A megváltás története

Krisztus megkoronázása

Most Krisztus újra megjelenik ellenségei előtt. Magasan a szent-város felett, ragyogó arany alapon van egy felemelt királyiszék. E királyiszékben ül Istennek Fia és körülötte foglalnak helyet országának alattvalói. Krisztus hatalmát és fenségét emberi nyelv nem tudja kifejezni, toll nem tudja leírni. Az örökkévaló Atya dicsősége körülveszi (beburkolja) Fiát. Jelenlétének fényessége betölti Istennek városát, és a kapukon kiáradva az egész földet elárasztja sugaraival. MT 302.1

A királyiszékhez azok állanak legközelebb, akik valamikor Sátán ügyében buzgólkodtak, azonban később mint tűzből kikapott üszög mély és teljes odaadással követték Megváltójukat. Azután azok következnek, akik tökéletesítették keresztényi jellemüket a hamisság és hitetlenség közepette, akik tisztelték Istennek törvényét, amidőn a keresztény világ érvénytelennek nyilvánította, — és minden korszak milliói, akik vértanúhalált haltak hitükért. Azonkívül van még a “nagy sokaság, amelyet senki meg nem számlálhatott, minden nemzetből, ágazatból, nyelvből és népből ... a királyiszék és a Bárány előtt álltak fehér ruhákba öltözve és kezeikben pálmaágak.” Jel. 7, 9. Küzdelmük véget ért, győzelmüket kivívták. A versenyfutást megfutották, azért a jutalmát elnyerték. A kezükben levő pálmaág: győzelmüknek jelképe. A fehér ruha: Krisztus foltnélküli igazságának szimbóluma, amely most az övék. A megváltottak most hálaénekbe kezdenek, amely sokszorosan visszhangzik a menny boltozatain keresztül: “Az üdvösség a mi Istenünké, aki a királyiszékben ül és a Bárányé.” Jel. 7, 10. Az angyalok és szeráfok egyesítik velük hangjukat Isten imádatában. Mivel a megváltottak látták Sátán hatalmát és rosszindulatát, most látják, mint még soha azelőtt, hogy Krisztuson kívül semmi más hatalom se segíthette volna őket győzelemre. Azon fénylő sokaságban nincsen senki, aki saját magának tulajdonítaná üdvösségét, mintha saját ereje és bölcsessége által győzött volna. Egy szót se szólnak arról, hogy mit tettek, vagy szenvedtek. Minden ének refrénje, minden dicsének alaphangja: “Az üdvösség a mi Istenünktől van ... és a Báránytól.” Jel. 7, 10. (KároliCzeglédy ford.) MT 302.2

Az ég és a föld összegyűlt lakóinak jelenlétében történik meg Isten Fiának végső megkoronázása. Most a királyok Királya, a legmagasabb fenséggel és hatalommal felruházva kijelenti azoknak ítéletét, akik fellázadtak kormányzata ellen és végrehajtja igazságszolgáltatását azokon, akik áthágták törvényét és elnyomták népét. A próféta így szól Istenről: “Láttam egy nagy fehér királyiszéket és a rajta ülőt, akinek tekintetétől eltűnt a föld és az ég és helyük nem találtaték. És láttam a halottakat, kicsinyeket és nagyokat állani az Isten előtt és könyvek nyittatának meg, majd egy más könyv nyittaták meg, amely az életnek könyve és megítélték a halottakat azokból, amelyek a könyvekbe voltak írva, az ő cselekedeteik szerint.” Jel. 20, 11-12. MT 302.3

Midőn megnyitják a feljegyzések könyvét és Jézus szemei a gonoszokra tekintenek, minden elkövetett bűnük eszükbe jut. Világosan látják, hogy hol tértek el a tiszta és szent ösvényről és hogy büszkeségük és lázadásuk milyen messzire vezette őket: Isten törvényének áthágásában. A csábító kísértések, amelyeket a bűn cselekvése által még jobban felbátorítottak, a megrontott áldások, a makacs, megtéretlen szívük által visszavert kegyelem hullámai — mind úgy tűnnek fel előttük, mintha tüzes betűkkel írták volna fel azokat. MT 303.1