A megváltás története

A lázadás következményei

A kert közepén, közel az élet fájához, állott a jó és gonosz tudásának fája. Isten ezt a fát különösen arra szánta, hogy Iránta való engedelmességük, hitük és szeretetük záloga legyen. Az Úr megparancsolta ősszüleinknek, hogy ne egyenek róla és ne is érintsék, hogy meg ne haljanak. Megmondta, hogy kivételével a kertnek minden fájáról bátran ehetnek, ha azonban arról a fáról esznek, bizonnyal meghalnak. MT 19.1

Midőn az Úr Ádámot és Évát a szép kertbe helyezte, mindenük megvolt boldogságukhoz, amit csak kívánhattak. Isten azonban mindentudó elrendezésében úgy döntött, hogy kipróbálja hűségüket, mielőtt örök biztonságot ad nekik. Mindketten bírták Istennek kegyét. Beszélgetett velük és ők ővele. A gonoszt mégse helyezte el elérhető közelségükből. Sátán engedélyt kapott, hogy megkísértse őket. Ha kiállják a próbát, Istennek és a rnennyei angyaloknak kegyében részesülnek. MT 19.2

Sátán ámulva állt új állapotában. Az ő boldogsága eltűnt. Rátekintett azokra az angyalokra, akik vele együtt egykor oly boldogok voltak, akiket azonban vele együtt kiűztek a mennyből. Bukásuk előtt az elégedetlenségnek leghalványabb árnyéka se homályosította el tökéletes boldogságukat. Most azonban minden megváltozott. Arckifejezésük, amely azelőtt Teremtőjük képmását sugározta vissza, bánatos és kétségbeesett volt. Viszály, egyenetlenség és keserű vádolás uralkodott közöttük. Lázadásuk előtt ezek a dolgok ismeretlenek voltak a mennyben. Sátán most szemlélhette lázadásának rettenetes eredményeit. Remegve és félve nézett a jövőbe és gondolt a dolgok végére. MT 19.3

Volt idő, amikor örömteljes és boldog énekkel dicsérték Istent és Fiát. Lucifer vezette a mennyei kart. Ő adta meg az első hangot. Akkor az egész mennyei sereg egyesült vele és a dicsőséges zene dallamai visszhangoztak a mennyen át: Isten és egyszülött Fiának tiszteletére. Azonban most az édes zene dallamai helyett egyenetlenség és haragos szavak jutottak a lázadásvezető fülébe. Hová jutott? Nem egy rettenetes álom az egész? Ki zárták őt a mennyből? Többé sohase nyílnak meg számára a menny kapui, hogy bemehessen? Közeledik az imádás órája, amidőn a fényes szent angyalok meghajolnak az Atya előtt, ő azonban többé nem egyesülhet az angyalok mennyei énekével. Töb- bé nem hajol meg tiszteletben és szent áhítatban az örök Isten jelenléte előtt. MT 19.4

Ha újra olyan lehetne, mint amikor tiszta, igaz és hűséges volt, boldogan feladná hatalmi igényeit. Azonban ő elveszett. Vakmerő lázadása miatt nem volt esélye a megváltásra. Ez azonban még nem volt minden. Másokat is lázadásra bírt és ugyanezen elveszett állapotba döntötte az angyalokat is, akik sohse gondoltak arra, hogy kétségbe vonják a menny akaratát, vagy hogy vonakodjanak engedelmeskedni Isten törvényének mindaddig, amíg ő el nem hitette velük, hogy egy nagyobb jónak, magasztosabb és dicsőségesebb szabadságnak örvendhetnének. Evvel az álbölcselkedéssel csalta meg őket. Most oly felelősség nyugszik rajta, amelytől örömest szabadulna. MT 20.1

Ezek a bukott angyalok háborogtak csalódott reményeikben. A nagyobb jó helyett tapasztalták engedetlenségüknek és a törvény megvetésének szomorú következményeit. Ezen boldogtalan lényeket többé sohase tudná irányítani Jézus Krisztus szelíd kormányzása. Lelkük többé sohse buzdulna fel mély komoly szeretetre, békére és örömre, amelyre az Ő jelenléte mindig ihlette őket, hogy visszatérjenek Hozzá vidám engedelmességgel, és hódolatteljes tisztelettel. MT 20.2