A megváltás története

Sátán csalásai

Sátán az Édenben kezdte meg csalását a földön. Így szólt Évához: “Bizony nem haltok meg!” Ez volt Sátánnak első tanítása a lélek halhatatlanságáról és e csalást folytatta az akkori időtől a jelen időig és folytatni fogja mindaddig, amíg Isten gyermekeinek fogsága megszűnik. Figyelmemet felhívták Ádám és Évára Édenben, ahol ettek a tiltott fáról és akkor a villogó pallost helyezték az élet fája köré és kiűzték őket a kertből, hogy ne egyenek az élet fájáról és halhatatlan bűnösökké ne váljanak. Ezen fa gyümölcsének kellett megörökítenie a halhatatlanságot. Hallottam, amidőn egy angyal megkérdezte: “Ádám családja közül ki hatolt át a villogó palloson és evett az élet fájáról?” Hallottam, amidőn egy másik angyal így felelt: “Ádám családjából senki se hatolt át a villogó pallos lángján, hogy egyék az élet fájáról, azért nincsen egy halhatatlan bűnös se.” Annak a léleknek, aki vétkezik, örök halállal kell meghalnia, — amelyből nincs reménye a feltámadásra és akkor Istennek haragja kiengesztelődik. MT 277.1

Csodálkoztam azon, hogy Sátán oly könnyen el tudta hitetni az embereket, hogy Istennek ezen szavai: — “Amely lélek vétkezik, annak meg kell halnia”, Ezek. 18, 4. — azt jelentik (Sátán szerint), hogy amely lélek vétkezik, annak nem kell meghalnia, hanem örök gyötrelemben kell élnie. Az angyal így szólt: Az élet élet, akár szenvedésben, akár boldogságban töltjük el. A halálban nincsen szenvedés, nincsen öröm és nincsen gyűlölet. MT 277.2

Sátán megmondta angyalainak, hogy tegyenek különleges erőfeszítéseket azon hazugság elterjesztésére, amelyet először Édenben említett meg Ádámnak és Évának: “Bizony nem haltok meg!” Amidőn az emberek elfogadták e tévtant és elhitette velük, hogy halhatatlanok, akkor Sátán azt is elhitette velük, hogy a bűnösök örök gyötrelemben élnek a halál után. Ekkor az út elő volt készítve Sátán számára, hogy képviselői által munkálkodva Istent bosszúálló zsarnoknak mutassa be az emberek előtt, aki a pokolba taszítja mindazokat, akik nem tetszenek Neki, hogy örökké érezzék haragját. Miközben kimondhatatlan kínokat és gyötrelmet szenvednek az örök lángokban, úgy mutatták be Istent, mint aki megelégedetten tekint le reájuk. Sátán tudta, hogyha ezt a tévtant el tudja fogadtatni az emberekkel, akkor Istent sokan meggyűlölik, ahelyett, hogy szeretnék és imádnák és sok emberrel el fogja hitetni, hogy Isten Igéjének fenyegetései nem fognak szószerint beteljesedni, mert ellenkezne Isten jóakaratú és szerető jellemével, hogy örökös gyötrelembe taszítsa azokat a lényeket, akiket Ő teremtett. MT 277.3

A másik túlzás, amit Sátán elfogadtat az emberekkel az, hogy egészen figyelmen kívül hagyják Isten igazságosságát és Igéjének fenyegetéseit és egy egészen kegyelmes Lénynek ábrázolják Őt, úgyhogy senki se fog elveszni, hanem végül mindenki: a szentek és bűnösök egyaránt üdvösséget nyernek országában. MT 278.1

A lélek halhatatlanságának és végnélküli gyötrelmének népszerű tévtana által Sátán egy másik osztályból szerez előnyt magának azáltal, hogy rábírja őket, hogy a Bibliát egy ihletés nélküli, közönséges könyvnek tekintsék. Azt tartják, hogy sok jó dolgot tanít, azonban nem támaszkodhatnak rá és nem szerethetik, mert az örök gyötrelem tanát tanítja. MT 278.2

Egy másik osztályt Sátán még messzebb vezet, hogy megtagadják Isten létezését is. Nem tudnak következetességet látni a Biblia Istenének jellemében, ha az egész örökkévalóságon át rettenetes szenvedésekkel kínozza az emberi család egy részét. Ennélfogva megtagadják a Bibliát és Szerzőjét és a halált örök alvásnak tekintik. MT 278.3

Egy másik osztály pedig félénk és bátortalan. Ezeket Sátán megkísérti, hogy bűnt kövessenek el. Azután eléjük tárja, hogy a bűn zsoldja nem a halál, (amint azt a Biblia tanítja), hanem az örökös gyötrelem élete, amelyet az örökkévalóság végtelen korszakain át is el kell szenvedniük. Így beteges képzeletükben megnagyítva a pokol borzalmait, uralja gondolataikat és elvesztik értelmüket. Ekkor Sátán és angyalai ujjonganak, a hitetlenek és istentelenek pedig a kereszténységet illetik érte szemrehányással. Azt állítják, hogy ezen ártalmak a Bibliában és annak Szerzőjében való hitnek természetes következményei, holott a népszerű tévtanok elfogadásának eredményei. MT 278.4