A megváltás története

A felajánlott áldozat...

Midőn Ádám, Isten különleges utasítása szerint áldozatot mutatott be bűnéért, legkínosabb szertartás volt számára. Fel kellett emelnie kezét, hogy életet vegyen el, amelyet egyedül Isten adhatott és áldozatot kellett bemutatnia bűnéért. Első ízben látta a halált. Midőn a vérző áldozatra nézett, amely haláltusájában vonaglott, hitben előre nézett Istennek Fiára, akit az áldozat előre ábrázolt, akinek meg kell halnia áldozatul az emberért. MT 37.3

Ezen Istentől rendelt szertartási áldozatnak állandóan em- lékeztetnie keltett Ádámot bűnösségére és bűneinek bűnbánattal való elismerésére is. Ezen állat megölése által Ádám mélyebben és tökéletesebben átérezte törvényszegését, amelyet csak Isten Fiának halála engesztelhet ki... Csodálta azt a végtelen jóságot és határtalan szeretet, amely ily váltságot hozott a bűnös ember megmentéséért. Midőn Ádám megölte ártatlan áldozatát, úgy tűnt fel előtte, hogy saját kezével ontja ki Isten Fiának vérét. Tudta, hogyha állhatatos maradt volna Istenhez és hű maradt volna szent törvényéhez, akkor nem halt volna meg se ember, se állat. Mégis a bemutatott áldozatban, amely Isten Fiának nagy és tökéletes áldozatára utalt, a reménység csillaga tűnt fel, hogy megvilágítsa a rettenetes, sötét jövőt és megszabadítsa a végső reményteleségtől és romlástól. MT 37.4

Kezdetben minden családfőt saját házanépe fejedelmének és papjának tekintettek. Midőn az emberiség elszaporodott a földön, Istentől kijelölt emberek végezték a népért az áldozatnak ezen ünnepélyes istentiszteleteit. Az áldozati állat vérének össze kellett kapcsolódnia a bűnös elméjében Isten Fiának vérével. Az áldozati állat halálának mindenki előtt azt kellett bizonyítania, hogy a bűn zsoldja a halál. Az áldozat bemutatása által a bűnös elismerte bűnösségét és kinyilvánította hitét, mialatt előre nézett Isten Fiának nagy és tökéletes áldozatára, amelyet az állat feláldozása előre ábrázolt. Isten Fiának kiengesztelő áldozata nélkül az Atya nem közölhette volna áldását vagy a megváltást az emberrel. Isten féltékenyen őrizte törvényének tiszteletét. A törvény áthágása félelmetes szakadást okozott Isten és az ember között. Ádám az ő ártatlanságában közvetlenül, szabadon és boldogan érintkezhetett Teremtőjével. Törvényszegése után Isten Krisztus által és az angyalok által érintkezhetett az emberrel. MT 38.1