Gyermeknevelés

32/84

VIII. Legfőbb feladat:a jellemépítés

31. fejezet — A jellem fontossága

Egyetlen kincsünk, amelyet e földről magunkkal vihetünk — A Krisztus képmására átalakult jellem az egyetlen kincs, amelyet ebből a világból elvihetünk magunkkal az elkövetkezendőbe. Akik ezen a földön Krisztus iskolájába járnak, magukkal viszik a mennybe mindazt, amit tőle tanultak. A mennyben is állandóan fejlődni fogunk, milyen fontos hát, hogy ebben az életben miként alakul jellemünk.1
Gyn 108.1

Az igaz jellem: a lélek jósága — A szellemi képességek és zsenialitás nem a jellem tulajdonságai, mert ezekkel sokszor olyanok is rendelkeznek, akiknek a jelleme éppen ellentéte a jónak. A jó hírnév sem jellemtulajdonság. A valódi jellemtulajdonság a lélek jósága, ami a cselekedetekben és az életvitelben nyilvánul meg.2 Gyn 108.2

Az igaz jellem többet ér az aranynál és ezüstnél. Nem befolyásolja kétségbeesés vagy elégedetlenség, és azon a napon, amikor a földi javak elsöpörtetnek, nagy hasznot hoz majd. A becsületesség, határozottság és állhatatosság olyan tulajdonságok, amelyeket mindenkinek komolyan kell ápolnia, mert tulajdonosát ellenállhatatlan erővel ruházza fel, s hatalmat ad neki a jót cselekedni, a gonoszt legyőzni és a szerencsétlenségeket, csapásokat elviselni.3
Gyn 108.3

A jellem két alkotórésze — A jellem erejét két dolog alkotja: az akaraterő és az önuralom. Sok fiatal összetéveszti az erős, féktelen indulatot az erős jellemmel, pedig valójában gyenge ember az, akit az indulatai uralnak. Gyn 109.1

Az ember valódi nagysága és nemessége azon mérettetik meg, hogy van-e ereje megfékezni érzéseit, vagy az érzések és indulatok győzik le őt. A legerősebb ember az, aki bár érzékeny a sérelmekre, mégis megfékezi szenvedélyét és megbocsát ellenségeinek.4
Gyn 109.2

Fontosabb a látszatnál — Ha legalább olyan fontos volna, hogy a fiatalok nemes jellemmel és szeretetre méltó, barátságos természettel bírjanak, mint a divat majmolása a ruházkodásban és viselkedésben, akkor százak lennének ott, ahol ma csak egy-egy ifjút látunk. Az ilyen fiatal felkészülten lépne ki az életbe, és azon fáradozna, hogy nemes befolyást árasszon a társadalomban.5
Gyn 109.3

Jellemfejlesztés - élethosszig tartó munka — A jellem fejlesztése élethosszig tartó munka, és az örökkévalóságra szól. Ha ezt mindenki felfogná, s meggondolná, hogy egyénileg döntünk saját sorsunk - az örök élet vagy az örök pusztulás - felől, mekkora változás állhatna be, s mennyire másképp használnánk ki ezt a próbaidőt! Mennyire más jellemű emberek töltenék be akkor földünket!6
Gyn 109.4

Növekedés és fejlődés — A mag csírázása a lelki élet kezdetét ábrázolja, míg a növény növekedése a jellem fejlődését szemlélteti. Nem létezik élet növekedés nélkül. A növény vagy növekszik, vagy elpusztul. Növekedése ugyanolyan csendes és észrevétlen, mint a jellem fejlődése. Életünk a fejlődés minden szakaszában tökéletes lehet; mégis, ha Isten szándéka teljesül az életünkben, állandó növekedést tapasztalunk majd.7 Gyn 109.5

Az élet aratása — Az élet aratása a jellem, s ez határozza meg az ember sorsát mind az ítéletre, mind az eljövendő életre. Gyn 110.1

Az aratás az elvetett mag megsokszorozódása. Minden mag a fajtájának megfelelő termést hoz. így van ez dédelgetett jellemvonásainkkal is. Az önzés, önszeretet, önbecsülés, önös érdek magától terem, s ennek vége nyomorúság és romlás. “Mert aki vet az ő testének, a testből arat veszedelmet; aki pedig vet a léleknek, a lélekből arat örök életet.” (Gal. 6:8) A szeretet, rokonszenv és kedvesség az áldás gyümölcseit termik, és múlhatatlan aratást eredményeznek.8
Gyn 110.2

A kereszténység legnagyobb bizonysága — Ha a keresztény anyák becsületes jellemű, szilárd elvekkel bíró, erkölcsös gyermekeket ajándékoznak a társadalomnak, ezzel a legnagyobb missziómunkát végzik el. Alapos nevelésben részesült gyermekeik, helyüket elfoglalva, a legnagyobb bizonyságot adják a kereszténységről, ami csak adható a világnak.9
Gyn 110.3

Egyetlen jól nevelt gyermek befolyása — Nagyobb munka soha nem volt halandóra bízva, mint a jellemformálás. A gyermekeket nemcsak oktatni, de nevelni is kell. És ki mondhatná meg előre egy növekedő gyermek jövőjét? A lehető legnagyobb gondot kell a gyermekek művelésére fordítani. Egyetlen jól nevelt gyermek, akit az igazság elveire oktattak, akinek jellemét a szeretet és az istenfélelem szálai szövik át, olyan jó befolyással lesz a világra, amit nem lehet felbecsülni. 10 Gyn 110.4