Gyermeknevelés

74/84

XVII. A lelki erők felébresztése

73. fejezet — Az örök életre nevelés felelőssége

Korunk különösen pusztító hatással van a gyermekekre — Szerencsétlen korban élünk: a gyermekeket erős áramlat sodorja a kárhozat felé. A gyermeki tapasztalatnál sokkal többre van szükség ahhoz, hogy az árral szembe tudjanak fordulni, s az ne ragadja őket magával. A fiatalok általában mind Sátán foglyai, aki angyalai közreműködésével a biztos pusztulásba vezeti őket. Sátán és seregei hadat viselnek Isten kormányzata ellen. Sátán meg akarja zavarni, s kísértéseivel le akarja győzni azokat, akik át szeretnék adni szívüket Istennek, mert célja, hogy végleg elcsüggedjenek és feladják a harcot. 1 Gyn 329.1

Soha nem volt olyan nagy szükségünk az Istennel való szoros kapcsolatra, mint napjainkban. A legnagyobb veszélyt mindig is az jelentette Isten népe számára, hogy a világ elveihez és szokásaihoz alkalmazkodik. A fiatalok különösképpen veszélyben vannak ezen a téren. Az apáknak és anyáknak résen kell lenniük Sátán cselvetéseivel szemben. Míg azon mesterkedik, hogy megrontsa gyermekeiket, a szülők ne áltassák magukat azzal, hogy nem fenyeget különösebb veszély. Míg gyermekeik örök élete forog kockán, egyetlen gondolatot se pazaroljanak e világ dolgaira. 2 Gyn 329.2

A szülők általában közömbösek — Szomorú, amikor a szülők lelki élete meghidegül, s mivel szűkében vannak az Isten iránti áhítatnak és rajongásnak, nem is ébrednek tudatára, micsoda felelősséget hanyagolnak el azzal, hogy gyermekeiket nem nevelik türelmesen és gondosan az Úr útjainak megtartására.3 Gyn 330.1

A szülők általában mindent megtesznek, hogy gyermekeiket alkalmatlanná tegyék a gyakorlati élet szigorú próbáiban való helytállásra. E próbákra pedig a jövőben biztosan számíthatnak, amikor a kísértések óráiban dönteniük kell jó és rossz között. Nem tartanak ki elveik és kötelességük mellett, s környezetük szenved majd gyengeségük miatt. 4
Gyn 330.2

A legfontosabb munkát elhanyagolták — A napjainkban mindent elárasztó gonoszság egyik oka az, hogy a szülők mindenféle dolgokkal elfoglalják magukat, s elhanyagolják a legfontosabb munkát: hogy gyermekeiket szeretettel és türelemmel az Úr útjaira oktassák. 5 Gyn 330.3

Az anyák sokféle tudományt elsajátíthatnak, de ha nem ismerik meg Jézust mint személyes Megváltójukat, akkor a legfontosabb ismeretet nem szerzik meg. Ha Krisztus jelen van az otthonukban és Ő a legfőbb tanácsadójuk, akkor az igaz vallás alapelveire tanítják gyermekeiket - már a csecsemőkortól kezdve. 6
Gyn 330.4

Átengedik Sátánnak az irányítást — Mivel az emberek nem Istennek engedelmeskednek, hanem a maguk akaratát követik és saját útjaikon járnak, ezzel hagyják, hogy Sátán kitűzze pokolbeli zászlaját otthonukban, s hatalmát gyakorolja a csecsemőkön, gyermekeken és fiatalokon. A gyermekek féktelen akaratán és torzult jellemén keresztül mutatkozik meg az ördög hangja és akarata. Általuk uralkodik, s velük hajtatja végre gonosz terveit. A romlott jellem megnyilvánulásai, amelyek kizárják az Isten iránti tiszteletet és Sátán sugallatainak való engedelmességre késztetnek, gyalázatot hoznak a Mindenhatóra. Minden képzeletet felülmúló a szülők bűne, amit azzal követnek el, hogy eltűrik Sátán uralkodását gyermekeik életében. 7 Gyn 330.5

A szülők oktalan kényeztetésükkel, hibás nevelésükkel s a romlott ízlés és étvágy kielégítésével magukra vonják a felelősséget gyermekeik torz hajlamaiért és viselkedéséért. Sátán e hajlamokon keresztül képes uralni és Isten törvényével szembeni engedetlenségre bírni az ember egész lényét. A szülők nem parancsolnak “maguk után”, mint Ábrahám tette (I. Móz. 18:19). És mi az eredmény? A gyermekek és fiatalok a lázadás zászlaja alatt sorakoznak fel. Nem hagyják irányítani magukat, hanem a saját akaratukat követik mindenben. A gyermekek számára az egyetlen remény, ha megtanítják őket az önmegtagadásra és önuralomra. 8 Gyn 330.6

