Gyermeknevelés

28. fejezet — Igazmondás

A szülők legyenek az igazmondás példaképei — Szülők és tanítók, legyetek hűségesek Istenhez! Legyen mentes minden hamisságtól az életetek! Ne találtassék csalárdság ajkaitokon. Bármilyen kellemetlen vagy bosszantó helyzetbe kerültök is, útjaitok, szavaitok és munkátok mindig legyen becsületes a szent Isten szemében. Borzalmas hatása van a hamisság első leckéjének! Akik állítják, hogy Isten fiai és lányai, vajon átadják-e magukat a hamis cselekedeteknek és hazugságnak? Ne engedjétek meg magatoknak, hogy gyermekeitek valaha is ezzel mentegetőzhessenek: “Anya sem mond igazat. Apa sem mond igazat...” Gyn 101.1

Amikor a mennyei vizsgálaton megpróbálnak, vajon ez legyen nevetek mellé jegyezve: csaló!? Gyermekeitek éppen azok példája által legyenek megrontva, akiknek az igazság ösvényén kellett volna vezetniük őket? Isten ereje ne változtassa meg inkább az anyák és apák szívét? S ne hagyja-e az Ő Szentlelke bélyegét a gyermekeken? Gyn 101.2

Nem lehet elvárni a gyermekektől, hogy mindenben korrektek legyenek, de fennáll a veszély, hogy hibás neveléssel a szülők lerombolják azt a bennük lévő őszinteséget, amely a gyermekek legfőbb jellemvonása kellene hogy maradjon. A szülőknek minden tőlük telhetőt meg kell tenniük, hogy megőrizzék gyermekeik természetes egyszerűségét. Gyn 101.3

Ahogy a gyermekek növekednek, a szülőknek minden lehetőséget ki kell zárniuk azoknak a magvaknak az elvetésére, amelyek hamissággá és csalássá fejlődnek, s később a megbízhatatlanság szokásává érnek.¹
Gyn 101.4

Sohase beszéljetek mellé! — A szülők legyenek az igazmondás példaképei, mert ezt mindennapos tanításként kell a gyermekek szívébe vésni. Változhatatlan elvek irányítsák a szülőket az élet minden dolgában, különösen gyermekeik fegyelmezésében és oktatásában. “Az ő cselekedeteiből ismerteti meg magát még a gyermek is, ha tiszta-e, és ha igaz-e az ő cselekedete.” (Péld. 20:11) Gyn 101.5

Egy anya, akiből hiányzik a tisztánlátás és nem követi az Úr vezetését, csalóvá és képmutatóvá nevelheti gyermekeit. Az így dédelgetett jellemvonások annyira rögzülhetnek, hogy a hazugság olyan természetessé válik, mint a lélegzés, s a gyermekek csupán színlelni fogják az őszinteséget és jóságot.² Gyn 101.6

Szülők, soha ne kerteljetek! Soha ne mondjatok valótlanságot, még példaként se! Ha azt akarjátok, hogy gyermekeitek őszinték legyenek, legyetek igazmondók ti magatok is! Legyetek egyenesek és őszinték!³ Gyn 102.1

A legcsekélyebb mellébeszélés sem engedhető meg! Ha az anyák megszokják a köntörfalazást és hazugságot, a gyermekek is követik majd példájukat.⁴
Gyn 102.2

A durva szavak hazugságra ösztönöznek — Ne váljatok türelmetlenné gyermekeitek iránt, ha hibáznak. Amikor rendreutasítjátok őket, ne beszéljetek indulatosan és durván, mert ez megzavarja a gyerekeket, és nem merik megmondani az igazságot.⁵ Gyn 102.3