Étrendi és táplálkozási tanácsok

Előszó

Hogyan keletkezett e könyv?

Évtizedekkel azelőtt, mielőtt a sok élettantudós a táplálkozás és egészség szoros kapcsolatával foglalkozott volna, Ellen G. White írásai világosan rámutattak az elfogyasztott étel, valamint testi és lelki jólétünk közötti kapcsolatra. 1863-tól kezdve beszédeiben és írásaiban gyakran tárgyalja az étrend és a megfelelő táplálkozás fontosságát. Tanácsai, amelyek füzetekben, könyvekben, egyházi folyóiratokban és személyes bizonyságtevésekben maradtak ránk, erős hatást gyakoroltak a hetednapi adventisták táplálkozási szokásaira és közvetve benyomást tettek a nagyközönségre is. ETT 9.1

Ellen G. White táplálkozásra és az egészséges étrendre vonatkozó írásait 1926-ban állították össze tárgykörök szerinti művé azzal a céllal, hogy elsősorban tankönyvül szolgáljon a Loma Linda College of Medical Evangelists [Egészségügyi Evangélizátorok Főiskoláján] táplálkozástudományt hallgató főiskolásoknak. Ez az első kiadásTestimony Studies on Diet and Foods [Bizonyságtevő tanulmányok az étrendről és táplálkozásról] rímmel hamar elfogyott. ETT 9.2

Az új és bővített kiadás Counsels on Diet and Foods [Étrendi és táplálkozási tanácsok] címmel 1938-ban jelent meg. Erre második kiadásként utaltak, és ezt az Ellen G. White Hagyaték Megbízottainak Testülete vezetésével készítették elő. A harmadik kiadás a Keresztény családi könyvtársorozat kisebb méretéhez igazítva 1946-ban jelent meg. A jelen, negyedik kiadásban sem a szövegben, sem az oldalszámozásban nem eszközöltünk változtatást. ETT 9.3

Egyedülálló összeállítás

Amikor összegyűjtötték a Counsels and Diet and Foods című könyv anyagát, arra törekedtek, hogy az magában foglalja az Ellen G. White tollából származó, e tárgyra vonatkozó oktatás teljes körét. Az így létrejött válogatás egyedülálló Ellen G. White könyvei között, mert úgy tárja elénk a rímszó alatt csoportosított tanácsokat, hogy azok nem kívánják meg a folyamatos olvasást. ETT 9.4

Minden rész olyan Ellen G. White anyagot tartalmaz, mely összeállítva jellemzően mutatja be a szóban forgó tárgyat. Semmit sem hagytak figyelmen kívül, ami lényeges lenne a témában. Az eredeti forrásban az egészségi oktatásnak sok szakaszát gyakran egyetlen bekezdésben tárgyalja. Ilyen esetben valamennyi szövegösszefüggés közlése számottevő ismétlést jelentett volna. A keresztutalásokkal legkisebbre csökkentettük az ismétléseket. ETT 10.1

Míg a helyszűke és az ismétlések elkerülésére való törekvés célszerűtlenné tette az étrendi kérdések általánosabb szakaszairól tett minden állítás magában foglalását; ennek ellenére Ellen G. White tanításainak teljes és átfogó ismertetését nyújtjuk. ETT 10.2

Annak veszélye, hogy a részt tekintsük egésznek

Hogy e kötetet enciklopédiaszerűen szerkesztették, elkülönítve a főbb témákat és azokat tárgykörök szerint csoportosítva, azt megfelelő hivatkozási művé tették. De ez az enciklopédikus szerkesztés a könyvet olyanná teszi, amit könnyen tévesen is fel lehet használni. Hogy magunkévá tegyük a szerző szándékát és tanításainak teljes hatását, a könyvet egészként kell tanulmányoznunk. ETT 10.3