Óriási küzdelem vár a neveletlen gyermekekre — A fegyelmezés nélkül felnőtt gyerekeknek, amikor hitvalló keresztényekké válnak, mindent elölről kell tanulniuk. Gyermekkori nevelésük kihat egész vallásos életükre. Az önfejűség gyakran tör a felszínre. Az önmegtagadásnak ugyanazt a hiányát látjuk, ugyanolyan nehezen viselik a feddést, ugyanúgy magukat szeretők, mint gyermekkorukban voltak. Vonakodnak kikérni mások véleményét, tanácsát, s elzárkóznak mások ítéletének meghallgatásától. Ugyanazt a lustaságot, a teherviseléstől való húzódozást, a felelősség vállalásának hiányát látjuk bennük. Mindez felszínre tör a gyülekezethez fűződő viszonyukban is. Az ilyen ember is győztessé válhat, de mily kemény csata, micsoda véres küzdelem árán! Gyn 331.1

Nagyon nehéz utólag végigjárni a szigorú fegyelem iskoláját, amire a keresztény jellemhez szükségük van! Ha végül is győznek, visszatekintve meg fogják látni, milyen közel jártak az örök pusztulás szakadékához - csupán azért, mert gyermekkorukban nem nevelték helyesen őket, s nem tanultak meg engedelmeskedni.9 Gyn 331.2

A romboló befolyások ellen — Szülők, gyermekeitek világra hozásával felelősséget vállaltatok értük, anélkül, hogy beleszólhattak volna, ezért ti feleltek életükért és lelkükért. A világ vonzereje csábít és elkápráztat, de ti úgy nevelhetitek őket, hogy ellenálljanak romboló befolyásának. Megtaníthatjátok nekik a felelősségek hordozását, Isten iránti kötelességük tudatára ébreszthetitek őket, s megértethetitek velük, hogy cselekedeteik meghatározzák örök életüket vagy jövőbeni bukásukat.10 Gyn 331.3

Napjaink fiatalsága nincs felkészülve Sátán cselvetéseire. Ezért a szülők legyenek éberek, s kitartó szorgalommal munkálkodjanak, hogy már az Ellenség legelső támadását észrevegyék és visszaverjék. Meg kell tanítaniuk gyermekeiknek, hogy mikor van ideje a “leülésnek” és “felkelésnek”, mikor van ideje az alvásnak és az ébredésnek (Préd. 3:1).11 Gyn 331.4

Örökösen ébernek kell lennünk ahhoz, hogy a gyermekeket az igazság ösvényén terelhessük. Sátán már legkisebb koruktól kezdve azon munkálkodik, hogy vágyat ébresszen bennük olyan dolgok után, ame- lyeket Isten megtiltott. A gyermek biztonsága nagymértékben a szülők gondosságán és éberségén múlik.12 Gyn 331.5

Nem engedhetnek meg maguknak semmit, ami visszatartaná őket attól, hogy gyermekeiket hozzásegítsék annak megértéséhez, mit jelent az Úrban bízni és neki tökéletesen engedelmeskedni.13
Gyn 332.1

Ébredjetek halálos szendergésetekből! — Szüleik közönyössége miatt sok gyermek úgy érzi, nem törődnek lelkével. Ennek nem szabad így lennie! Akiknek gyermekei vannak, intézzék úgy ügyeiket és házi teendőiket, hogy semmi ne állhasson kicsinyeik és őközéjük, ami akadályozhatná törekvésüket, hogy Krisztushoz vezessék őket. Tanítsatok a gyermekeknek Jézus szeretetéről, hogy tiszta szívűek, tiszta beszédűek és egyenes jelleműek legyenek! Gyn 332.2

Az Úr készségesen munkálkodna a gyermekek szívében, ha a szülők hajlandók lennének együttműködni vele, de semmiképpen sem veszi át tőlük azt a munkát és felelősséget, amelyet vállaikra helyezett, és egyedül az ő részük. Szülők, ébredjetek halálos szendergésetekből! 14
Gyn 332.3

