélek szerint.” (Róma 8:4) Az ember pedig szívből kiáltja: „Mennyire szeretem törvényedet! Egész nap azon elmélkedem.” (Zsoltárok 119:97) NR 67.1

„Az Úr törvénye tökéletes, felüdíti a lelket.” (Zsoltárok 19:8) A törvény nélkül az embernek nincs igazán fogalma Isten tisztaságáról és szentségéről, sem pedig a maga bűnösségéről és tisztátalanságáról. Nem látja be igazán bűnös voltát, és nem érzi a megtérés szükségességét. Az ember megsértette Isten törvényét, és ezért elveszett állapotban van. Nincs azonban elveszett állapotának tudatában, és ezért azt sem ismeri fel, hogy szüksége van Krisztus engesztelő vérére. A megváltás reménységét szívének gyökeres megváltozása és életének megújulása nélkül fogadta el. Szép számmal találkozhatunk az ilyen felszínes megtérésekkel, és tömegek csatlakoznak az egyházhoz, akik soha nem forrtak össze Krisztussal. NR 67.2