Gyermeknevelés

22. fejezet — Igyekezet és kitartás

Megelégedettség a feladat elvégzésében — A gyerekek gyakran fognak hozzá lelkesedéssel egy munkához, de elfáradva vagy belezavarodva szeretnének változtatni és valami újat kezdeni. Ha többféle dologba kezdve, egy kis csalódás miatt abbahagyják a munkát, akkor egyik feladatról a másikra ugrálva végül semmit sem fejeznek be tökéletesen. A szülők ne engedjék, hogy gyermekeiket a változtatgatás kedvtelése vezesse. Ne foglalják le magukat annyira, hogy ne maradjon idejük türelmesen fegyelmezni és irányítani a fejlődő kis embert. Néhány bátorító szó, időben nyújtott támogatás átsegítheti őket a nehézségeken és az elkedvetlenedésen, s ha látják az elvégzett munka eredményét, elégedettségük még nagyobb erőfeszítésekre sarkallja őket. Sok gyermek csügged el a bátorító szavak és egy kis segítség híján, s így egyik dologról a másikra tér át. Ezt a szomorú fogyatékosságukat aztán továbbviszik későbbi életükbe, mivel nem tanulták meg, hogy kitartóak legyenek a csüggesztő körülmények között is. Sajnos sokak egész élete sikertelenségbe torkollik amiatt, hogy fiatalon nem részesültek helyes fegyelmezésben. A gyermek- és ifjúkorban kapott nevelés, a fiatalkori hatások meghatározzák felnőttkori pályafutásukat, és vallásos tapasztalatuk neveltetésüknek megfelelő bélyeget visel magán.¹
Gyn 84.1

A tétlenség megszokása kihat a későbbi életre — Az elkényeztetett gyermekek, akik elvárják, hogy mindig kiszolgálják őket, csalódottak és kedvetlenek lesznek, ha követeléseik nem teljesülnek. Ugyanez a beállítottság lesz majd látható egész későbbi életük folyamán - gyámoltalanok, mások segítségére szorulók lesznek, elvárva, hogy mindig kedvezzenek és engedjenek nekik. Még felnőttkorukban is, ha ellenállást tapasztalnak, sértve érzik magukat, azt gondolják, hogy visszaélés történt velük, s így gyötrődnek végig életútjukon, nehezen hordozva saját terheiket, gyakran zúgolódva és bosszankodva, mert semmi sem felel meg nekik.² Gyn 84.2

Az alaposság és gyorsaság szokásának fejlesztése — Az anyától a gyermekek tanuljanak gondosságot, alaposságot és gyorsaságot, s váljanak ezek szokásaikká. Ha megengedjük, hogy akár egykét órát is eltöltsenek olyan munkával, amit fél óra alatt is el lehet végezni, ez nem más, mint hogy hagyjuk kialakulni a lassúság és késlekedés szokását. A szorgalom és alaposság szeretete kimondhatatlan áldásnak bizonyul a fiatalok számára az élet magasabb iskolájában, amelybe be kell majd lépniük, ha idősebbek lesznek. ³
Gyn 85.1

Tanács - különösen lányoknak — Van egy másik hiba, ami sok nehézséget és bajt okozott nekem: némely lánynak az a rossz szokása, hogy nyelvük állandóan pereg, a drága időt érdemtelen dolgokról való fecsegéssel töltik, s míg a beszélgetésre figyelnek, munkájuk vontatottan halad. Ezeket a dolgokat sokan semmiségnek nézik, említésre sem méltónak, s ezzel becsapják magukat. A részletek nagyon is lényegesek, mert fontos kapcsolatban állnak az egésszel. Isten nem figyelmetlen az apróságokat illetően sem, amelyek által az emberiség jólétéért munkálkodik.⁴
Gyn 85.2

A kis dolgok jelentősége — Soha ne becsüljük le a kis dolgok jelentőségét, mert ezek szerzik az élethez szükséges valódi fegyelmet, s ezek által alakul a lélek vagy krisztusi, vagy ördögi hasonlatosságra. Isten segít nekünk ápolni szokásainkat a gondolkodásban, beszédben és tettekben, hogy bizonyítsuk mindenkinek: Jézussal voltunk és tőle tanultunk.⁵
Gyn 85.3

A győzelmek mint lépcsőfokok — Tanítsátok a gyermekeket és fiatalokat arra, hogy minden hiba, minden tévedés, minden nehézség árán kivívott győzelem egy-egy lépcsőfokká váljék a jobb és magasabb rendű dolgok felé vezető emelkedőn.⁶ Gyn 85.4