Nagy reménységünk az otthon vallásossága — A szülők alszanak, s gyermekeik a szemük láttára mennek tönkre. Az Úr arra szólítja fel szolgáit, hogy elvek képviselete és példamutatás által hívják fel a nép figyelmét az otthoni vallásosság jelentőségére. Tárjátok e kérdést gyülekezeteitek elé! Hassatok a lelkiismeretre az oly régóta elhanyagolt szent kötelesség ügyében! Ez majd megtöri a képmutató lelkületet és az igazsággal szembeni ellenállást. Az otthon vallásossága a mi nagy reménységünk, amely fényes kilátásokkal biztat az egész családnak az Igazsághoz való megtérését illetően.15
Gyn 332.4

Sátán uralmát meg lehet törni — A szülőket nagyobb vád terheli, mint amit el tudnak képzelni. Az örökség, amelyet a gyermekek kapnak, a bűn öröksége. A bűn elválasztotta őket Istentől. Jézus az életét adta, hogy ami elszakadt, újra eggyé lehessen. Az ember mint Ádám leszármazottja, semmi mást nem örökölt, csak bűnösséget és halálos ítéletet. De Krisztus közbelépett és helytállt ott, ahol Ádám elbukott. Kiállt minden próbát, amit egy ember elviselhet... Jézus tökéletes példája és Isten kegyelme elégséges ahhoz, hogy fiainkat és leányainkat Isten fiaivá és leányaivá neveljük. Ez nem megy másként, csak lépésről lépésre, pontról pontra, elvek és tanítások által, hogy miként adhatják szívüket és akaratukat teljesen Krisztusnak, Sátán hatalmának megtörése érdekében.16 Gyn 332.5

Apák és anyák, a hit teljes biztonságában védelmezzétek fiaitokat és lányaitokat! Egyetlen türelmetlen szót se halljanak tőletek! Ha szükséges, ismerjétek be előttük, hogy eddig engedtétek őket a hiúság ösvényén járni, ami Istennek nem tetszik, pedig Ő az egyszülött Fiát sem sajnálta feláldozni az elveszett világért, hogy bűneikre bocsánatot nyerhessenek... Gyn 333.1

Szülők, akik sokféle módon kényeztettétek gyermekeiteket az ő kárukra: Isten azt szeretné, ha mindezt most jóvátennétek! Figyeljetek a hívásra még ma! 17
Gyn 333.2

A legfontosabb misszióterület — Tűzzétek ki életcélotokul, hogy gyermekeitek jellemét az isteni mintára formáljátok! Ha valaha is birtokolni fogják az igazi belső ékesség, a szelíd és alázatos lelkület kincsét, ez azért lesz, mert ti kitartóan Isten szavának szeretetére neveltétek őket, s arra, hogy többre értékeljék az Úr jóváhagyását, mint a világ elismerését. Napjaink fiatalsága nincs felkészülve Sátán cselvetéseire. A szülőknek ezért ébereknek kell lenniük.18 Gyn 333.3

Mint Isten munkásai, munkánkat kezdjük azokkal, akik a legközelebb állnak hozzánk. Nincs fontosabb misszióterület, mint saját otthonunk.19 Gyn 333.4

Missziós lelkületre van szükségünk otthonainkban, hogy az élet Igéjét családunk tagjai elé tárjuk, s arra vezessük őket, hogy Isten országába, a mennyei otthonba vágyakozzanak. 20 Gyn 333.5

A gyermekek nevelése és irányítása a legnemesebb missziómunka, amelyet egy ember magára vállalhat. 21
Gyn 333.6

Jól be kell osztani a nevelésre fordított időt! — Milyen komolyan és kitartóan dolgozik a festő, míg modelljének tökéletes mását a vászonra viszi, és milyen szorgalmasan faragja és csiszolja a követ a szobrász, míg előtűnik a forma, amelyet meg akar mintázni. Ugyanígy kell a szülőknek is munkálkodniuk, hogy gyermekeiket a megadott minta szerint Jézus Krisztus jellemének formájára alakítsák. Ahogyan a türelmes művész tanulmányokat és terveket készít, hogy munkája eredményét tökéletesítse, a szülőknek is jól be kell osztaniuk a nevelésre fordított idejüket, hogy gyermekeik alkalmassá váljanak a gyakorlati életre és a mennyek országára egyaránt. A művészek munkája jelentéktelen a szülőké mellett. Míg az egyik élettelen anyagot formál csodás szépségű alakokká, addig a másik emberi lényekkel bánik, akiknek élete jóvá vagy gonosszá válhat - lehet az emberiség áldására, de átkára is, végződhet sötétségben, vagy tarthat majd örökké egy bűntelen világban. 22 Gyn 333.7