Az olvasó tartsa szem előtt, hogy Ellen G. White egyetlen megállapítása a táplálkozás tárgyának valamely részéről nagyon is távol lehet attól, hogy kifejezze a szerző teljes célját és tudását a test táplálkozási szükségleteiről. Például e könyv 488. pontjában lévő mondat aTestimonies [Bizonyságtételek] 2. kötet, 352. oldaláról így hangzik: “Zsiradékmentesen és amennyire lehet természetes állapotban elkészített gabonafélék és gyümölcsök legyenek mindazok asztalán, akik állítják, az elváltozásra készülnek.” Más kijelentéseinek fényében nem az volt Ellen G. White tanításának szándéka, hogy az elváltozásra készülők egyszerűen “gabonafélékre és gyümölcsökre” korlátozzák étrendjüket. A húsfogyasztás ellen 1869-ben papírra vetett “gabonafélék és gyümölcsök” tanácsolása, úgy látszik, a húsmentes étrend helyett áll. Ez a kijelentés nem említ dióféléket, zöldségeket vagy tejtermékeket, melyek mindegyikét Ellen G. White a kiegyensúlyozott táplálkozás fontos részének tekintette. ETT 10.4

A 487. pontban, mintegy húsz évvel később, a táplálkozás felvázolásában tett kijelentésében közli az állóképességet és szellemi élénkséget adó táplálékot, megemlítve a tejjel vagy tejszínnel készített gyü- mölcsöt, gabonaféléket és zöldségeket. Diófélékről nem esik szó. Az 1905-ben írt 492. pontban gabonamagvakat, dióféléket, zöldségeket és gyümölcsöket sorol fel, hogy ezek helyettesítsék a húst. Itt viszont nem említ tejet. Pedig az 1909-ben írt 602. pont magában foglalja a következő megállapítását: “A zöldségeket ízesítsük kevés tejjel, tejföllel vagy hasonló dolgokkal. ...Egyesek a tejtől, tojástól és vajtól tartózkodva a szervezetet hiányosan látták el megfelelő táplálékkal, aminek következményeként legyengültek és munkaképtelenné váltak. Ezzel rossz hírbe keverték az egészségügyi megújulást.” ETT 10.5

Számtalan más fent idézett hasonló eset is előfordul, amikor Ellen G. White egy-egy adott kijelentésben nem sorolja fel a megfelelő étrend összes kellékeit. Vigyázzunk, hogy minden tárgyban szert tegyünk teljes szándékára! Ne használjunk magukban elszigetelt megállapításokat, nehogy a részt tekintsük egésznek! ETT 11.1

Felszólítás tanulmányozásra

Ellen G. White nem azt akarta elérni a táplálkozásról szóló írásaival, hogy kizárja a lelkiismeretes kutatás szükségességét, hanem hogy megtaláljuk a legjobb és legalkalmasabb étrendet, kihasználva a növekvő tudás előnyét és mások tapasztalatát és kutatását. Ezt írta: ETT 11.2

“Az legyen életünk tanulmányozásának tárgya, hogy hogyan őrizzük meg testünket egészséges állapotban, hogy az élő gépezet minden része összhangban tudjon működni.”9. pont. ETT 11.3

“Nyilvánvalóan az a kötelességünk, hogy gondosan tanulmányozzuk e [természeti] törvényeket. Kutassuk azok testünkre vonatkozó követelményeit és alkalmazkodjunk azokhoz. A tudatlanság e dolgokban bűn.”10. pont. ETT 11.4

Ellen G. White nyilván érezte, hogy minden ember legyen jól tájékozott, használja ki a táplálkozási kutatás fejlődésének előnyét addig, amíg a következtetések összhangban vannak az ihletés által nyert tanácsokkal. ETT 11.5

A szélsőségek veszedelmei

Ellen G. White egy pillanatig sem habozott rámutatni a szélsőségek, a figyelmetlenségek vagy hanyagságok veszélyeire a család megfelelő étrendjéről való gondoskodásban. Ezt bizonyítja az a megállapítás, hogy “az anya által rosszul elkészített egészségtelen étel akadályozhatja, sőt tönkre teheti a felnőtt hasznosságát és a gyermek fejlődését.” 822. pont. Ugyanebben a megállapításban arra szólít fel, “gondoskodván a test szükségleteihez szabott táplálékról, amely egyúttal vonzó és ízletes.” ETT 11.6

