A megváltás története

69/232

A szentsátor (szenthely)

A szent-sátort Isten utasításai szerint készítették el. Az Úr elhívott embereket, akiket rendkívüli képességekkel ruházott fel a legügyesebb munka elvégzésére. Az épület alakját és kivitelezését nem Mózes és azok a munkások tervezték ki. Isten maga gondolta ki a tervet és adta Mózesnek részletes utasításaival, nagyságát, alakját és a felhasznált anyagot illetőleg és felsorolta minden bútorzatát. Bemutatta Mózesnek a mennyei templom kicsinyített mintáját, mását és megparancsolta neki, hogy mindent a hegyen megmutatott minta szerint csináltasson meg. Mózes minden utasítást leírt egy könyvtekercsbe és felolvasta a legbefolyásosabb férfiak előtt. MT 109.1

Ekkor az Úr megkívánta népétől, hogy önkéntes áldozatot hozzon, hogy szenthajlékot készítsen Neki, hogy közöttük lakozzon. “Azután kiment Izrael gyermekeinek egész gyülekezete Mózes elől és eljött mindenki, akit szíve indított és akit lelke hajtott és áldozatot hoztak az Úrnak a gyülekezet hajlékának készítéséhez és annak minden szolgálatához és a szent ruhákhoz valókat. És a férfiak és asszonyok eljöttek együtt mind, akit szíve indított és hoztak kapcsokat, függőket, gyűrűket, karperecet mindenféle arany eszközöket, a férfiak is mind, akik aranyból hoztak áldozatot az Úrnak.” II. Mózes 35, 20-22. MT 109.2

A Szentsátor elkészítéséhez nagy és költséges előkészületekre volt szükség. Értékes és drága anyagokat kellett összegyűjteni. Az Úr azonban csak önkéntes adományokat fogadott el. Először Isten műve iránti odaadás és szívből jövő áldozatkészség kellett ahhoz, hogy helyet készítsenek Istennek. Mialatt a szentsátor építése előre haladt, mindazok a bölcs emberek, akik dolgoztak a munkában, megvizsgálták az ajándékokat és megállapították, hogy a nép eleget hozott, sőt többet, mint amit fel tudtak használni, azért Mózes kihirdette a táborban, mondván: “Se férfi, se nő ezután ne készítsen ajándékot a szent munkára. És megszűnt a nép hordani. És az egész munkának elvégzésére elég volt az adomány, még felesleges is.” II. Mózes 36, 5. MT 109.3