A megváltás története

Kísértés és bukás

Sátán a kígyó alakját öltve magára ment be az Édenbe. A kígyó egy gyönyörű szárnyas lény volt és mialatt a levegőben repült, megjelenése ragyogó volt. Hasonlított a fénylő aranyhoz. Nem járt a földön, hanem helyről-helyre repült a levegőben és az emberhez hasonlóan gyümölcsöt evett. Sátán bement a kígyóba és elfoglalta helyét a tudás fáján és lassan kezdett enni gyümölcséből. MT 25.1

Éva, először öntudatlanul eltávolodott férjétől munkája közben. Amikor észrevette ezt, érezte, hogy veszély származhat belőle, azonban újra biztonságban érezte magát, ha nem is marad közvetlenül férje mellett. Elég bölcs és erős ahhoz, hogy felismerje a gonosz közeledését és szembeszálljon vele. Az angyalok figyelmeztették erre, hogy ne tegye. Éva kíváncsisággal vegyes csodálkozással meredt a tiltott fa gyümölcsére. Látta, hogy nagyon gyönyörű és gondolkodott magában, hogy Isten miért tiltotta meg olyan határozottan evését, sőt még érintését is. Most érkezett el az alkalom Sátán számára. Megszólította őt, mintha képes volna kitalálni gondolatait: “Valóban azt mondta Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek?” Lágy és kellemes dallamos hangon szólította meg a csodálkozó Évát, aki megdöbbenve hallgatta, hogy a kígyó beszél. A kígyó magasztalta Éva szépségét, ami nem volt kellemetlen számára. Éva azonban elcsodálkozott, mert tudta, hogy Isten nem ruházta fel a kígyót a beszéd adományával. MT 25.2

Éva kíváncsisága felébredt. Ahelyett, hogy elmenekült volna e helyről, figyelmesen hallgatta a kígyó beszédét. Nem jutott eszébe, hogy az elbukott ellenség használja fel a kígyót közvetítőnek, médiumnak. Sátán beszélt, nem a kígyó. Évát félrevezette hízelgésével és elhitette. Ha egy parancsoló egyéniséggel találkozott volna, akinek alakja hasonlított volna az angyalokéhoz, akkor résen lett volna. Azonban azon idegen hangnak férjéhez kellett volna űznie őt, hogy megtudakozza tőle, hogy miért szólította meg őt más valaki ilyen szabadon, ő azonban vitába szállt a kígyóval. Megválaszolta kérdését: “Mi ehetünk a kert fáinak gyümölcseiből, azonban annak a fának gyümölcséből, amely a kertnek közepette van, Isten azt mondotta: Ne egyetek, se ne érintsétek, hogy meg ne haljatok.” A kígyó így felelt: “Bizony nem haltok meg, hanem tudja az Isten, hogy amely napon esztek abból, olyanok lesztek, mint Isten, jónak és gonosznak tudói.” MT 25.3

Sátán azt mondta, hogy a tiltott fáról való evés által egy új és magasabb ismeretet nyernek, mint amivel eddig rendelkeztek. Ez volt az ő különös munkája, amit bukása óta nagyon eredményesen használt fel, hogy arra bírja az embereket, hogy fürkésszék a Mindenható titkait és ne legyenek megelégedve azzal, amit Isten kinyilatkoztatott és ne engedelmeskedjenek annak, amit ő megparancsolt. Isten parancsai iránti engedetlenségre akarta bírni őket, hogy azután elhitese velük, hogy az ismeret csodálatos területére léptek. Ez azonban puszta feltevés és nyomorult csalás. Nem törekszenek annak megértésére, amit Isten kinyilatkoztatott, és megvetik kifejezett parancsait. Istentől függetlenül igyekeznek a bölcsesség elnyerésére, és igyekeznek megérteni azt, amit Isten úgy látott jónak, hogy visszatartson a halandóktól. Kérkednek előrehaladott eszméikkel és elbűvöli őket saját hiábavaló bölcselkedésük, azonban éjszakai sötétségben tapogatóznak az igazi ismerettel kapcsolatban. Mindenkor tanulnak, de az igazság ismeretére eljutni sohase képesek. MT 26.1

Nem Isten akarata volt az, hogy e bűntelen pár a gonosznak bármiféle ismeretével bírjon. Bőségesen megajándékozta őket a jóval, de visszatartotta tőlük a gonoszt. Éva azt gondolta, hogy a kígyó szavai bölcsek és elfogadta szabadelvű állítását: “Bizony nem haltok meg, hanem tudja az Isten, hogy amely napon esztek ebből, megnyilatkoznak a ti szemeitek és olyanok lesztek, mint Isten, jónak és gonosznak tudói” és így hazuggá tette Istent. Sátán merészen állította, hogy Isten megcsalta őket, hogy elzárja őket attól, hogy felmagasztalja őket az önmagával egyenlő ismeretre. Isten így szólt: “Ha esztek, bizony meghaltok.” A kígyó azonban ezt mondta: “Ha esztek, bizony nem haltok meg.” MT 26.2

A kísértő biztosította Évát, hogy mihelyt eszik a gyümölcsből, új és magasabbrendű ismeretet nyer, amely egyenlővé teszi Istennel. Felhívta Éva figyelmét önmagára. Sátán szabadon evett a fáról és nemcsak teljesen ártalmatlannak tartotta, hanem pompásnak és üdítőnek. Azt mondta Évának, hogy a tiltott gyümölcs bölcsességet és erőt adó tulajdonságai miatt tiltotta meg Isten annak megízlelését is, mert ismeri csodálatos tulajdonságait. Azt állította, hogy a tiltott fa gyümölcséből való evés által nyerte el beszélőképességét. Azt állította, hogy Isten nem váltja be szavát. Tilalma csak fenyegető megfélemlítés volt, ami nagy jótól tartja távol őket. Továbbá azt mondta nekik, hogy nem hal- hatnak meg. Vajon nem ettek-e az élet fájáról, amely megörökíti a halhatatlanságot? Azt mondta nekik, hogy Isten megcsalta őket, hogy elzárja őket a szerencse és boldogság magasztosabb állapotától. Ekkor a kísértő leszakította a gyümölcsöt és átnyújtotta Évának, aki kezébe vette. A kísértő most így szólt: “íme tilos volt megérintenetek is, hogy meg ne haljatok.” Azt mondta Évának, hogy nem fog érezni több rosszat és halált a gyümölcs evése által se, mint érintése és megfogása által. Éva felbátorodott, mivel nem érezte Isten nemtetszésének azonnali jelét. Azt gondolta, hogy a kísértő szavai mind bölcsek és helyesek. Éva evett és el volt ragadtatva a gyümölcs által, amelynek íze pompásnak tűnt fel neki és azt képzelte, hogy most már érzi a gyümölcs csodálatos hatását. MT 26.3

Éva alkalmasnak tartotta magát arra, hogy válasszon a jó és a rossz között. Azon hiú remény, hogy a tudásnak magasabb állapotára jut el, azt a gondolatot ébresztette benne, hogy a kígyó az ő nagyon jó barátjuk, aki különös érdeklődést tanúsít jólétük iránt. Ha megkereste volna férjét és elmondták volna Teremtőjüknek a kígyó szavait, akkor azonnal megszabadultak volna ravasz kísértésétől. Az Úr nem karta, hogy közelről megvizsgálják a tudás fájának gyümölcsét, mert akkor kiteszik magukat annak, hogy Sátánnal álarcba öltözve találkoznak. Isten tudta, hogy tökéletes biztonságban lesznek, ha nem nyúlnak a gyümölcshöz. MT 27.1