A megváltás története

Ellenállás

Jézus eljövetele meghatározott idejének kijelentése minden osztályban sokakban nagy ellenállást ébresztett, a szószéken álló lelkészektől a leggondatlanabb istenkáromló bűnösig. “Egy ember se ismeri se a napot, se az órát”, hangoztatták a képmutató lelkészek és a vakmerő gúnyolódok. Bezárták füleiket azon szövegek világos és következetes magyarázata előtt, amelyek a prófétai időszak lezárulására és azon jelekre utaltak, amelyeket Krisztus maga jelentett ki előre, mint az Ő eljövetelének, adventjének előjeleit. MT 257.1

Sokan, akik azt vallották, hogy szeretik a Megváltót, kijelentették, hogy nem szállnak szembe eljövetelének hirdetésével, csak a meghatározott időt kifogásolták. Isten mindent látó szeme azonban olvasott szívükben. Nem kívántak hallani Krisztus második eljöveteléről, hogy megítélje a világot igazságban, mert hűtlen szolgák voltak. Munkájuk nem viselte volna el a szíveket kutató Isten felülvizsgálatát, azért féltek találkozni Urukkal. A Krisztus első eljövetelének idejében élő zsidókhoz hasonlóan, nem készültek el Jézus fogadására. Sátán és angyalai ujjongtak és csúfolták Krisztust és a szent angyalokat, hogy állítólagos népe oly kevéssé szerette Őt, hogy nem óhajtotta az Ő eljövetelét. MT 257.2

A hűtlen őrállók akadályozták Isten munkájának előrehaladását. Amidőn az emberek felébredtek és tudakozódni kezdtek az üdvösség útja felől, ezek a vezetők közéjük és az igazság közé léptek és félelmüket igyekeztek megnyugtatni az Ige hamis magyarázatával. Ebben a munkában Sátán és a megszenteletlen lelkészek egyesülve kiáltották: “Béke, béke!”, amikor Isten nem beszélt békéről. A Krisztus napjaiban élő farizeusokhoz hasonlóan sokan nem akartak bemenni Isten országába, akik pedig be akartak menni, azokat megakadályozták. Ezen lelkek vérét az ő kezeikből fogják megkövetelni. MT 257.3

Bárhol hirdették az igazság üzenetét, az egyházakban a legalázatosabbak és legodaadóbbak fogadták el először. A jövendölés népszerű magyarázatának Biblia-ellenes jellegét csak azok láthatták meg, akik tanulmányozták a Szentírást. Ahol az embereket nem tévesztették meg a papság azon erőfeszítései, hogy téves alapokra helyezzék és megrontsák hitüket, bárhol kutatták Istennek Igéjét és a Jézus második eljövetelének tanát, csak a Szentírással kellett összehasonlítaniuk, hogy megalapozzák isteni tekintélyét. MT 258.1

Sok hívőt üldöztek hitetlen testvéreik azért, hogy megtartsák az egyházban viselt tisztségüket, némelyek hallgattak reménységük felől, mások azonban úgy érezték, hogy Isten iránti hűségük megtiltja nekik a reájuk bízott igazságoknak ily módon való elrejtését. Sokakat kizártak az egyházból, csupán azért, mert kifejezték Jézus második eljövetelébe vetett hitüket. Azok számára, akik kiállták hitük próbáját, nagyon becsesek voltak a próféta eme szavai: “Így szólnak a ti testvéreitek, akik gyűlölnek titeket és nevemért eltaszítanak: Jelenjék meg az Úrnak dicsősége, hogy lássuk örömötöket; de ők megszégyenülnek.” Esa. 66, 5. MT 258.2

Istennek angyalai a legmélyebb érdeklődéssel figyelték a figyelmeztetés eredményét. Midőn az egyházak, mint egy közösség, megvetették az üzenetet, az angyalok szomorúan fordultak el tőlük. Azonban sokan voltak az egyházakban olyanok, akiket még nem tettek próbára az adventi igazságok tekintetében. Sokakat megcsalt férjük, feleségük, szüleik, vagy gyermekeik és elhitették velük, hogy bűn még meghallgatni is ilyen eretnekségeket, amilyeneket az adventisták tanítanak. Az angyalok parancsot kaptak, hogy hűségesen őrizzék ezen lelkeket, mert még más, új világosság is reájuk árad Istennek trónjától. MT 258.3