A megváltás története

A sziklából víz fakad

Sin pusztájából jöttek és Refidimben ütöttek tábort, ahol a nép nem talált ivóvizet. “A nép azért versengett Mózessel, mondván: Adjatok nekünk vizet, hogy igyunk. Monda nekik Mózes: Miért versengtek velem? Miért kísértitek az Urat? És szomjazott ott a nép a vízre, és zúgolódott ott a nép Mózes ellen, és monda: Miért hoztál ki minket Egyiptomból, hogy szomjúsággal ölj meg minket, gyermekeinket és barmainkat? Mózes pedig az Úrhoz kiáltott mondván: Mit cselekedjem ezzel a néppel? Kevés híja, hogy meg nem köveznek engem. És az Úr monda Mózesnek: Eredj el a nép előtt és végy magad mellé Izrael vénei közül és pálcádat is, amellyel a folyót megsújtottad, vedd kezedbe és indulj el; íme én odaállok teeléd a sziklára a Hóreben, és te sújts a sziklára és víz jő ki abból, hogy igyék a nép. És úgy cselekedett Mózes Izrael véneinek szeme láttára. És nevezte annak a helynek nevét Massának és Meribának, Izrael fiainak versengéséért és mert kísértették az Urat, mondván: Vajon köztünk van-e az Úr vagy nincsen?” II. Mózes 17, 2-7. MT 95.4

Isten utasította Izrael gyermekeit, hogy táborozzanak azon a helyen, ahol nem volt víz, hogy megpróbálja őket, hogy meglássa: Reá tekintenek-e szenvedéseikben, vagy zúgolódnak-e, mint azelőtt tették. Tekintve azt, amit Isten cselekedett értük csodálatos szabadításuk érdekében, hinniük kellett volna őbenne szenvedéseikben is. Tudniuk kellett volna, hogy nem hagyja őket elpusztulni szomjúságukban, akiknek megígérte, hogy népévé fogadja őket. Azonban ahelyett, hogy alázattal könyörögtek volna, hogy gondoskodjék szükségleteikről, Mózes ellen zúgolódtak és vizet követeltek tőle. MT 95.5

Isten állandóan csodálatos módon nyilvánította ki hatalmát Izrael népe előtt, hogy megértesse velük, hogy minden elnyert áldás Őtőle származik, amelyet megadhatott nekik, vagy elvehetett tőlük, az Ő akarata szerint. Időnként teljesen átérezték ezt és mélyen megalázták magukat az Úr előtt, amikor azonban éhesek, vagy szomjasak voltak, mindenért Mózest vádolták, mintha azért jöttek volna ki Egyiptomból, hogy Mózes kedvében járjanak. Mózes bánkódott makacs zúgolódásuk miatt. Megkérdezte az Urat, hogy mit tegyen, mert a nép meg akarta őt kövezni. Az Úr megparancsolta neki, hogy sújtson a kősziklára az ő pálcájával. Az Úr dicsőségének felhője közvetlenül a szikla előtt nyugodott meg. “Sziklákat hasított meg a pusztában és inniuk adott bőségesen, akárcsak a mélységes vizekből. Patakokat fakasztott a kősziklából és folyamok módjára vizeket ömlesztett.” Zsolt. 78, 15-16. MT 96.1

Mózes ráütött a kősziklára, de Krisztus állt mellette és fakasztott vizet a kősziklából. A nép megkísértette az Urat szomjúságában és így szólt: Ha az Úr hozott minket ide, miért nem ad nekünk vizet és kenyeret? Mózes megijedt e bűnös hitetlenség láttára, hogy Isten megbünteti őket gonosz zúgolódásukért. Az Úr megpróbálta népének hitét, azonban ők nem állták ki a próbát. Ételért és vízért zúgolódtak és Mózesre panaszkodtak. Hitetlenségük miatt Isten megengedte, hogy ellenségeik háborút indítsanak ellenük, hogy kinyilváníthassa népének, hogy honnan származik erejük. MT 96.2