A megváltás története

Heródeshez küldve

Amikor Pilátus megtudta, hogy Heródes Jeruzsálemben van, nagyon fellélegzett, mert azt remélte, hogy megszabadul a bűnügyi tárgyalásnak és Jézus elítélésének minden felelősségétől, azért azonnal Heródeshez küldte Őt vádolóival. Ezen uralkodó megkeményedett bűnében. Keresztelő János meggyilkolása foltot ejtett lelkiismeretén, amelytől nem tudott megszabadulni. Midőn hallott Jézusról és az Általa véghezvitt hatalmas cselekedetekről, félt és reszketett, mert azt gondolta Róla, hogy Keresztelő János támadt fel a halálból. Amikor Pilátus kezeibe adta Jézust, Heródes e cselekedetet hatalma, tekintélye és ítélőképessége elismerésének tekintette. Ennek hatása a két uralkodót barátokká tet- te, akik azelőtt ellenségek voltak. Heródes örült, hogy megláthatja Jézust, mert azt várta Tőle, hogy hatalmas csodát tesz majd az ő kielégítésére. Jézus munkája azonban nem az volt, hogy kielégítse a kíváncsiságot, vagy hogy saját biztonságát keresse. Csodálatos isteni hatalmát mások megváltásáért kellett gyakorolnia és nem a saját érdekében. MT 155.2

Jézus semmit se válaszolt Heródes kérdéseire és ellenségeinek se válaszolt, akik hevesen vádolták Őt. Heródes haragra gerjedt, mivel látta, hogy Jézus nem félt hatalmától, azért katonáival együtt gúnyolta, csúfolta és bántalmazta Istennek Fiát. Mégis megdöbbentette Jézus nemes, isteni megjelenése, amelyet gyalázatos bántalmazásai közepette nyilvánított és miután félt Őt elítélni, visszaküldte Pilátushoz. MT 156.1

Sátán és angyalai megkísértették Pilátust és igyekeztek Őt a romlásba dönteni. Azt sugallták neki, hogy ha nem vesz részt Jézus elítélésében, mások fogják azt megtenni. A sokaság szomjazik az Ő vérére, azért ha ő nem szolgáltatja ki nekik Jézust hogy keresztre feszítsék, elveszti hatalmát és világi dicsőségét és azt a vádat emelik ellene, hogy annak a csalónak híve. Attól félve, hogy elveszti hatalmát és tekintélyét, Pilátus beleegyezett Jézus megöletésébe és habár Jézus vérét vádolóira hárította, és a tömeg e szavakkal fogadta el mentségét: “Az Ő vére legyen rajtunk és a mi gyermekeinken!”, (Mát. 27, 25.) — Pilátus mégse volt tiszta. Bűnös volt Jézus vérének kiontásában. Saját önző érdekéért, a föld nagy embereitől remélt megtiszteltetésért egy ártatlan embert kiszolgáltatott a halálnak. Ha Pilátus követte volna meggyőződését, akkor semmi részt se vállalt volna Jézus elítélésében. MT 156.2

Jézusnak a bűnügyi tárgyalás alatti magatartása és szavai sok ember lelkére mély hatást tettek, akik azon alkalommal jelen voltak. Az így előidézett befolyás eredménye a feltámadás után vált láthatóvá. Azok között, akik akkor csatlakoztak a gyülekezethez, sokan voltak, akiknek meggyőződése Jézus bűnügyi tárgyalásának idejétől számítható. MT 156.3

Sátán dühe nagy volt, amikor látta, hogy mindazon kegyetlenség, amire rábírta a zsidókat, hogy véghezvigyék Jézuson, a legcsekélyebb zúgolódást se váltotta ki Belőle. Habár emberi természetet vett fel magára, isteni erő támogatta Őt, és a legcsekélyebb mértékben se tért el Istennek akaratától. MT 156.4