A megváltás története

Átkelés a Jordánon

A papoknak a nép előtt kellett menniük és vinniük kellett a tízparancsolatot tartalmazó frigyládát. Midőn lábukat rátették a Jordán szélére, a vizek felülről szétváltak és a papok a frigyládát hordozva előre haladtak. A frigyláda Isten jelenlétének jelképe volt és a héber sereg követte azt. Midőn a papok félúton voltak a Jordánban, parancsot kaptak, hogy megálljanak a folyó medrében, amíg Izrael serege átvonul. Ezen a helyen Izraelnek akkor élő nemzedéke meggyőződött, hogy a Jordán hullámai ugyanazon hatalomnak engedtek, mint amelynek megnyilvánulását atyáik 40 évvel azelőtt látták a Vörös tengeren. Most a Jordánon kelnek át, mint hadviselő férfiak, teljesen felvértezve a harcra. MT 125.4

Miután Izraelnek egész serege átkelt a Jordánon, Józsue megparancsolta a papoknak, hogy jöjjenek fel a folyó medréből. A szövetség ládáját hordozó papok mihelyt feljöttek a folyó medréből, és szárazföldön álltak, a Jordán vize összecsapott, mint azelőtt és elöntötte partjait. Ez a rendkívüli csoda azért történt, hogy megnövelje az izraeliták hitét. Az Úr azon célból, hogy e rendkívüli csodát soha el ne felejtsék, utasította Józsuet, hogy parancsolja meg tekintélyes férfiaknak, minden törzsből egynek, hogy vegyenek ki köveket a folyó medréből, arról a helyről, ahol a papok lábai álltak, miközben a héberek átvonultak. Vállukon kivitték a köveket és emlékművet emeltek belőlük Gilgálban, hogy emlékezetükben tartsák azt a tényt, hogy Izrael száraz lábbal vonult át a Jordánon. Midőn a papok feljöttek a Jordánból, Isten elvette hatalmas kezét és a vizek hatalmas vízeséshez hasonlóan zúdultak vissza medrükbe. MT 126.1

Midőn az emoreusok és kánaániták királyai meghallották, hogy az Úr megállította a Jordán vizét Izrael gyermekei előtt, szívük megolvadt a félelemtől. Az izraeliták megölték Moáb két királyát. Csodálatos átkelésük a Jordán megáradt, haragos hullámain a legnagyobb félelemmel töltötte el őket. Józsue ekkor körülmetélte az egész népet, akik a pusztában születtek. Ezen szertartás után megtartották a húsvétot Jerikó síkságain. “És az Úr így szólt Józsuehez: Ma fordítottam el rólatok Egyiptom gyalázatát.” Józsue 5, 9. MT 126.2

A pogány nemzetek gyalázták az Urat és népét, mivel a héberek nem vették birtokukba Kánaánt,amelyet örökölniük kellett volna nemsokára Egyiptomból való kijövetelük után. Ellenségeik ujjongtak, mivel oly sokáig vándoroltak a pusztában, és kérkedve szóltak Isten ellen, hogy nem tudta őket bevinni Kánaán földjére. Most szárazföldön mentek át a Jordánon, azért ellenségeik többé nem gyalázhatták őket. MT 126.3

A manna egészen ezen időig hullott, de most, amidőn az izraeliták birtokukba kezdték venni Kánaánt és ettek azon ország gyümölcséből, többé nem volt rá szükségük, azért megszűnt a mannahullás. MT 126.4