A Nagy Reménység

A valódi vezető: a teljes Biblia

Ha az ember imádkozó, alázatos és tanulásra készséges lelkület nélkül kezdi kutatni a Szentírást, a legvilágosabb és legegyszerűbb szakaszok valódi értelmét éppúgy kiforgathatja, mint a legnehezebbekét. A nép kezébe az egész Bibliát kell adni, úgy, ahogy van. A biztos prófétai beszédet Isten adta az embernek. Krisztus maga is eljött, de utasítására Dánielt és Jánost is angyalok keresték fel, hogy rajtuk keresztül közölje a nemsokára bekövetkező eseményeket. (Jelenések 1:1) Azok a fontos dolgok, amelyek üdvösségünket érintik, nem titkosak. Isten nem úgy jelentette ki őket, hogy elbizonytalanítsák vagy megtévesszék az igazság őszinte kutatóját. NR 28.2

Napjaink szabadelvűsége, a népszerű „mindenre nyitottság” vakká teszi az embereket ellenségük cselfogásaival szemben. Eközben Sátán következetesen dolgozik, hogy célját elérje. Amikor sikerül a Bibliát emberi elméletekkel kiszorítani, Isten törvénye háttérbe kerül, és a szabadság igényével fellépő egyházak a bűn fogságában vesztegelnek. Sok ember számára lett a tudományos kutatás is átok. Isten engedi, hogy a tudományos felfedezések nyomán a világosság özöne áradjon a földre. De még a legnagyobb elmék is, ha kutatásukban nem Isten Szava az útmutatójuk, zavarba esnek, amikor megkísérlik kikutatni a tudomány és kinyilatkoztatás összefüggéseit. NR 28.3

Az ember csak részlegesen és tökéletlenül ismeri mind az anyag, mind a lélek világát, ezért sokan képtelenek összhangba hozni tu-dományos nézeteiket a Szentírás kijelentéseivel. Az emberek széles rétege tudományos tényként fogad el puszta elméleteket és speku-lációkat, és gondolja azt, hogy Isten szavát eddigi, nagyon is foghíjas megismerésünk alapján kell megmérni. Sose feledjük: a Teremtő és alkotásai meghaladják befogadóképességünket! Mivel a legtöbben nem tudják megmagyarázni őket a természet törvényeivel, a bibliai történelmet is megbízhatatlannak tartják. Akik a Szentírás történelmi megbízhatóságát kétségbe vonják, nagyon sokszor még egy lépést tesznek: Isten létezésében is kételkednek, a természetnek viszont vég-telen hatalmat tulajdonítanak. A filozófia világában is azzal találkozunk, hogy az ember bölcsebb akar lenni, mint Teremtője: megkísérel kikutatni és megmagyarázni olyan titkokat, amelyek Isten titkai, nem az emberekéi. Sátán egyik mesterfogása, hogy az embert annak a kutatásával foglalja le, amit Isten nem közölt, mert megfontoltabb volt annál, hogy velünk megismertesse. Így veszítette el Lucifer is a mennyben elfoglalt helyét. Nem volt megelégedett hatalmas tisztségével és az azzal járó munkával, amelyet az Alkotó rábízott, és amellyel mérhetetlen sok kinyilatkoztatás járt. Az őt körülvevő angyalokban is ugyanezt az elégedetlenséget keltette, amely végül a bukásukat okozta. Aztán az emberekhez fordult, hogy rávegye őket, mellőzzék Isten félreérthetetlen parancsait, itatódjanak át ugyanazzal a szellemmel, keressék a tetszetős meséket, amelyek megnyugtatják a lelkiismeretet, ahelyett, hogy a Biblia világos, szilárd igazságait és tanítását kutatnák. NR 29.1