A megváltás története

Mózes halála és feltámadása

“És Mózes felment a Moáb mezőségéről a Nébó hegyére, a Piszga tetejére, amely átellenben van Jerikóval és megmutatta neki az Úr az egész földet, a Gileádot Dánig és az egész Naphtali, Efraim és Manassé földét, az egész Juda földét a túlsó tengerig. És a déli tartományt és Jerikónak, a pálmafák városa völgyének környékét Ozoráig. És monda neki az Úr: Ez a föld az, amely felől megesküdtem Ábrahámnak, Izsáknak, Jákobnak, mondván: A te magodnak adom azt. Megengedtem neked, hogy szemeiddel meglásd, de oda nem mégy át. És meghalt ott Mózes, az Úrnak szolgája a Moáb földjén, a Beth Peorral átellenben és senki se tudja az ő temetésének helyét e mai napig. Mózes pedig 120 esztendős volt, amikor meghalt. Nem homályosodott meg az ő sze- me, sem el nem fogyatkozott az ő ereje.” V. Mózes 34, 1-7. MT 123.4

Isten nem akarta, hogy valaki felmenjen Mózessel a Piszga tetejére. Ott állt a Piszga tetejének egy magas ormán, Isten és a mennyei angyalok jelenlétében. Midőn elégedetten szemlélte Kánaánt, mint egy fáradt harcos, hogy megpihenjen, álmosság fogta el, de a halál álmossága. Az angyalok elvitték testét és eltemették a völgyben. Az izraeliták sohase tudták megtalálni azt a helyet, ahol eltemették. Titkos temetésének célja az volt, hogy az embereket megakadályozza abban, hogy a bálványozás bűnét kövessék el testével. MT 124.1

Sátán ujjongott, hogy Mózest sikerült Isten elleni bűn elkövetésére bírni, és ezáltal a halál hatalmába keríteni. Ha hűséges maradt volna és életét nem rontotta volna el azon egy törvényszegéssel, hogy nem adta Istennek a dicsőséget, midőn vizet fakasztott a sziklából, akkor bemehetett volna az ígéret földjére és Isten felvitte volna a mennybe, anélkül, hogy halált látott volna. Mihály, vagyis Krisztus, aki az angyalokkal eltemette Mózest, lejött a mennyből, miután egy rövid ideig a sírban maradt, feltámasztotta és felvitte a mennybe. MT 124.2

Midőn Krisztus és az angyalok közeledtek a sírhoz, Sátán és angyalai is megjelentek a sírnál és őrizték Mózes testét, hogy el ne vigyék. Midőn Krisztus és angyalai közeledtek, Sátán ellenállt közeledésüknek, de Krisztus és angyalainak dicsősége és hatalma visszavonulásra kényszerítette. Sátán követelte Mózes testét egy törvényszegése miatt, azonban Krisztus az Ő Atyjára hivatkozva szelíden szólt hozzá: “Dorgáljon meg téged az Úr.” Jud. 9. Krisztus megmondta Sátánnak, hogy Ő tudja, hogy Mózes alázattal megbánta azon egy bűnét és így nincsen szennyfolt jellemén és neve elhomályosulatlanul szerepel a menny könyveiben. Ekkor Krisztus feltámasztotta Mózes testét, amelyet Sátán magának követelt. MT 124.3

Krisztus megdicsőülésekor Isten elküldte Mózest és Illést, — aki elragadtatott, hogy beszéljenek Krisztussal szenvedéseivel kapcsolatban és Isten dicsőségének fényét vigyék szeretett Fiához. Isten nagy megtiszteltetésben részesítette Mózest, azért abban a kiváltságban részesült, hogy szemtől szembe beszélhetett Vele, amint barátjával beszél az ember. Isten kijelentette neki rendkívüli dicsőségét, amit sohse tett meg senki mással. MT 124.4