Gyermeknevelés

26. fejezet — Udvariasság és tartózkodás

Az udvariasság otthon kezdődik — Szülők, tanítsátok meg gyermekeiteknek, hogyan kell otthon udvariasan viselkedniük! Szoktassátok őket arra, hogy kedvességet és gyengédséget tanúsítsanak egymás iránt. Ne engedjétek, hogy az önzés a szívükben éljen, vagy az otthonotokban bármi módon helyet találjon!¹ Gyn 96.1

Az elhanyagolt, nyers szavak közt felnőtt fiatalok jellemében később ez a nevelés fog megnyilvánulni. Ha a szülők nem ébrednek felelősségük tudatára, azt a termést aratják majd, amit maguk vetettek el. ²
Gyn 96.2

Mennyei elvek hassák át... — A mennyei elveket kell átültetni földi otthonaink irányításába. Minden gyermek tanulja meg, hogy udvarias, könyörületes, szerető szívű, együttérző, előzékeny és gyengéd legyen.³ Gyn 96.3

Ha a család minden tagja a mennyei királyi családhoz tartozik, akkor valódi udvariasság hatja át az otthon légkörét, és mindenki arra törekszik, hogy a többieknek örömet szerezzen.⁴
Gyn 96.4

Elvek és példamutatás által tanítani — A gyermekek ugyanúgy ki vannak téve a kísértéseknek, mint a felnőttek, ezért a család idősebb tagjainak elvek és példamutatás által kell őket tanítani az előzékenységre, derűre, szeretetre és a mindennapi kötelességek hűséges teljesítésére.⁵
Gyn 96.5

Pihenéshez közeledő, “megfáradt lábak” — Isten különösen fontosnak tartja, hogy gyengéden tiszteljük az időseket, ezért így szól: “Igen szép, ékes korona a vénség, az igazságnak útjában találtatik.” (Péld. 16:31) Gyn 96.6

Megvívott harcokról, győzelmekről, elviselt terhekről és leküzdött kísértésekről beszél az Ige. Fáradt lábakról, amelyek közelednek nyugalmuk felé; olyan helyekről, amelyek nemsokára megüresednek. Segítsetek a gyermekeknek erről gondolkodni! Ekkor egyengetni fogják az idősek útját előzékenységgel és tisztelettel, és a saját fiatal életük is ked- vesebb, szebb lesz, mivel ügyelnek a parancsolatra: “Az ősz ember előtt kelj fel, és a vén ember orcáját becsüld meg...” (III. Móz. 19:32)⁶
Gyn 96.7

Taníts tartózkodásra és szerénységre! — Napjaink fiatalságának feltűnő jellegzetessége a büszkeség, magabízás és vakmerőség - így válnak ők korunk átkává. Tanítsuk a legszentebb komolysággal gyermekeinket a szerénység és alázatosság leckéire otthon és a szombatiskolában egyaránt.⁷ Gyn 97.1

Ti, akikhez most szólok, figyeltek-e a nektek adott utasításra? Figyelmeztessétek a fiatalokat: ne engedjenek fölényességet a beszédükben, inkább legyenek szerények és tartózkodóak. Legyenek gyorsak a hallásra a lelkileg hasznos dolgokat illetően, és legyenek lassúak a szólásra, hacsak nem Jézust kell képviselni és az Igazságról tanúskodni. Szerény viselkedéssel mutassátok meg alázatos gondolkodásotokat. ⁸
Gyn 97.2

Az erény egyik őre — A szerénység felbecsülhetetlen értékű drágakő! Az erényt őrizhetitek meg általa... Indítva érzem magam az Úr Lelkétől, hogy sürgessem nővéreimet, akik istenfélőnek vallják magukat, hogy ápolják a szerény viselkedést és legyenek tartózkodók... Kíváncsi vagyok, mikor valósul meg, hogy fiatalabb nővéreink megfelelően viselkednek majd? Tudom, hogy mindaddig nem lesz határozott, jó irányú változás, amíg a szülők nem érzik a fontosságát, hogy nagyobb gondot fordítsanak gyermekeik helyes nevelésére. Tanítsátok őket tartózkodó, szerény viselkedésre! ⁹
Gyn 97.3

A valódi báj — A gyermek valódi bája a szerénység és engedelmesség - figyelmes fülek, amelyek készek meghallani az irányító szavakat, és engedelmeskedni akaró lábak és kezek, hogy a kötelesség ösvényén járjanak és dolgozzanak. Egy gyermek igazi jósága már ebben az életben meghozza gyümölcsét.¹⁰ Gyn 97.4