A megváltás története

A halál kezdete …

Miközben Ábel igazolja Isten tervét, Kain haragra gerjed. Haragja növekszik és fellángol Ábel ellen, míg végül haragjában megöli őt. Isten ekkor tudakozódik Kaintól testvére után és Kain bűnös hazugságot szól: “Nem tudom! Avagy őrizője vagyok az én testvéremnek?” Isten közli Kainnal, hogy tud bűnéről és minden cselekedetéről és ismeri szívének gondolatait, azért így szól hozzá: “Testvéred vére kiált hozzám a földről és most átkozott légy a földön, amely megnyitotta az ő száját, hogy befogadja a te atyádfiának vérét a te kezedből. Amikor a földet műveled, ne adja az meg neked az ő termőerejét, bujdosó és vándorló légy a földön.” I. Mózes 4, 11-12. MT 40.1

Az átok a földön először csak enyhén volt érezhető, most azonban kétszeres átok nyugodott rajta. Kain és Ábel a két osztályt ábrázolja, az igazakat és gonoszokat, a hívőket és hitetleneket, akiknek az ember bukásától kezdve Krisztus eljöveteléig létezniük kell. Kain testvérgyilkossága ábrázolja a gonoszokat, akik irigykednek az igazakra, üldözik és megölik őket, mivel jócselekedeteik kárhoztatják bűnös életmódjukat. MT 40.2

Ádám élete szomorúság, megalázkodás és állandó bűnbánat volt. Midőn gyermekeit és unokáit tanította az Úrnak félelmére; gyakran keserű szemrehányásokat tettek neki bűnéért, amely oly sok nyomorúságot hozott utódaira. Midőn elhagyta a szép Édent, iszonyattal töltötte el az a gondolat, hogy meg kell halnia. A halált borzalmas szerencsétlenségnek tekintette. Először ismerkedett meg a halál borzalmas valóságával az emberi családban, midőn saját fia Kain megölte testvérét Ábelt. Saját törvényszegésének keserű bűntudatával és fiától Ábeltől megfosztva tekintett gyilkos fiára. Ismerte az átkot, amelyet Isten kimondott rá, Ádám szíve megtört a bánattól. A legkeserűbb szemrehányással illete magát első nagy törvényszegéséért. Bocsánatért könyörgött Istenhez a megígért áldozat által. Mélyen átérezte Istennek haragját a paradicsomban elkövetett bűnéért. Látta a nagy romlottságot, amely Istent végül arra indította, hogy vízözön által megsemmisítse a föld lakóit. Midőn Teremtője kimondta reá a halálos ítéletet, először oly rettenetesnek tűnt fel előtte, azonban miután még élt néhány száz esztendőt, Isten igazságosnak és irgalmasnak tűnt fel előtte, hogy véget vessen nyomorult életének. MT 40.3

Midőn Ádám szemlélte a természetben a rothadás első jeleit a lehulló falevelekben és a hervadó virágokban, mélyen gyászolt, mint ahogyan ma az emberek halottaikat gyászolják. A hervadó virágok nem okoztak neki oly mély bánatot, mert gyengédek és érzékenyek voltak, azonban a magas, sudár, hatalmas fák leveleinek lehullása, elkorhadása bemutatta előtte a szép természet általános pusztulását, amelyet Isten az ember különös áldására teremtett. MT 41.1

Gyermekeinek és azok gyermekeinek a kilencedik nemzedékig elbeszélte édeni otthonának tökéletességét, bukását és annak rettenetes következményeit és a bánat terhét, amelyet a családjában való szakadás hozott reá, amely Ábel halálával végződött. Elmondta nekik azon szenvedéseit amelyet Isten mért reá, hogy általa megtanítsa a törvény iránti szigorú engedelmesség szükségességére. Elmondta nekik, hogy a bűn elnyeri büntetését, bármily formában nyilvánul meg. Kérte őket, hogy engedelmeskedjenek Istennek, aki kegyelmesen fog bánni velük, ha szeretik és félik őt. MT 41.2

Az angyalok fenntartották a kapcsolatot Ádámmal bukása után is és közölték vele a megváltás tervét és hogy az emberiségnek van reménye a megváltásra. Habár félelmetes elkülönülés, szakadás állt be Isten és az ember között, ő mégis gondoskodott szeretett Fiának feláldozása által az ember megmentéséről. E- gyedüli reményük azonban csak alázatos bűnbánat és hit élete által teljesedhetett. Mindazok, akik így elfogadják Krisztust, mint egyedüli Megváltójukat, újra visszajutnak Istennek kegyelmébe az ő Fiának érdemei által. MT 41.3