A megváltás története

A siker napjai

Izrael gyermekei nem voltak rabszolgák. Sohase adták el barmaikat, földjeiket és önmagukat fáraónak élelemért, mint sokan tették az egyiptomiak közül. Kaptak egy földrészt, ahol lakhattak juhnyájaikkal és barmaikkal azon szolgálatokért, amelyet József tett az országnak. Fáraó értékelte országa ügyeinek bölcs vezetését, különösen a hosszú éhség idejére való előkészületet, amely Egyiptomra jött. Érezte, hogy az egész birodalom József bölcs vezetésének köszönheti felvirágzását, azért hálájának jeléül így szólt Józsefhez: “Egyiptom földe íme előtted van, e föld legjobb részében telepítsd le a te atyádat és atyádfiait, lakozzanak Gósen följdén, ha pedig tudod, hogy vannak közöttük arra termett emberek, tedd azokat az én barmaim gondviselőjévé.” I. Mózes 47, 6. MT 75.3

Egyiptom királya nem követelt adót József atyjától és testvéreitől, sőt megengedte Józsefnek, hogy bőségesen ellássa őket élelemmel. A király így szólt főembereihez: “Vajon nem tartozunk József Istenének és neki Józsefnek Isten gondoskodásáért, hogy bőségesen ellátott bennünket élelemmel? Nem az ő bölcsessége által kerültünk ily bőségbe? Miközben más országok elvesztek, nekünk bőségünk volt. Bölcsessége nagyon gazdaggá tette birodalmunkat.” MT 75.4

“És meghalt József és minden atyjafia és az az egész nemzedék. Izrael fiai pedig szaporák voltak. Szaporodtak és sokasodtak és igen elhatalmasodtak úgyhogy megtelt velük az ország. Azonközben új király támadt Egyiptomban, aki Józsefet nem ismerte. És monda az ő népének, íme Izrael fiainak népe több és hatalmasabb nálunk, nosza bánjunk okosan vele és az ne legyen, hogyha háború támad, ő is ellenségünkhöz adja magát és ellenünk harcoljon és az országból kimenjen.” II. Mózes 1, 6-10. MT 76.1