A Nagy Reménység

3. Csábító Veszélyek

Az évezredek óta tartó hatalmas küzdelem Krisztus és Sátán között hamarosan lezárul. Az ördög tudja ezt, ezért megkettőzi erőfeszítéseit, hogy csapdáit felállítva, meghiúsítsa azt a munkát, amit Krisztus az emberért végez. Célja érdekében a csapdáit mesteri csábítással és lele-ménnyel állította fel ahhoz, hogy a benne foglyul ejtettek ne kerül-hessenek ki addig, amíg a Megváltó közbenjárása véget nem ér, és megszűnik a bűnért bemutatott áldozat. Amíg az emberek és az egyházak közömbösek és nem tesznek semmi komoly lépést, hogy meg-fékezzék az ördög hatalmát, ő nem nyugtalankodik. Így nem fenyegeti az a veszély, hogy a foglyait elveszíti, kivéve, ha az emberek végre örök érvényű dolgokra figyelve felteszik ezt a kérdést: „Mit kell tennem, hogy üdvözüljek?” Sátán állandóan résen van, hogy erejét összemérje Krisztus erejével, és keresztezze a Szentlélek befolyását. NR 26.1

A Szentírásban olvasunk arról, hogy egy alkalommal, amikor Isten angyalai megjelentek az Úr előtt, Sátán is eljött velük (Jób 1:6); nem azért, hogy hódoljon az örökkévaló Király előtt, hanem azért, hogy az igazak elleni gonosz szándékait sikerre vigye. Ilyen céllal vesz részt az istentiszteleteken is. Láthatatlanul bár, de nagy szorgalommal igyekszik a hívek gondolatait irányítani. Mint ügyes hadvezér, előre lefekteti terveit. Amikor látja, hogy Isten szolgája kutatja a Szentírást, megfigyeli, miről akar igét hirdetni. Majd minden ravaszságát, agyafúrtságát felhasználva úgy igyekszik irányítani a körülményeket, hogy a tanítást éppen azok ne hallják, akiket tévedésükről meg kellene győzni. Azt, akinek a legnagyobb szüksége volna az intésre, meghívatja rendezvényre, vagy egyéb dologgal tartja vissza annak a beszédnek a meghallgatásától, amely az élet illata lenne számára. Azt is jól látja, hogy az Úr szolgái fájlalják a lelki sötétséget, ami ráborul az emberekre. Hallja, amikor buzgó imában Istentől erőt és képességet kérnek a közömbösség, a nemtörődömség, a tunyaság varázsának megtöréséhez. Ekkor Sátán megújult buzgósággal űzi mesterkedését. Az embereket a falánksággal kísérti, vagy egyéb vágyak kielégítésére ösztönzi, és ezzel megbénítja fogékonyságukat olyannyira, hogy éppen azokat a dolgokat nem hallják meg, amelyeknek megismerésére olyan nagy szükségük volna. Jól tudja, hogy azok, akiket rá tud venni az imádkozás és az igekutatás elhanyagolására, képtelenek támadásait kivédeni. Ezért minden lehetőt kitalál figyelmük lekötésére. Mindig voltak olyan vallásoskodó emberek, akik a megismert igazság követése helyett azoknak a jellemhibáit vagy hitbeli tévedéseit keresték, akikkel nem értettek egyet. Az ilyen ember Sátán jobb keze. Nem kevés azoknak a száma, akik vádakat emelnek testvéreik ellen, és miközben Isten dolgozik, és szolgái őszinte hódolattal járulnak elé, ezek a vá- daskodók sem maradnak tétlenül. Hamis színben tüntetik fel azoknak a szavait és cselekedeteit, akik szeretik és követik az igazságot. Azt a látszatot keltik, hogy Krisztus legbuzgóbb, leglelkesebb, legönmegta- gadóbb szolgái becsapottak vagy csalók. Hamis képet festenek az igaz és nemes cselekedetek indítékáról; vádaskodnak és gyanút ébresztenek a tapasztalatlanok lelkében. Minden elképzelhető módon igyekeznek tisztátalannak és álnoknak beállítani azt, ami tiszta és igaz. NR 26.2

Senkinek sem kell azonban róluk tévedésben lennie. Könnyen felismerhető, kinek a gyermekei, kinek a példáját követik, és kinek a munkáját végzik. „Gyümölcseikről ismeritek meg őket.” (Máté 7:16) Felismerhető a gyökér, ahonnan ezek kisarjadnak, a személy, aki „test-véreink vádolója”, a bőszült rágalmazó, akinek nincs helye Isten előtt többé. (Jelenések 12:10) NR 27.1