A Nagy Reménység

6. A Szív Igazi Békéje

Isten igéjének lelkiismeretes prédikálása mindig olyan eredménnyel járt, ami a Szentírás isteni eredetéről tanúskodik. A Teremtő szolgáinak tanítását a Szentlélek kísérte, és szavukban erő volt. Számos bűnös lelkiismerete felébredt. Az emberek értelmében és szívében mélységes meggyőződés ébredt. Meglátták, mi a bűn, és mi az igazság. Meggyőződtek arról, hogy lesz ítélet. Fogalmat alkottak arról, hogy az emberi szívek vizsgálója, a Vagyok (Jahve) előtt meg kell jelenniük, és mivel felismerték bűnös, tisztátalan voltukat, ez rémülettel töltötte el őket. Aggódva kiáltottak fel: „Kicsoda szabadít meg engem a halálnak testéből?” (Róma 7:24). Amikor megértették, mit is hordoz magában a golgotai kereszt, és hogy az ember bűnei miatt történt a végtelen áldozat, rájöttek, hogy nincs más mód Isten és ember összebékítésére, mint Krisztus érdemei. Hittel és alázattal hajoltak meg Isten Báránya előtt, aki elveszi a világ bűneit, akinek a vére nyitotta meg a bünbocsánat kapuit „az előbb elkövetett bűnök” eltörlésére is (Róma 3:25). NR 60.1

Ezek a lelkek megtéréshez illő gyümölcsöt teremtek. Hittek és megkeresztelkedtek, majd Krisztus Jézusban mint új teremtmények indultak el az új életben — nem azért, hogy korábbi kívánságaikhoz szabják magukat, hanem, hogy az Isten Fiába vetett hittel Krisztus nyomába lépjenek; hogy visszatükrözzék jellemét és megtisztuljanak, amiképpen Ő is tiszta. Amit egykor gyűlöltek, most szerették, és amit egykor szerettek, most gyűlölték. A büszke és akaratos most szelíd és alázatos lett. A hiú, fölényes pedig megfontolt és szerény. Az átkozódó kegyes, az iszákos józan lett, az erkölcstelen pedig erkölcsös. Felhagytak a világ hiú szokásaival. Ékességük nem külsőségekből állt, mint a „hajfonogatás, arany ékszerek felrakása vagy különféle ruhák felöltése”, hanem „hanem a szív elrejtett embere, a szelíd és csendes lélek el nem múló díszével” rendelkeztek, ami egyedül „értékes az Isten előtt” (2 Péter 3:3-4). NR 60.2

Az ébredéseket mélységes önvizsgálat és alázatosság kísérte, és ugyanilyen mély szánalom azok iránt, akikért Krisztus vére hullt. Az ilyen lelki ébredések gyümölcseit azokon az embereken lehetett meglátni, akik nem riadtak vissza az önmegtagadástól és az áldozattól, hanem örültek, hogy méltók Krisztusért a gyalázat és megpróbáltatás elszenvedésére. Az emberek látták, hogy azok, akik megvallot- ták Jézus nevét, megváltoztak. Befolyásuk ettől fogva áldást jelentett környezetük számára. NR 61.1

Sok újkori ébredés kísérő jelenségei azonban élesen különböznek azoktól a megnyilatkozásoktól, amelyek régebben kísérték Isten szol-gáinak fáradozásait. Igaz, hogy sok helyen fellángol az érdeklődés, a gyülekezetek néhol tagok özönével szaporodnak, és nem kevesen mondják, hogy megtértek, de az eredmények nem olyanok, hogy a lelki élet hasonló mértékű elmélyülését is bizonyítanák. A világosság, amely egy időre fellángol, csakhamar kialszik, az előbbinél sűrűbb sötétséget hagyva maga után. NR 61.2

A látványos ébredések nagyon sokszor a képzelet megmozgatásával, az érzelmek felkeltésével, az új és meglepő utáni vágy kielégítésével lángolnak fel. Az így szerzett hívek nemigen akarnak a Biblia igazságaira hallgatni; nem nagyon érdekli őket a próféták és apostolok bizonyságtevése. Csak az az istenismeret érdekes nekik, amiben szen-záció van. A higgadt gondolkodást kiváltó üzenet nem talál bennük visszhangra. Isten igéjének világos intéseire, amelyek örök érdekeiket közvetlenül érintik, ügyet sem vetnek. NR 61.3