Amíg nem értették teljesen néhány tejtermék használatának okát a kiegyensúlyozott, megfelelő étrendben, Ellen G. White ezek mellett szólva óvott mellőzésüktől. Ma az ismeretek fényében, hogy bizonyos parányi tápanyagok elengedhetetlenek a szervezet működéséhez, könnyebben megértjük ezt. Néhány tápanyag, bár nincs jelen a teljes növényi eredetű étrendben, mégis kielégítő mennyiségben megtalálható a tejes-tojásos-növényevő étrendben. Ez különösen fontos a gyermekeknek, akiknek Ellen G. White által megállapított megfelelő fejlődése akadályozva lehet a “rosszul elkészített, egészségtelen ételekkel”. ETT 12.1

A századfordulóhoz közeledve Ellen G. White arról kezdett írni, hogy az állatvilágban elharapódzó betegségek miatt minden állati táplálékról, beleértve a tejet, idővel le kell mondanunk (lásd: 603-606. pont), egyúttal ismételten óvott az ebbe az irányba tett idő előtti lépéstől. 1909-ben kijelentette, eljön az idő, amikor ez szükségessé válhat; mégis arra unszolt, hogy ne teremtsenek zavart “az idő előtti és túlzó korlátozásokkal”. Azt tanácsolta, “várjuk meg, amíg a körülmények megkövetelik azt, és az Úr előkészíti annak útját” 601-613. pont. ETT 12.2

A tejes-tojásos-növényevő étrend volt az, ami nyolcvannyolcadik életévéig erőt adott Ellen G. White tevékeny szolgálatára. ETT 12.3

Egészséges elvek alkalmazása tanulás közben

Bizonyos egészséges elveket kell mindig alkalmaznunk e könyvben található étkezési tanácsok tanulmányozásánál. Az összes utasításokat széles alapú, következetes, jól kiegyensúlyozott egészként nyitott szemmel kell tanulmányoznunk. Ügyelnünk kell arra, hogy az egyes tárgyköröknél az egész fejezetet olvassuk el. Aztán a szerző teljes szándékának felismeréséhez, megállapítást megállapítással vessünk össze. Ha a két megállapítás úgy látszik, nem egyezik egymással, akkor a tanulmányozó jól teszi, ha az egyiket vagy a másikat a hivatkozott forrásmunkában megkeresi. ETT 12.4

A tanulmányozó kövesse Ellen G. White példáját, aki három alapvető elvet ismert el, amint azt a Függelék I. bevezetése felsorolja: ETT 12.5

1. “A táplálkozási reformot lépésről lépésre kell megvalósítani”NO 22. ETT 12.6

2. “Nem jelölünk ki követendő pontos szabályokat az étrendre” 9T 159. ETT 12.7

3. “Nem teszem magamat senki próbakövévé”Letter 45, 1903. ETT 12.8

Az egészségügyi megújulás ajánlása

A valódi egészségügyi megújulás ésszerűsége miatt önmagát ajánlja. Eredményessége meglátszik majd a jó egészségen, életerőn, jó illatú leheleten és a jó közérzeten. A helyes egészséges szokások még a lelki életet is segíthetik. Jóleső érzés volt tanúsítani, hogy a tudományos kutatás előre haladása sok nagyszerű elvet, sőt apró oktatási részletet is teljesen megalapozott, amit Ellen G. White ihletett tolla által a h. n. adventistáknak ki lett nyilatkoztatva. ETT 13.1

Öszinte vágyunk, hogy e kötet segítse olvasóit jobb testi és lelki egészség elérésére. ETT 13.2

Az Ellen G. White Hagyaték Megbízottai
Washington, D. C.
1976. szeptember 17.

*****