Legyen cél a tökéletesség! — Jézus is volt kisgyermek. Érte is tiszteljétek a gyermekeket! Tekintsetek rájuk úgy, mint szent megbízatásotok céljára, nem azért, hogy kényeztessétek és bálványozzátok, hanem hogy tiszta és nemes életre neveljétek őket. Ok mindnyájan Isten tulajdonai. Végtelenül szereti őket, titeket pedig felszólít: működjetek együtt vele abban, hogy jellemük tökéletessé formálódjék. Az Úr tökéletességet követel megváltott családjától. Olyan tökéletességet vár el tőlünk, amilyet Krisztus tárt elénk, amikor emberként járt a Földön. Az apáknak és anyáknak nagyon jól meg kell érteniük a gyermeknevelés módszereit, hogy együttműködhessenek Istennel. 23 Gyn 334.1

Megtért szülőkre van szükség — Éjjel és nappal óriási teherként nehezedik rám az a gondolat, hogy milyen nagy szükségünk van megtért szülőkre. Milyen sokan vannak, akiknek meg kell alázniuk szívüket Isten előtt és kapcsolatba kell kerülniük a mennyel, ha megmentő befolyással akarnak lenni családjukra. Tudniuk kell, hogy mit cselekedjenek, ha gyermekeiket a megváltottak örökségének részeseivé kívánják nevelni. Naponta kell mennyei világosságot nyerniük, s naponta kell a Szentléleknek szívükre és értelmükre hatnia. Naponta be kell fogadniuk az igazság Igéjét, s annak kell irányítania egész életüket. 24 Gyn 334.2

Óriási felelősség nyugszik a szülőkön, és kitartóan kell küzdeniük, hogy betöltsék az Isten által számukra kijelölt missziót. Ha látják, hogy lényük minden erejét meg kell feszíteniük azért, hogy gyermekeiket Istenhez vezessék, akkor félretesznek minden könnyelműséget és nagyravágyást, amelyekből most még oly sok látható. Nem tekintenek semmit áldozatnak vagy túl nagy fáradságnak, hogy felkészítsék őket az Úrral való örömteli találkozásra. Mint Isten követőinek, ez lesz szolgálatuk egyik legdrágább része, amit nem tudnak elhanyagolni.25 Gyn 334.3

Tekintsetek szüntelenül Jézusra! — Feszítsétek meg minden lelkierőtöket annak érdekében, hogy kicsiny nyájatokat megmentsétek! A pokol minden ereje összefog majd ellenük, hogy elpusztítsa őket, de Isten gátat emel értetek az Ellenséggel szemben. Imádkozzatok sokkal többet, mint most! Szeretettel és gyön- géden tanítsátok gyermekeiteket arra, hogy úgy járuljanak Isten elé, mint mennyei Atyjuk elé. Példaadásotokkal tanítsátok őket önuralomra és segítőkészségre! Mondjátok el nekik, hogy Jézus nem azért élt, hogy önmagának szolgáljon. Gyn 334.4

Gyűjtsétek össze a mennyei világosság minden sugarát, amely ösvényeteket megvilágítja, és járjatok világosságban, tudva, hogy Krisztus maga a világosság. Amikor nekiláttok, hogy gyermekeiteket megtanítsátok Istennek szolgálni, a legnehezebb próbák jönnek majd rátok - de ne csüggedjetek el, s ne adjátok fel a reményt! Kapaszkodjatok Jézusba, aki így szól hozzátok: “Avagy fogja meg erősségemet, kössön békét velem, békét kössön velem!” (Esa. 27:5) Nehézségek jönnek majd, különböző akadályokat kell leküzdenetek, de tekinteteteket állandóan függesszétek Jézusra. Ha veszélyhelyzet áll elő, kérdezzétek Őt: “Uram, most mit cselekedjem?” Ha nem zsörtölődtök és elégedetlenkedtek, az Úr minden bizonnyal utat mutat. Segít a beszéd adományát krisztusi szeretettel használni, hogy béke és szeretet uralkodjék otthonotokban. Ha kitartóan követitek ezeket a tanácsokat, otthonotok evangéliumhirdetőivé s gyermekeitek lelkipásztoraivá válhattok. 26
Gyn 335.1

Ez a munka kifizetődő — Igaz, hogy az anya könnyhullatásaitól és az apa imádságaitól kezdve sok áldozatot kíván Isten útjára nevelni a gyermekeket. Rendíthetetlen kitartást és türelmes irányítást igényel, de ez a munka megtérül. A szülők így erődöt építhetnek gyermekeik köré, amely megvédi őket az egész világunkat elárasztó gonoszságtól. 27 Gyn 335.2