A megváltás története

A teremtés

Az Atya és Fiú megkezdték a föld teremtésének tervbe vett hatalmas, csodálatos művét. A föld rendkívül szép volt, amikor kikerült a Teremtő kezéből. A hegyeket, dombokat és síkságokat folyók és tavak tették változatossá. A föld nem egy kiterjedt síkság volt, hanem a táj egyhangúságát dombok és hegyek szakították meg, amelyek nem voltak oly magasak és szabálytalanok, mint most, hanem szabályosak, és szép alakúak voltak. Kopár, magas sziklák nem voltak láthatók a földön, mert a föld felülete alatt helyezkedtek el, mint a földnek csontjai. A vizek szabályosan oszlottak meg. A dombokat, hegyeket és a nagyon szép síkságokat gyönyörű növények, virágok, és mindenféle magas, fenséges fák ékesítették, amelyek sokszorta magasabbak és sokkal szebbek voltak a mostani fáknál. A levegő tiszta és egészséges volt és a föld egy gyönyörű palotához hasonlított. Az angyalok örvendezve szemlélték Isten csodálatos szép műveit. MT 16.1

Miután a föld teremtése befejeződött, a rajta levő állatokkal együtt, az Atya és Fiú végrehajtották tervüket, amelyet SÁTÁN BUKÁSA ELŐTT ELHATÁROZTAK, hogy embert teremtenek az ő saját képmásukra. A földnek és a rajta levő összes élőlényeknek megteremtésében együttmunkálkodtak. Most azért így szólt Isten az ő Fiához: “Teremtsünk embert a mi képünkre.” Amikor Ádám kikerült Teremtője kezéből, nemes magassággal és gyönyörű részarányossággal bírt. Több, mint kétszer olyan magas volt, mint a földön élő mostani emberek és arányos alakja volt. Arca is tökéletes és szép volt. Arcszíne nem volt fehér, sápadt, hanem pirospozsgás, amely az egészség gazdag színárnyalatait tükrözte vissza. Éva nem volt egészen olyan magas, mint Ádám. Feje egy kicsit ért feljebb Ádám vállainál. Ő is tökéletes részarányosságú és nagyon szép volt. MT 16.2

A bűntelen pár nem viselt mesterséges ruhát. A fény és dicsőség ruhája övezte őket, mint amilyent az angyalok viselnek. Amíg Isten iránti engedelmességben éltek, ezen fénykör övezte őket. Habár mindaz, amit Isten teremtett, tökéletes szépségű volt és semmi se hiányzott az Isten által megteremtett földön Ádám és Éva boldogságához, Isten mégis avval fejezte ki nagy szeretetét irántuk, hogy számukra külön egy kertet ültetett. Idejük egy részét a kert gondozásának élvezetes foglalatosságával töI- tötték el, egy részét az angyalok látogatásának fogadásával, akiknek tanításait hallgatták, majd boldogító elmélkedéssel. Munkájuk nem volt fárasztó, hanem kellemes és felüdítő. Ez a szép kert volt otthonuk. MT 16.3

Ebbe a kertbe az Úr mindenféle hasznos és szép fát helyezett. A fákon bőségesen teremtek a pompás, felséges illatú gyümölcsök, amelyek szemre szépek és kellemes ízűek voltak, amelyeket Isten e szent pár eledeléül szánt. A gyönyörű szőlők egyenesen felfelé nőttek, és megrakodtak gyümölcseik terhével. Nem hasonlítottak ahhoz, amit a bűnbeesés óta látott az ember. Gyümölcsük igen nagy volt és különböző színű. Némelyik majdnem fekete, a másik bíborlila, vörös, rózsaszín és halvány-zöld volt. A szőlőtő ágainak ezen szép és pompás gyümölcsét nevezték: szőlőnek. Nem kúsztak a földön, bár nem támogatták karók, de gyümölcseinek súlya meghajlította őket. Ádám és Éva boldogító munkája az volt, hogy a szőlők ágaiból szép lugasokat készítettek és felfuttatták őket és a természetnek gyönyörű élőfáiból és illatos gyümölcsökkel megrakott lombozataiból lakóhelyeket készítettek maguknak. MT 17.1

A földet a szép zöldelő természet ruházta fel, miközben a különböző formájú és színárnyalatú virágok miriádjai nagy bőségben nőttek ki körülöttük. Az Úr mindent ízlésesen és dicsőségesen rendezett el számukra. A kert közepén az élet fája állott, amelynek dicsősége minden más fáét felülmúlta. Gyümölcse olyan volt, mint az arany és ezüst vegyülékéből való alma és megörökítette a halhatatlanságot. Levelei gyógyító hatással bírtak. MT 17.2